Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot), jó vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumban Jézus azt mondja: „Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja.” (Mt 10:41) A „próféta” szó háromszor is előfordul. De milyen típusú próféta? Vannak, akik a prófétát valamiféle mágusnak képzelik, aki megjósolja a jövőt. Ez azonban babonás elképzelés, és egy keresztény nem hisz a babonákban, például a mágiában, a tarotkártyákban, a horoszkópokban és más hasonló dolgokban. Zárójelben: sok-sok keresztény elmegy a tenyeréből jósoltatni… Kérem… Mások a prófétát csak a múltból származó személynek ábrázolják, aki Krisztus előtt létezett, hogy megjósolja az ő eljövetelét. Pedig maga Jézus ma is arról beszél, hogy a prófétákat be kell fogadni. Tehát ők még napjainkban is léteznek. De kik is ők? Mi a próféta?

Testvéreim, mindnyájan próféták vagyunk. Valójában a keresztséggel mindannyian megkaptuk a prófétai küldetés ajándékát (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1268). Próféta az, aki a keresztség erejével a Szentlélek hatására segít másoknak a jelen olvasásában. Ez nagyon fontos: a jelent ne hírként olvassuk, nem... hanem megvilágosodva és a Szentlélek hatása alatt olvassuk, aki segít megérteni Isten terveit és megfelelni nekik. Más szóval a próféta az, aki rámutat Jézusra, aki tanúságot tesz róla, aki segít megélni a jelent és az ő tervei szerint építeni a jövőt. Tehát mindannyian próféták vagyunk, Jézus tanúi, hogy „az evangélium ereje felragyogjon a mindennapok társadalmi és családi életében” (Lumen Gentium, 35). A próféta élő jel, aki mások számára rámutat Istenre. A próféta Krisztus fényének visszatükröződése a testvérek útján. Így tehát tegyük fel magunknak a kérdést: Én, -- mindenki --, aki a keresztség által elmondhatja, „próféta vagyok a kiválasztás által”, beszélek-e, és mindenekelőtt Jézus tanújaként élek-e? Hozok-e egy kicsit az ő fényéből egy másik ember életébe? Értékelem-e magam e tekintetben? Megkérdezem magamtól: Milyen a tanúságtételem, milyen a próféciám?

Az evangéliumban az Úr azt is kéri, hogy fogadjuk be a prófétákat. Fontos tehát, hogy egymást, mint ilyeneket, mint Isten üzenetének hordozóit fogadjuk, ki-ki a maga állapota és hivatása szerint, és tegyük ezt ott, ahol élünk - vagyis a családban, a plébánián, a vallási közösségeinkben, az Egyház és a társadalom más helyein. A Lélek kiosztotta a prófétálás ajándékait Isten szent népének tagjai közt. Ezért jó, ha mindenkit meghallgatunk. Például, amikor egy fontos döntést kell meghoznunk - gondoljunk erre -, jó először imádkozni, segítségül hívni a Lelket, de aztán hallgassunk meg és folytassunk párbeszédet, bízva abban, hogy minden embernek, még a legkisebbnek is, van valami fontos mondanivalója, prófétai ajándéka, amit megoszthat. Így kereshetjük az igazságot, és terjed az Istenre és testvéreinkre való odafigyelés légköre, ahol az emberek nem azért érzik magukat szívesen látottnak, mert azt mondják, ami tetszik nekem, hanem úgy érzik, hogy elfogadják és értékelik őket, mint olyan ajándékokat, amilyenek.

Gondolkodjunk el azon, hogy mennyi konfliktust lehetne elkerülni és megoldani ilyen módon, másokat meghallgatva, az egymás megértésének őszinte vágyával! Végezetül tegyük fel magunknak a kérdést: Tudom-e, hogyan fogadjam testvéreimet, mint prófétai ajándékokat? Hiszem, hogy szükségem van rájuk? Tiszteletteljesen, a tanulás vágyával meghallgatom-e őket? Mert mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy tanuljunk másoktól. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy tanuljunk másoktól.

Mária, a Próféták Királynője segítsen nekünk meglátni és befogadni a Lélek által másokban elvetett jót.

__________________

Az Angelus után

Kedves testvéreim,

Nyáron se fáradjunk bele a békéért való imádkozásba, különösen Ukrajna olyannyira ostromlott népéért. Ne feledkezzünk meg a többi háborúról sem, amelyekről oly gyakran sajnos megfeledkezünk, és a számos konfliktusról és összecsapásról, amelyek a világ számos pontján vérrel szennyezik be a világot. Manapság oly sok háború van. Érdeklődjünk a történések iránt, segítsünk a szenvedőknek, és imádkozzunk, mert az ima az a szelíd erő, amely megvédi és fenntartja a világot.

Köszöntelek mindnyájatokat, Rómából és a különböző országokból és olaszországi helyekről érkezett híveket; különösen a Cottolengói Szent József Benedek Nővéreket, a fiatal bérmálkozásra készülőket Ibizáról és Formenteráról, a vicenzai Tremignon és Vaccarino lelkipásztori egységének gyermekeit. Köszöntöm továbbá a „Szent Mauro csoportot” Cavarzere-ből és az „Olmói Miasszonyunk” óvodát Verdellino-ból. És köszöntöm az Immaculata csoport tagjait.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok, és kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230702-angelus.html