Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai liturgia evangéliuma egy Jézus által feltett nyugtalanító kérdéssel zárul: „amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18:8) Ez majdnem olyan, mintha azt mondaná: „Ha újra eljövök az idők végén” – de gondolhatjuk úgy is, hogy még most, ebben a mi időnkben – „találok-e benned egy kis hitet, a te világodban?” Ez egy komoly kérdés. Képzeljük el, hogy az Úr ma jönne el a földre. Sajnos sok háborút, sok szegénységet és sok egyenlőtlenséget látna. Ugyanakkor óriási technikai vívmányokat, modern eszközöket és állandóan szaladgáló, soha meg nem álló embereket láthatna. De vajon talál-e valakit, aki időt és szeretetet szentel Neki, akinek a számára Ő lenne az első helyen? Mindenekelőtt tegyük fel magunknak a kérdést: „Mit találna Ő énbennem; ha ma eljönne az Úr, mit találna bennem, az én életemben, a szívemben? Milyen fontossági sorrendet látna az életemben?”

Gyakran annyi sürgős, de szükségtelen dologra koncentrálunk. Annyi másodrendű dologgal foglalkozunk és foglaljuk le magunkat. Közben talán anélkül, hogy felismernénk, elhanyagoljuk a legfontosabbat, és hagyjuk, hogy Isten iránti szeretetünk kihűljön, apránként hideggé váljon. Jézus ma felajánlja nekünk a langyos hit újraélesztésének a gyógymódját. Hogy mi ez a gyógymód? Az ima. Igen, az imádkozás a hit gyógyszere, a lélek helyreállítója. Ennek azonban szüntelen imának kell lennie. Ha a gyógyulás érdekében kezelésre van szükség, fontos, hogy tartsuk magunkat a kezelési előíráshoz, a gyógyszert hűségesen és rendszeresen, a megfelelő módon és időben szedjük. Ez az élet minden területén szükséges. Gondoljunk egy szobanövényre: minden nap rendszeresen öntöznünk kell. Nem áztathatjuk, majd nem hagyhatjuk egy hétig víz nélkül! Még inkább így van ez az imádkozással. Nem élhetünk csupán az ima erős pillanataiból vagy az alkalmankénti intenzív találkozásokból, utána „téli álomba” merülve. A hitünk kiszáradna. Szükségünk van az imádság mindennapi vizére, szükségünk van az Istennek szentelt időre, hogy Ő beléphessen az időnkbe, az életünkbe; következetes pillanatokra van szükségünk, amikor megnyitjuk előtte a szívünket, hogy naponta szeretetet, békét, örömet, erőt, reményt árasszon ránk, így táplálva a hitünket.

Ezért mondja Jézus a tanítványainak – mindenkinek, nem csak egyeseknek! – „hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (1. v.). Most valaki tiltakozhat: „De hogyan tudnám ezt megtenni? Nem lakom kolostorban. Nincs sok időm az imádkozásra!” Talán segítségünkre lehet egy bölcs lelkigyakorlat erre az valódi nehézségre, amit az idősek, főleg a nagyszüleink jól ismernek, ami ma már kissé feledésbe merült. Ezek az úgynevezett fohászok. A név egy kicsit elavult, de a lényege jó. Mik ezek? Nagyon rövid, könnyen megjegyezhető imák, amelyeket gyakran el lehet ismételni a nap folyamán, különféle tevékenységek során, hogy „ráhangoljanak” az Úrra. Például, amint felébredünk, kimondhatjuk: „Uram, hálát adok neked, és felajánlom neked ezt a napot”. Ez egy rövid ima. Ezután egy-egy tevékenység előtt megismételhetjük: „Jöjj, Szentlélek”. Egyes dolgaink között így imádkozhatunk: „Jézusom, bízom benned. Jézusom, szeretlek." Igazán rövid imák, amelyek segítenek abban, hogy kapcsolatban maradjunk az Úrral. Milyen gyakran küldünk azonnali üzeneteket azoknak, akiket szeretünk! Tegyük ezt az Úrral is, hogy a szívünk kapcsolatban maradjon vele. És ne felejtsük el elolvasni a válaszait. Az Úr mindig válaszol. Hol találjuk őket? Az Evangéliumban, amelyet mindig kéznél kell tartanunk, és naponta többször ki kell nyitnunk, hogy megkaphassuk az élet nekünk szóló Igéjét.

Megismétlem azt a tanácsot, amit már sokszor elmondtam – hordj a zsebedben, a táskádban egy zsebméretű Evangéliumot. És ha van egy perced, nyisd ki és olvass valamit, és az Úr válaszol.

Szűz Mária, a hűséges odafigyelő, tanítson meg minket arra, hogy mindig, bizalmunk elveszítése nélkül imádkozzunk.

__________________________________________

Az Úrangyala után a Szentatya így folytatta:

Kedves testvéreim,

Tavaly október 10-én nyílt meg a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlésének első szakasza, melynek témája „Egy zsinati egyházért: közösség, részvétel, küldetés.” Azóta a zsinat első szakasza a helyi gyülekezetekben a meghallgatás és a megkülönböztetés révén zajlik. A zajló zsinati folyamatnak sok gyümölcse van, de ahhoz, hogy ezek teljesen beérjenek, türelmesnek kell lennünk. Ezért annak érdekében, hogy a megkülönböztetésnek egy nyugodtabb időszaka következzen, úgy határoztam, hogy ez a zsinati közgyűlés két ülésszakban zajlik majd. Az elsőt 2023. október 4. és 29. között, a másodikat 2024. októberben tartjuk. Bízom benne, hogy ez a döntés elősegíti a zsinatiság mint az Egyház lényegi dimenziójának megértését, és mindnyájunkat segít abban, hogy a testvérek útjaként éljük meg az Evangélium örömét.

Ma Bovesben (Cuneo) boldoggá avatják Giuseppe Bernardi és Mario Ghibaudo atyákat – lelkipásztort és segédlelkészt, akiket 1943-ban a hit iránti gyűlöletből öltek meg. A rendkívüli veszélyhelyzetben nem hagyták el a rájuk bízott embereket, hanem a vérük ontásáig segítették őket, osztozva a nácik által meggyilkolt polgártársaik tragikus sorsában. Példájuk ébressze fel a papokban azt a vágyat, hogy Krisztus szíve szerinti pásztorok legyenek, akik mindig a népük mellett állnak. Tapsoljuk meg az új Boldogokat!

Ezen a kedden, október 18-án a „Segítsünk a szükségben lévő Egyháznak” Alapítvány az „Egy millió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kampányt népszerűsíti. Köszönöm minden résztvevő gyermeknek! Csatlakozzunk hozzájuk, és bízzuk a Szűzanya közbenjárására Ukrajna szenvedő népét, és a háború, az erőszak és a nyomorúság bármely formája miatt szenvedőket.

A nyomorral kapcsolatosan: holnap lesz a Szegénység Felszámolásának Nemzetközi Napja. Tegyen mindenki egy olyan társadalomért, ahol senki sem érzi magát kirekesztettnek a szegénysége miatt.

Üdvözlök mindenkit, Rómából érkezőket és a különböző országokból jött zarándokokat: családokat, plébániai csoportokat, egyesületeket. Külön köszöntöm a freiburgi zenekart, amelyet játszani hallottam. Nagyon jó! A Santo Stefano di Cadore-i „Comelico” Kórust és a Szeplőtelen Milícia Szövetséget, valamint a Spanyol Vállalkozási Szervezetek Szövetségének és az Önfoglalkoztatók Spanyol Szövetségének képviselőit. Köszöntöm azokat is, akik Chajaríból, Entre Ríos tartományból (Argentína) vannak. Isten áldjon benneteket!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20221016-angelus.html