Fotó: Westmincom / MTI / EPA

Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

Ma sem fogok tudni mindent elolvasni: egyre jobban vagyok, de a hangom még mindig nem jó. Monsignore Braida fogja felolvasni a katekézist.

Ma, advent első vasárnapján, a liturgia által felkínált rövid evangéliumban (vö. Mk 13,33-37) Jézus egy egyszerű és közvetlen felszólítást intéz hozzánk, háromszor: „Vigyázzatok” (33., 35., 37. v.).

A téma tehát az éberség. Hogyan kell ezt értenünk? Néha úgy gondolunk erre az erényre, mint egy olyan magatartásra, amelyet a közelgő végzet félelme motivál, mintha egy meteorit készülne lezuhanni az égből, és azzal fenyegetne, hogy ha nem hárítjuk el időben, elpusztít bennünket. De a keresztény éberség bizonyosan nem erről szól!

Jézus ezt egy példázattal szemlélteti, amikor egy gazdáról beszél, aki vissza fog térni, és a szolgáiról, akik várják őt (vö. 34. v.). A szolga a Bibliában a gazda „bizalmasa”, akivel gyakran együttműködő és szeretetteljes a kapcsolata. Gondoljunk például arra, hogy Mózest Isten szolgájaként határozzák meg (vö. Nm 12,7), és hogy még Mária is így szól magáról: „Íme, én az Úr szolgálóleánya vagyok” (Lk 1,38). A szolgák ébersége tehát nem a félelem, hanem a vágyakozás, a várakozás arra, hogy elinduljanak, hogy találkozzanak Urukkal, aki eljön. Készenlétben maradnak a visszatérésére, mert törődnek vele, mert azt tartják szem előtt, hogy amikor visszatér, gondoskodjanak róla, hogy befogadó és rendezett otthont találjon; örülnek neki, hogy láthatják, olyannyira, hogy várják a visszatérését, mint az egész nagy család, amelynek ők is részei, az ünnepét.

Ezzel a szeretettel teli várakozással akarunk mi is felkészülni Jézus fogadására: karácsonykor, amelyet néhány hét múlva ünnepelünk; az idők végén, amikor dicsőségben tér vissza; minden nap, amikor eljön, hogy találkozzon velünk az Eucharisztiában, az Igében, testvéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban.

Ezért ezekben a hetekben különleges módon, gondosan készítsük elő a szívünk házát, hogy az rendezett és vendégszerető legyen. Az őrködés valójában azt jelenti, hogy készenlétben tartjuk a szívünket. Ez az őrszem magatartása, akit az éjszakában nem csábít el a fáradtság, nem alszik el, hanem ébren marad és várja a közelgő fényt. Az Úr a mi világosságunk, és jó, ha a szívünket felkészítjük arra, hogy imádsággal fogadjuk őt, és szeretettel vendégül lássuk, ez a két előkészület, amely úgymond kényelmet biztosít neki. Ezzel kapcsolatban a történet szerint Tours-i Szent Márton, az imádság embere, miután köpenyének felét egy szegény embernek adta, azt álmodta, hogy Jézus éppen abba a köpenyrészbe öltözött, amit adott. Íme egy jó program adventre: találkozzunk az eljövendő Jézussal minden testvérben, aki ránk szorul, és osszuk meg velük, amit tudunk: meghallgatást, időt, konkrét segítséget.

Kedves barátaim, jó lesz ma megkérdezni magunktól, hogyan tudjuk befogadóvá tenni a szívünket az Úr számára. Úgy tehetjük ezt, hogy közeledünk az Ő megbocsátásához, az Ő Igéjéhez, az Ő asztalához, helyet találunk az imádságnak, befogadjuk a rászorulókat. Gondoskodjunk Rá való várakozásról anélkül, hogy hagynánk, hogy sok értelmetlen dolog elterelje a figyelmünket, és anélkül, hogy állandóan panaszkodnánk, hanem tartsuk éberen, azaz Őrá vágyakozva, ébren és készen, türelmetlenül várva a vele való találkozást.

Szűz Mária, a várakozás asszonya segítsen bennünket, hogy befogadhassuk eljövendő Fiát.

_________________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Izraelben és Palesztinában súlyos a helyzet. Fájdalmas számunkra, hogy végetért a fegyverszünet: ez halált, pusztulást, nyomorúságot jelent. Sok túszt kiszabadítottak, de sokan még mindig Gázában vannak. Gondoljunk rájuk, családjaikra, akik láttak egy fényt, egy reményt, hogy újra átölelhetik szeretteiket. Gázában sok a szenvedés, hiányoznak az alapvető szükségletek. Remélem, hogy az érintettek minél hamarabb új tűzszüneti megállapodásra jutnak, és a fegyverektől eltérő megoldásokat találnak, és megpróbálnak bátor utakat járni a béke felé.

Szeretném imáimról biztosítani a ma reggel a Fülöp-szigeteken történt támadás áldozatait, ahol a szentmise alatt robbant fel egy bomba. Közel állok a családokhoz és Mindanao népéhez, akik már így is sokat szenvedtek.

Bár a távolból, de nagy figyelemmel követem a dubaji COP 28 munkáját. Mellettük vagyok. Megismétlem felhívásomat, hogy az éghajlatváltozásra konkrét politikai változásokkal válaszoljunk; lépjünk ki a partikularizmus és a nacionalizmus szorításából, a korábbi gondolkodásmódból, és fogadjunk el egy közös jövőképet, és tegyünk meg minden erőfeszítést most, késedelem nélkül a szükséges globális átalakulás érdekében.

Ma van a Fogyatékkal Élők Nemzetközi Napja. Az ilyen állapotú emberek befogadása és bevonása segíti az egész társadalmat abban, hogy emberségesebbé váljon. A családokban, a plébániákon, az iskolákban, a munkahelyeken, a sportban: tanuljunk meg minden embert értékelni a maga adottságaival és képességeivel, ne zárjunk ki senkit.

Szeretettel köszöntöm Önöket, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és a világ más részeiből, különösen a lengyeleket, akik részt vesznek a Rómában a nemrég boldoggá avatott Ulma vértanú család tiszteletére szervezett eseményeken.

Köszöntöm a Firenzéből, Sienából, Brindisiből, Cosenzából és Adranóból érkezett zarándokokat és plébániai csoportokat.

Mindannyiatoknak szép vasárnapot és jó adventi várakozást kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/it/angelus/2023/documents/20231203-angelus.html