Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai evangélium Jézusnak egy kánaáni asszonnyal való találkozását meséli el Izrael területén kívül (vö. Mt 15:21-28). Az asszony arra kéri őt, hogy szabadítsa meg a lányát, akit egy démon gyötör. Az Úr azonban nem törődik vele. Az asszony kitartóan kéri, és a tanítványok azt tanácsolják Jézusnak, hogy vegye figyelembe, hogy abbahagyja. Jézus azonban ezzel a képpel szemléltetve elmagyarázza, hogy küldetése Izrael fiaihoz szól: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak”. Erre a bátor asszony így válaszol: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról”. Erre Jézus így szól hozzá: „„Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.” (26-28. v.). Ez egy gyönyörű történet. És ezt tette Jézus.

Látjuk, hogy Jézus megváltoztatta a nézőpontját. Ami miatt megváltoztatta, az az asszony erős hite volt. Álljunk meg tehát röviden ennél a két szempontnál: Jézus változásánál és az asszony hiténél.

Jézus változása. Tanítása a kiválasztott népre irányult. Később a Szentlélek a világ végére is el fogja vezetni az Egyházat. De az, ami itt történik, mondhatnánk, egy olyan elővételezés, amelyen keresztül Isten munkájának egyetemessége már a kánaáni asszony történetében megnyilvánul. Érdekes Jézus nyitottsága. Az asszony imáját hallva „előre mutat a tervére”; szembesülve az asszony konkrét esetével, egyre együttérzőbbé és könyörületesebbé válik. Ilyen az Isten: Ő a Szeretet, és aki szeret, az nem marad rideg. Igen, szilárdan áll, de nem rideg, nem marad a maga pozíciójában, hanem hagyja magát megmozdítani és megérinteni. Meg tudja változtatni a terveit. A szeretet találékony. És minket, keresztényeket, akik Krisztust akarjuk utánozni, arra hív, hogy legyünk nyitottak a változásra. Milyen jót tenne a kapcsolatainknak és a hitéletünknek is, ha engedékenyek lennénk, ha valóban odafigyelnénk, ha az együttérzés és a mások javának érdekében megenyhülnénk, ahogyan Jézus tette a kánaáni asszonnyal. A hajlandóság a változásra. A szívek legyenek hajlandók a változásra.

Most pedig tekintsünk az asszony hitére, amelyet az Úr dicsér, „nagynak” nevezve azt (28. v.). A tanítványok szerint csak a kitartása tűnt „nagynak”; Jézus azonban meglátja a hitét. Ha belegondolunk, az az idegen asszony valószínűleg alig vagy egyáltalán nem ismerte Izrael törvényeit és vallási előírásait. Miből állt hát a hite? Nem fogalmak, hanem a tettek gazdagságából – a kánaáni asszony közeledik, leborul, kitartóan kér, őszinte párbeszédet folytat Jézussal, leküzd minden akadályt, csak hogy beszélhessen vele. Ez a hit konkrétsága, amely nem vallási címke, hanem személyes kapcsolat az Úrral. Hányszor esünk abba a kísértésbe, hogy összekeverjük a hitet egy címkével! Ennek az asszonynak a hite nem teológiai udvariaskodás, hanem kitartás jellemzi – kopogtat az ajtón, rendületlenül kopogtat. Az ő hite nem a szavakra épül, hanem az imádságra. És Isten nem áll ellen, ha imádkoznak hozzá. Ezért mondta: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7:7).

Testvérek, mindezek fényében tegyünk fel magunknak néhány kérdést, kezdve a Jézusban bekövetkezett változással. Például: Képes vagyok-e megváltoztatni a véleményemet? Tudok-e megértő lenni, és tudok-e együttérző lenni, vagy megmerevedek az álláspontomban? Van-e a szívemben valami merevség? Ami nem szilárdság: a merevség szörnyű, a szilárdság jó. És kezdjük az asszony hitével: Milyen az én hitem? Beéri-e fogalmakkal és szavakkal, vagy valóban ima és tettek által él? Tudok-e párbeszédet folytatni az Úrral? Tudom-e, hogyan ragaszkodjak hozzá? Vagy megelégszem szép formulák szavalásával? A Szűzanya tegyen minket nyitottá mindarra, ami jó és konkrét a hitben.

___________________________

Az Angelus után

Kedves testvéreim!

Aggodalommal figyelem a Nigériában zajló eseményeket. Csatlakozom a püspökök felhívásához az ország békéje és a Száhel-övezet stabilitása érdekében. Imáimmal kísérem a nemzetközi közösség erőfeszítéseit, hogy minél hamarabb békés megoldást találjanak mindenki javára. Imádkozzunk Niger kedves népéért. És imádkozzunk a békéért a háború és az erőszak által megsebzett összes népért is. Különösen imádkozzunk már régóta szenvedő Ukrajnáért.

Üdvözöllek mindnyájatokat, a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Különösen köszöntöm az Észak-Amerikai Kollégium új szeminaristáit, és jó alakító utat kívánok nekik; köszöntöm a spanyolországi Cadice városából érkező „de la Borriquita” közösséget is; köszöntöm a lengyel népet, különös tekintettel a Piekary Śląskie-i Szűzanya kegyhelyre zarándokló asszonyokra és lányokra.

Köszöntöm a „Tucum” projekt fiataljait, akik ma egy „a Fény Útja” útra indulnak az olasz vasútállomásokon keresztül, hogy találkozzanak a periférián élőkkel, hogy elvigyék nekik az evangélium reményét.

Köszöntelek mindnyájatokat, és szép vasárnapot kívánok nektek. Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra).

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230820-angelus.html