Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai liturgia evangéliumából Jézus néhány szavát halljuk az írástudókról és farizeusokról, a nép vallási vezetőiről. Jézus nagyon szigorúan szól ezekkel a hatalommal rendelkező emberekkel kapcsolatban: „tanítják, de tetté nem váltják” (Mt 23:3), és „minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek.” (5. v.). Ezt mondja Jézus – szónokolnak, de nem gyakorolják, és mindent, amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket.

Maradjunk tehát ennél a két szempontnál: a szavak és a cselekedetek közötti távolságnál, valamint a külsőségeknek a belsővel szembeni elsőbbségénél.

A távolság a beszéd és a cselekvés között. Jézus kifogásolja Izrael e tanítóinak kétszínű életét, akik azt állították, hogy Isten Igéjét tanítják másoknak, és hogy templomi tekintélyként tisztelik őket. Egy dolgot hirdettek, de aztán másképp éltek. Jézus e szavai a próféták, különösen Izajás próféta szavait idézik: „Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem” ( Iz 29:13). Ez az a veszély, amire figyelnünk kell: a szív kétszínűsége. Bennünk is megvan ez a veszély. A szívnek ez a kétszínűsége veszélyezteti tanúságtételünk hitelességét, valamint személyként és keresztényként való hitelességünket.

Gyengeségünk miatt mindannyian megtapasztalunk némi távolságot aközött, amit mondunk és amit teszünk. De a kétszínű szívvel lenni ehelyett valami más. Ez azt jelenti, hogy minden gond nélkül „egy-egy lábbal a kerítés mindkét oldalán” élünk. Emlékezzünk erre, különösen akkor, amikor arra vagyunk hivatottak, hogy felelősségteljes szerepet töltsünk be – az életben, a társadalomban vagy az Egyházban –, ne legyünk kétszínűek! Ez a szabály mindig érvényes egy papra, egy lelkipásztorra, egy politikusra, egy tanárra vagy egy szülőre: kötelezd el magad, hogy először saját magad éld meg azt, amit mondasz, amit prédikálsz másoknak. Ahhoz, hogy hiteles tanítók legyünk, először hiteles tanúknak kell lennünk.

Ebből következik a második szempont: a külszín elsőbbsége a belsővel szemben. Voltaképpen kétszínűen élve az írástudók és a farizeusok amiatt aggódtak, hogy el kell rejteniük következetlenségüket azért, hogy megmentsék kifelé a hírnevüket. Valóban, ha az emberek tudták volna, hogy mi van valójában a szívükben, szégyenkeztek volna, elveszítve minden hitelességüket. Ezért olyan cselekedeteket hajtottak végre, amelyekkel igaznak tűntek, hogy „megőrizzék az arcukat”, ahogy mondjuk. Ez a trükk nagyon gyakori – sminkelik az arcukat, sminkelik az életüket, sminkelik a szívüket... Ezek a „sminkelt” emberek nem tudják, hogyan kell az igazságot megélni. Sokszor bizony még mi is megtapasztaljuk a kétszínűség kísértését.

Testvérek, elfogadva Jézusnak ezt a figyelmeztetését, tegyük fel mi is magunknak a kérdést: Igyekszünk azt tenni, amit prédikálunk, vagy kétszínűen élünk? Egyet mondunk, és mást teszünk? Csak azzal törődünk, hogy külsőleg, kisminkelve mutassuk, mennyire kifogástalanok vagyunk, vagy a belső életünket is őszinte szívvel ápoljuk?

Forduljunk a Szent Szűzhöz. Ő, aki Isten akarata szerint tisztességben és szívbeli alázatban élt, segítsen bennünket abban, hogy az evangélium hiteles tanúivá váljunk.

_________________________________

Kedves testvéreim!

Folytonosan gondolok a palesztinai és izraeli súlyos helyzetre, ahol sok-sok ember elveszítette az életét. Isten nevében kérlek benneteket, hogy hagyjátok abba: hagyjátok abba a fegyverhasználatot! Remélem, hogy keresni fogják az utakat, hogy mindenképpen el lehessen kerülni a konfliktus eszkalálódását, hogy a sebesülteket meg tudják menteni, és hogy eljusson a segítség Gáza lakosságához, ahol a humanitárius helyzet rendkívül súlyos. Azonnal szabaduljanak ki a túszok. Sok gyermek is van köztük – térjenek vissza a családjaikhoz! Igen, gondoljunk a gyermekekre, minden gyermekre, akit ez a háború, valamint az ukrajnai és más konfliktusok sújtanak: így megölik a jövőjüket. Imádkozzunk, hogy legyen erőnk azt mondani: „elég”.

Közel áll hozzám a földrengés miatt szenvedő nepáli lakosság, valamint az afgán menekültek, akik Pakisztánban találtak menedéket, de most nem tudják, hová menjenek. Imádkozom az olaszországi és más országok viharainak és áradásainak áldozataiért is.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat. Különösen köszöntöm a bécsi és valenciai hívek tagjait, a cagliari plébániai csoportot, a felső-adigei Longomoso zenekarát és kórusát. Köszöntöm Rodengo Saiano, Ome és Padergnone fiataljait; a Cassina de' Pecchi katekétákat és a trieszti Bosco Szent János plébánia katekétáit; köszöntöm az „Állítsátok meg a háborút” Tanácsot.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20231105-angelus.html