Kedves testvéreim, buongiorno (jónapot kívánok) !

A mai liturgia evangéliuma az irgalmasság három példázatát tárja elénk (vö. Lk 15, 4-32); így hívják őket, mert Isten irgalmas szívét mutatják meg. Jézus a farizeusok és az írástudók zúgolódására válaszul mondja nekik, akik kifogásolják, hogy: „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” (2. v.). Megbotránkoznak, mert Jézus a bűnösök között volt. Ha számukra ez a vallás szempontjából botrányos, akkor Jézus azzal, hogy befogadja a bűnösöket és velük étkezik, felfedi előttünk, hogy Isten éppen ilyen: Isten nem zár ki senkit, mindenkit vár a lakomájára, mert mindenkit gyermekeként szeret: mindenkit, senkit nem zár ki, mindnyájunkat szeret. A három példázat tehát az evangélium lényegét foglalja össze: Isten az Atya, megkeres minket, valahányszor elveszünk.

Valóban, az Istent ábrázoló példázatok főszereplői az elveszett bárányt kereső pásztor, az elveszett drachmát megtaláló asszony, és a tékozló fiú apja. Maradjunk a mindhárom főszereplőben közös szempontnál. Mindhármukban van valami lényegében közös, amit így definiálhatnánk: nyugtalanság valaminek a hiánya miatt – akár egy bárány hiányzik, akár egy drachma, vagy a fiú hiányzik – a nyugtalanság, hogy hiányzik valami, mindhárom példázatnak a főszereplői nyugtalanok, mert hiányzik valami. Végül is, ha számolnának, mindhárman megnyugodhatnának: a pásztornak egy birkája hiányzik, de van még kilencvenkilenc – „Hadd vesszen el…”; az asszonynak egy drachmája hiányzik, de van másik kilenc; és még az apának is van egy másik, engedelmes fia, akinek áldozhatja magát – miért gondolna arra, aki elment, hogy züllött életet éljen? Ennek ellenére a szívében mindhárom – a pásztor, az asszony és az apa – szorong, a hiányzó: a bárány, az érme, az elment fiú miatt. Aki szeret, aggódik a hiányzó miatt, vágyik arra, aki nincs jelen, keresi az elveszettet, visszavárja az eltévedtet. Mert azt akarja, hogy senki se vesszen el.

Testvéreim, Isten ilyen: nem „nyugszik”, ha eltávolodunk Tőle, elszomorodik, legbelsőbb lényében remeg; és elindul, hogy megkeressen minket, amíg újra a karjába nem vehet minket. Az Úr nem néz a veszteségekre és kockázatokra; atyai és anyai szíve van, és szenved szeretett gyermekei hiánya miatt. – De miért szenved, ha ez a fia gazember, ha elment? Ő szenved, szenved. Isten szenved a távollétünk miatt, és amikor eltévedünk, várja a visszatérésünket. Ne feledjétek: Isten mindig tárt karokkal vár minket, bármilyen élethelyzetben veszünk is el. Ahogy a zsoltár mondja: „nem alszik, nem pihen”, mindig oltalmaz (vö. 121, 4-5).

Nézzünk most magunkba, és tegyük fel magunknak a kérdést: követjük-e ebben az Urat, vagyis aggódunk-e amiatt, ami hiányzik? Van bennünk aggodalom a hiányzók iránt, akik eltávolodtak a keresztény élettől? Hordozzuk ezt a belső nyugtalanságot, vagy derűsek és zavartalanok vagyunk magunk közt? Más szóval, valóban hiányoznak nekünk azok, akik nincsenek jelen a közösségeinkben, vagy nem hagyjuk, hogy megérintse ez a szívünket? Valóban hiányoznak azok, akik nincsenek ott az életemben? Vagy jól elvagyunk egymás között, nyugodtan és boldogan a csoportjainkban – „Nagyon jó apostoli csoportba járok…” –, együttérzés nélkül a távol lévők iránt? Nem pusztán a „mások felé való nyitottságról” van szó, hanem az evangéliumról! A példázat pásztora nem mondta azt, hogy: „Van még kilencvenkilenc bárányom, miért vesztegetném az időt azzal, hogy az elveszettet megkeressem?” Ehelyett elment megkeresni. Gondolkodjunk el most a kapcsolatainkon: imádkozom azokért, akik nem hisznek, akik eltávolodtak, akik megkeseredtek? Vonzzuk a távol lévőket Isten stílusával: a közelséggel, az együttérzéssel és a gyengédséggel? Az Atya arra kér bennünket, hogy legyünk figyelmesek azokkal a gyermekeivel, akik a legjobban hiányoznak neki. Gondoljunk valakire, akit ismerünk, aki közel áll hozzánk, és talán még soha nem hallotta, hogy valaki azt mondta volna: „Tudod, fontos vagy Istennek”. „De rendetlen helyzetben vagyok, ezt meg azt a rosszat tettem…”. „Fontos vagy Istennek” – mondd neki. "Nem te keresed őt, hanem ő keres téged."

Aggódó szívű férfiak és nők, nyugtalanítsanak bennünket ezek a kérdések, és imádkozzunk a Szűzanyához, az Édesanyához, aki soha nem fárad bele, hogy minket, gyermekeit megkeressen és gondoskodjunk rólunk.

_________________________________

Az Angelus után

Holnapután háromnapos utazásra indulok Kazahsztánba , ahol részt veszek a Világ- és Hagyományos Vallások Vezetőinek a Kongresszusán. Lehetőségem lesz számos vallási képviselővel találkozni, és testvéri párbeszédet folytatni, amelyet a kölcsönös béke, a világunk által szomjazott béke iránti vágy vezérel. Már most szívélyesen üdvözlöm a résztvevőket, valamint a hatóságokat, a keresztény közösségeket és a hatalmas ország egész lakosságát. Köszönetet mondok az előkészületekért és a látogatásom kapcsán elvégzett munkáért. Kérlek benneteket, hogy kísérjetek el imával ezen a párbeszédért és békéért való zarándokúton.

Imádkozzunk továbbra is az ukrán népért, hogy az Úr adjon nekik vigaszt és reményt. Ezekben a napokban Krajewski bíboros, a Szeretetszolgálati Dikasztéria prefektusa Ukrajnában tartózkodik, hogy különböző közösségeket látogasson meg, és konkrét tanúságot tegyen a pápa és az Egyház közelségéről.

Az imádságnak ebben a pillanatában megemlékezem Maria de Coppi nővérről, Comboni misszionáriusról, akit a mozambiki Chipene-ben öltek meg, ahol közel hatvan éven át szeretettel szolgált. Tanúságtétele adjon erőt és bátorságot a keresztényeknek és Mozambik egész népének.

Külön köszöntöm Etiópia kedves népét, akik ma ünneplik hagyományos újévüket: Biztosítalak benneteket imáimról, és minden családnak és az egész nemzetnek a béke és a megbékélés ajándékát kívánom.

Ne felejtsünk el imádkozni azokért a diákokért, akik holnap vagy holnapután visszatérnek az iskolába.

És most üdvözöllek benneteket, rómaiakat és különböző országokból való zarándokokat: családokat, plébániai csoportokat, egyesületeket. Külön köszöntöm a kolumbiai katonákat, a Costa Rica-i csoportot és az argentin női képviseletet a Világgazdasági Fórumon. Köszöntöm a Cantù hitvalló fiataljait, a Musile di Piave, Ponte a Tressa és Vimercate híveit, valamint az Erőszakmentes Mozgalom tagjait és az Immacolata fiataljait.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek, és kérlek benneteket, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20220911-angelus.html