Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai evangélium a talentumokról szóló példabeszédet mutatja be nekünk (vö. Mt 25:14-30). Egy gazda útnak indul, és szolgáira bízza a talentumait, vagyis a vagyonát, a „tőkéjét”: a talentumok pénzmértékegységek voltak. Mindegyiküknek a képességeik szerint osztja szét azokat. Visszatérésekor számot kér arról, hogy mit végeztek velük. Ketten közülük megduplázták, amit kaptak, és az úr megdicséri őket, míg a harmadik félelmében elásta a talentumát, és csak visszaadni tudja, amiért súlyos szemrehányást kap. Ha ezt a példabeszédet nézzük, két különböző módját ismerhetjük meg az Istenhez való közeledésnek.

Az első út azé, aki elássa a kapott talentumot, aki nem látja az Istentől kapott gazdagságot: nem bízik sem a gazdájában, sem önmagában. Sőt, azt mondja a gazdájának: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél.” (24. v.). Fél tőle. Nem látja a megbecsülést, nem látja az úr iránta tanúsított bizalmát, hanem csak egy bíróként cselekvő úr tetteit látja, aki többet követel, mint amennyit ad. Ilyen az ő istenképe: nem tud hinni az Ő jóságában, nem tud hinni az Úr iránta való jóságában. Ezért reked meg, és ezért nem engedi magát belevonni a rábízott küldetésbe.

Aztán ezzel a második móddal találkozunk a másik két főhősnél, akik uruk bizalmát a bizalom viszonzásával hálálják meg.

Ők ketten befektetik mindazt, amit kaptak, még akkor is, ha kezdetben nem tudják, hogy minden jól fog-e menni: vizsgálódnak, megnézik a lehetőségeket, és megfontoltan keresik a legjobbat; vállalják a kockázatot, és kockáztatnak. Bíznak, vizsgálódnak és kockáztatnak. Így van bátorságuk szabadon, kreatívan cselekedni, új gazdagságot teremtve (vö. 20-23. v.).

Testvéreim, ez az a válaszút, amely előtt Istennel szemben állunk: félelem vagy bizalom. Vagy féltek Isten előtt, vagy bíztok az Úrban. És mi, mint a példabeszéd főszereplői –  mindannyian – kaptunk talentumokat, mindannyian, a pénznél sokkal értékesebbeket. De hogy hogyan fektetjük be őket, nagyban függ az Úrba vetett bizalmunktól, amely felszabadítja a szívünket, aktívvá és kreatívvá tesz minket a jóságra. Ezt ne felejtsük el: a bizalom mindig felszabadít; a félelem megbénít. Ne feledd: a félelem megbénít, a bizalom felszabadít. Ez a gyermekek nevelésére is vonatkozik. Kérdezzük meg tehát magunktól: hiszem-e, hogy Isten az Atyám, és azért bíz rám ajándékokat, mert bízik bennem? És én bízom-e benne annyira, hogy kockára teszem magamat, még akkor is, ha az eredmény nem biztos és nem is vehető biztosra? Tudok-e minden nap így imádkozni: „Uram, bízom Benned, adj erőt, hogy tovább tudjak menni; bízom Benned, abban, amit nekem adtál: add, hogy tudjam, hogyan folytassam”.

Végül, Egyházként is: ápoljuk-e környezetünkben a bizalom, a kölcsönös megbecsülés légkörét, amely segít minket abban, hogy együtt haladjunk előre, amely felszabadítja az embereket és találékony szeretetre ösztönöz mindenkit? Gondolkodjunk el ezen.

Szűz Mária segítsen bennünket abban, hogy legyőzzük a félelmet – sose féljünk Istentől! Az áhítatra igen; a félelemre nem – és bízzunk az Úrban.

_______________________________________________

Az Angelus imádkozása után a pápa így olytatta:

Kedves testvéreim!

Manuel Gonzales-Serna egyházmegyés papot és tizenkilenc társát, papokat és laikusokat, akiket 1936-ban a spanyol polgárháború vallásüldözés légkörében öltek meg, tegnap Boldoggá avattuk Sevillában. Ezek a vértanúk mindvégig tanúságot tettek Krisztusról. Példájuk vigasztalja azt a sok keresztényt, akiket napjainkban hitük miatt diszkriminálnak. Tapsoljuk meg az új Boldogokat!

Ismételten megerősítem, hogy közel állok a kedves mianmari néphez, amely sajnos továbbra is erőszaktól és visszaélésektől szenved. Imádkozom, hogy ne bátortalanodjanak el, és mindig bízzanak az Úr segítségében.

Ezenkívül, testvéreim, imádkozzunk továbbra is a meggyötört Ukrajnáért – itt látom a zászlóikat – , valamint Palesztina és Izrael lakosságáért. A béke lehetséges. Jóakarat kell hozzá. A béke lehetséges. Ne nyugodjunk bele a háborúba! És ne felejtsük el, hogy a háború mindig, mindig, mindig vereséget jelent. Csak a fegyvergyártók nyerhetnek.

Ma ünnepeljük a Szegények hetedik világnapját, amelynek idei témája: „Ne fordítsd el arcodat a szegénytől.” (Tób 4,7) Köszönetet mondok azoknak, akik az egyházmegyékben és plébániákon szolidaritási akciókat szerveztek megélhetésükért küzdő emberek és családok számára.

Ma megemlékezünk a közúti balesetek minden áldozatáról is: imádkozzunk értük, hozzátartozóikért, és tegyünk erőfeszítéseket a balesetek megelőzésére.

Szeretném megemlíteni a Halászat világnapját is, amelyet holnapután tartunk.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat, zarándokokat Olaszországból és a világ más részeiből. Köszöntöm Madrid, Ibiza és Varsó híveit, valamint a Katolikus Tanárok Világszövetsége Tanácsának tagjait. Köszöntöm az Aprilia, San Ferdinando di Puglia és Sant'Antimo csoportjait; az Orta Nova FIDAS Egyesületet és a Vakok Apostoli Mozgalmának „Megosztás Napja” résztvevőit. Külön üdvözlöm a római ecuadori közösséget, amely a Virgen del Quinche-t ünnepli. Üdvözlöm az Immacolata fiataljait is.

Áldott vasárnapot kívánok mindnyájatoknak. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!