Kedves testvéreim, buongiorno (jónapot kívánok)!

Hálámat szeretném kifejezni mindazoknak, akik a Gemelli Kórházban töltött napjaim alatt szeretetet, törődést és baráti bánásmódot tanúsítottak irántam, és az ima támogatásáról biztosítottak. Ez az emberi és lelki közelség nagy segítséget és vigaszt jelentett számomra. Köszönöm mindnyájatoknak! Köszönöm nektek! Szívből köszönöm!

Ma az evangéliumban Jézus nevükön szólítja - nevükön szólítja - és kiküldi a tizenkét apostolt. Azzal, hogy elküldi őket, arra kéri őket, hogy csak egy dolgot hirdessenek: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!” (Mt 10,7). Ez ugyanaz az igehirdetés, amellyel Jézus kezdte prédikációját: Isten országa, azaz szeretetének uralma közel van, eljött közénk. És ez nem csak egy hír a többi között, nem, hanem az élet alapvető valósága: Isten közelsége, Jézus közelsége.

Valóban, ha a mennyek Istene közel van, akkor nem vagyunk egyedül a földön, és még a nehézségekben sem veszítjük el a hitünket. Itt az első dolog, amit az embereknek el kell mondanunk: Isten nem távoli, hanem Atyánk. Isten nem távoli, ő egy Atya, ismer téged és szeret téged; kézen akar fogni téged, még akkor is, ha meredek és rögös utakon jársz, még akkor is, ha elesel és küzdesz, hogy újra felállj és visszatalálj a helyes útra. Ő, az Úr, ott van veled. Sőt, gyakran azokban a pillanatokban, amikor a leggyengébb vagy, annál erősebben érzed a jelenlétét. Ő ismeri az utat, ő veled van, ő a te Atyád! Ő az én Atyám! Ő a mi Atyánk!

Maradjunk ennél a képnél, mert, Ha jó apostolok akarunk lenni, olyanoknak kell lennünk, mint a gyermekek: „Isten ölébe” kell ülnünk, és onnan kell bizalommal és szeretettel a világra tekintenünk, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy Isten maga az Atya, hogy egyedül ő képes átformálni a szívünket, és megadja nekünk azt az örömöt és békességet, amit mi magunk nem érhetünk el. ha Istent közelünkben lévőnek hirdetjük, az arra hív, hogy úgy gondolkodjunk, mint egy gyermek, aki apja kezét fogva jár: minden másnak látszik. A nagy és titokzatos világ ismerőssé és biztonságossá válik, mert a gyermek tudja, hogy biztonságban van. Nem fél, és megtanul megnyílni: megismerkedik más emberekkel, új barátokra talál, örömmel tanul meg olyan dolgokat, amiket eddig nem tudott, majd hazatérve mindenkinek elmondja, amit látott, miközben növekszik benne a vágy, hogy felnőtté váljon, és azt tegye, amit az édesapjától látott. Ezért indul ki ebből Jézus, ezért Isten közelsége az első hirdetés: azáltal, hogy Isten közelében maradunk, legyőzzük a félelmet, megnyílunk a szeretetnek, nő bennünk a jóság, és megérezzük az igényt és az örömöt az igehirdetésre.

Hirdessük, hogy Isten közeli - de hogyan tehetjük ezt meg? Az evangéliumban Jézus elmondja és azt tanácsolja, hogy ne sok szót mondjunk, hanem az Úr nevében sok szeretet- és reményteljes cselekedetet vigyünk véghez. Ne sok szót mondjunk, hanem cselekedjünk! „Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 10,8) Itt van az igehirdetés szíve: szabadon adott tanúságtétel, szolgálat. Mondok nektek valamit: mindig zavarba jövök, nagyon is zavarba jövök a „beszélők” láttán, akik vég nélkül beszélnek, de nem tesznek semmit.

Ezen a ponton tegyünk fel néhány kérdést: mi, akik hiszünk abban az Istenben, aki közelemben van, vajon: bízunk-e benne? Tudunk-e bizalommal előretekinteni, mint egy gyermek, aki tudja, hogy apja karjaiban van? Tudjuk-e, hogyan kell az Atya ölébe ülni az ima által, az Ige hallgatása által, a szentségekben való részesülés által? És végül, közel hozzá, tudjuk-e, hogyan öntsünk bátorságot másokba, hogyan váljunk bátorítóvá azok számára, akik szenvednek és egyedül vannak, azok számára, akik távol vannak, sőt az ellenséges érzelműek számára is? Ez a hit lényege. Ez az, ami számít.

És most imádkozzunk Máriához; segítsen nekünk érezni azt, hogy szeretettek vagyunk, és sugározzon közelséget és bizalmat.

______________________________________________

Az Angelus után

Kedves testvérem!

Jövő kedden, június 20-án lesz az ENSZ által szervezett Menekültek Világnapja: nagy szomorúsággal és szívfájdalommal gondolok a Görögország partjainál az elmúlt napokban történt súlyos hajóbaleset áldozataira. Pedig úgy tűnt, mintha a tenger nyugodt lenne. Újból imádkozom azokért, akik életüket vesztették, és kérem, hogy mindig tegyenek meg mindent a hasonló tragédiák megelőzése érdekében.

Továbbá imádkozom azokért a fiatal diákokért is, akik Uganda nyugati részén egy iskola ellen elkövetett brutális támadás áldozatai lettek. Ez a harc, ez a háború mindenütt... imádkozzunk a békéért!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokokat, különösen a floridai és müncheni híveket. Köszöntöm a lengyelországi Opole-i „Szent II. János Pál” iskolát és a londoni „Néri Szent Fülöp” iskolát.

Köszöntöm továbbá a zognói, guardiagrelei és poggiomarinói csoportokat, valamint a molfettai „Rosario Scardigno” iskolát. És köszöntöm az Angelust követő Mária Gyermekei nővéreket is.

Imádkozzunk kitartóan a meggyötört Ukrajna népéért - ne feledkezzünk meg róluk! – az oly nagyon szenvedőkről.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek, és kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és  (viszontlátásra)!

Forrás:

https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230618-angelus.html