Az évközi 26. vasárnap evangéliumi szakaszát elemezve a pápa a kísértés és a buzdítás szavak köré fűzte gondolatait, megállapítva, hogy senkinek nincs kizárólagos joga Jézushoz. Ahelyett, hogy másokon ítélkeznénk, Jézus radikális felhívásait követve saját életünkből távolítsunk el mindent, ami ellentétben áll az evangéliummal.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 9,38-43.45.47-48) Jézus és János rövid párbeszédét idézi fel, amelyben az apostol a tanítványok egész csoportjának a nevében szól – kezdte beszédét Ferenc pápa. Láttak ugyanis egy embert, aki az Úr nevében ördögöt űzött, de ezt megtiltották neki, mert nem tartozott csoportjukhoz. Jézus ekkor arra szólítja fel a tanítványokat, hogy ne akadályozzák azokat, akik jócselekedeteket hajtanak végre, mert ezzel Isten tervének megvalósulásához járulnak hozzá (vö. Mk 9,38-41). Majd figyelmezteti őket: ahelyett, hogy az embereket jókra és rosszakra osztanánk fel, mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy őrködjünk szívünkön. Ne fordulhasson velünk elő, hogy engedünk a gonosznak és botrányt okozunk.

Az evangéliumi szakaszt elemezve Ferenc pápa arra mutatott rá, hogy Jézus szavai egyrészt egy kísértést lepleznek le, másrészt egy buzdítást kínálnak fel. A leleplezett kísértést a bezártság jelenti. A tanítványok meg akarnak akadályozni egy jó cselekedetet pusztán csak azért, mert aki végrehajtotta, nem tartozott csoportjukhoz. Azt hiszik, hogy „exkluzív”, kizárólagos joguk van Jézushoz és ők az egyetlenek, akiket felhatalmaztak, hogy Isten országáért működjenek. De ez azt eredményezi, hogy végül magukat kiváltságosnak érzik, a többieket pedig idegeneknek tekintik, egészen odáig menően, hogy ellenségessé válnak velük szemben. Minden bezártság ugyanis távol tartja azokat, akik nem úgy gondolkoznak, mint mi és ez – tudjuk jól, tette hozzá a pápa, – a történelem számos gonoszságának a gyökere, mint az abszolutizmus, amely gyakran diktatúrákat és olyan sok erőszakot szült a másmilyenekkel szemben.

Ferenc pápa arra figyelmeztetett, hogy ébren kell őrködni a bezártság kísértésével szemben az egyházban is. Mert az ördög, amelynek jelentése a „megosztó”, mindig gyanakvást sugall, hogy megossza és kizárja az embereket. Ravaszul csábít és ezért megtörténhet az, ami a tanítványokkal, akik még azt is kizárják maguk közül, aki magát az ördögöt űzte el! – hangsúlyozta a pápa, majd arra buzdított, hogy a keresztény közösségek legyenek alázatosak és nyíltak. Olykor azonban azt a benyomást kelthetjük, hogy „osztályelsők” vagyunk és távol tartjuk a többieket; ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy mindnyájan együtt haladjunk, azt gondoljunk, hogy felmutathatjuk „hívői jogosítványunkat”: „én hívő vagyok”, „én katolikus vagyok,” „én ehhez és ehhez a társulathoz tartozok”; és a többiek, szegények nem.

Ez bűn – állapította meg a pápa. Bűn, ha felmutatjuk „hívői jogosítványunkat”, hogy ítélkezzünk és kizárjunk. Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük az ítélkezés és besorolás kísértését, hogy Isten megóvjon bennünket a „fészek” szerinti gondolkodástól, vagyis attól, hogy féltékenyen megőrizzük magunkat egy kis csoportban, amelyik jónak gondolja magát: a pap leghűségesebb híveivel, a lelkipásztori munkatársak egymás között bezárva, hogy senki be ne hatolhasson közéjük, a mozgalmak és társulatok is bezárják magukat saját különleges karizmájukba és így tovább. Mindez azzal a kockázattal jár, hogy a keresztény közösségek az elkülönítés és nem a szeretetközösség helyeivé válnak. A Szentlélek nem akarja a bezártságokat; nyitottságot akar, befogadó közösségeket, ahol mindenki számára van hely.

Azután az evangéliumi szakaszban ott van Jézus buzdítása: ahelyett, hogy minden és mindenki felett ítélkeznénk, figyeljünk saját magunkra! – folytatta elmélkedését Ferenc pápa. Ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy hajlíthatatlanokká válunk mások irányában és elnézőek saját magunkkal szemben. Jézus arra buzdít bennünket, hogy ne kössünk egyezményt a gonosszal. Ehhez megrendítő képeket használ fel: „Ha valami benned botrányt okoz, vágd le!”. Ha valami fáj neked, vágd le! Nem azt mondja, hogy „Ha valami botrányt okoz, állj meg, gondolkozz egy kicsit, javulj meg egy kicsit”.. Nem: „Vágd le! Azonnal!”. Jézus radikális ebben és igényes, de a mi javunkat akarja, mint egy derék orvos. Minden vágás, minden lemetszés a jobb növekedést szolgálja, hogy a szeretetben gyümölcsözzön. Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: mi van bennem, ami ellenkezik az evangéliummal? Mit akar Jézus konkrétan, hogy eltávolítsam az életemből? – buzdított rá a pápa, majd Máriához fohászkodva zárta beszédét:

„Imádkozzunk a Szeplőtelen Szűzhöz, segítsen nekünk, hogy befogadók legyünk másokkal szemben és őrködjünk saját magunk felett”.

Forrás: Vatican News