Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai liturgia evangéliuma által elénk tárt példázat (vö. Lk 16,1-13) kissé nehezen érthetőnek tűnik. Jézus egy korrupció történetét meséli el: egy tisztességtelen intéző, aki lop, majd, amikor a gazdája ezt felfedezi, ravaszsághoz folyamodik, hogy kikerüljön ebből a helyzetből. Tegyük fel magunknak a kérdést: miből áll ez a ravaszság – romlott-e az, aki elköveti –, és mit akar Jézus mondani ezzel nekünk?

A történetből láthatjuk, hogy ez a korrupt intéző azért kerül bajba, mert visszaélt gazdája javaival; most számot kell erről adnia, és elveszíti az állását. De nem adja fel, nem nyugszik bele a sorsába, és nem vállalja az áldozat szerepét; ellenkezőleg, azonnal ravaszul cselekszik, megoldást keres, találékony. Jézus ebből a történetből kiindulva fordul hozzánk első provokációjával: „a világ fiai – mondja – a maguk módján okosabbak a világosság fiainál” (8. v.). Tehát előfordul, hogy aki a sötétben jár, az bizonyos világi szempontok szerint tudja, hogyan boldoguljon a bajok közepette is, tudja, hogyan lehet okosabb másoknál; Jézus tanítványai, vagyis mi, viszont néha alszunk, vagy naivak vagyunk, nem tudjuk, mit tegyünk, hogy kiutat találjunk a nehézségekből (vö. Evangelii gaudium , 24). A személyes, a társadalmi, de az egyházi helyzetekre is gondolok például: időnként engedjük eluralkodni magunkon a csüggedést, vagy panaszkodunk, áldozatként tekintünk magunkra. Ehelyett – mondja Jézus – lehetnénk az evangélium szerint okosak, éberek és figyelmesek is, hogy felismerjük a valóságot, kreatívak a magunk és mások számára jó megoldások megtalálásáért.

De Jézus egy másik tanítást is nyújt nekünk. Tulajdonképpen miben áll a sáfár ravaszsága? Elhatározza, hogy kedvezményt ad az adósoknak, ezért megbarátkozik velük, azt remélve, hogy segítségére lesznek, amikor a gazda elbocsátja. A korábban felhalmozott vagyonából most barátokat szerez, akik majd a jövőben segíthetik. Ugyanolyan úton, lopással teszi ezt. Jézus tehát a javak használatáról tanít bennünket: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (9. v.). Az örök élet elnyeréséhez tehát nem e világ javait kell felhalmozni, hanem a testvéri kapcsolatainkban megélt szeretet számít. Íme tehát Jézus felszólítása: ne csak önmagadra és az önzésedre használd e világ javait, hanem arra, hogy baráti kapcsolatokat alakíts ki, jó kapcsolatokat, légy jótékony a testvériség előmozdításában és a leggyengébbek gondozásában.

Testvéreim, még a mai világban is vannak az evangéliuméhoz hasonló korrupciós történetek; tisztességtelen magatartás, igazságtalan politika, az egyének és intézmények döntéseit uraló önzés, és sok más homályos dolog. De nekünk, keresztényeknek nem szabad elcsüggednünk, vagy ami még rosszabb, hagyni, hogy a dolgok kicsússzanak a kezünk közül, közömbösnek maradnunk. Éppen ellenkezőleg, arra kaptunk meghívást, hogy legyünk kreatívak a jótettekben, az evangélium körültekintésével és ravaszságával, e világ javait felhasználva - nemcsak az anyagiakat, hanem az Úrtól kapott ajándékokat is -, hogy ne a meggazdagodásért.  hanem azért, hogy testvéri szeretetet és társadalmi kapcsolatokat teremtsünk. Ez nagyon fontos: a hozzáállásunkkal teremtsünk társadalmi kapcsolatokat.

Imádkozzunk Szűz Máriához, segítsen bennünket, hogy olyanok legyünk, mint ő, lélekben szegények és gazdagok a kölcsönös szeretetben.

_________________________________

Az Úrangyala után Ferenc pápa így folytatta:

Kedves testvéreim!

Hálát adok Istennek azért az útért, amelyet az elmúlt napokban Kazahsztánba, a Világvallások és Hagyományos Vallások Vezetőinek VII. Kongresszusára tehettem. Erről jövő szerdán az általános audiencián fogok beszélni.

Elszomorítanak az Azerbajdzsán és Örményország között a közelmúltban lezajlott harcok. Lelki közelségemet fejezem ki az áldozatok családjainak, és arra kérem a feleket, hogy a békemegállapodás érdekében tartsák tiszteletben a tűzszünetet. Ne felejtsük el, hogy a béke akkor lehetséges, ha a fegyverek elhallgatnak és megkezdődik a párbeszéd! Imádkozzunk továbbra is Ukrajna szenvedő népéért, és a békéért minden olyan országban, amelyet háború sújt.

Szeretném imáimról biztosítani a súlyos áradásokat elszenvedett Marche (olaszországi régió) lakosságát. Imádkozom az elhunytakért és családjaikért, a sebesültekért és azokért, akiket súlyos károk értek. Adjon az Úr erőt ezeknek a közösségeknek!

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat a különböző országokból. Különösen köszöntöm a Szeplőtelen Szűz Mária szerzeteseit Afrika, Latin-Amerika, Ázsia és Európa különböző közösségeiből; valamint a sevillai híveket és a „Miasszonyunk Cenákulum” világi csoportját.

Köszöntöm Capua egyházmegye caturanói csoportját; a Gazzaniga (Bergamo) és Soliera (Modena) bérmálkozó fiataljait; a „Menny Fiai” közösség tagjait; a lazioi Pro Loco-t és Verona tartomány állatorvosainak csoportját családjaikkal együtt. Köszöntöm a „Francesco Gazdasága” fiataljait is, akik ma itt vannak a téren: csak mindig előre! Hamarosan találkozunk Assisiben.

Külön gondolok a szegényekre és a mezagne-i „Zákeus Háza” önkénteseire: áldjon meg benneteket az Úr, és a Szűzanya oltalmazzon titeket.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérlek benneteket, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20220918-angelus.html