Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!
A mai evangélium a legnagyobb parancsolatokról beszél nekünk (vö. Mt 22: 34-40). Egy törvénytudó kérdezi Jézust erről, és Ő a „szeretet legfőbb parancsolatával” válaszol: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (...) és (...) felebarátodat, mint önmagadat" (37., 39. v.). Az Isten iránti és a felebaráti szeretet elválaszthatatlanok egymástól. Álljunk meg tehát egy kicsit, hogy elgondolkodjunk ezen.
Először is: az, hogy az Úr iránti szeretet az első, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindig előttünk jár, megelőz bennünket végtelen gyengédségével (vö. Jn 4:19), közelségével, irgalmasságával, mert Ő mindig mellettünk van, gyengéd és irgalmas. A kisbaba anyukája és apukája térdén tanul meg szeretni, mi pedig Isten karjaiban tanuljuk meg ezt. A zsoltár azt mondja: „Mint az elválasztott gyermek az anyja ölében” (vö. 131:2). Így kell éreznünk magunkat Isten karjaiban. Ott merülünk el az Úr szeretetében; ott találkozunk azzal a szeretettel, amely arra késztet bennünket, hogy nagylelkűen odaadjuk magunkat. Szent Pál erre emlékeztet, amikor azt mondja, hogy a krisztusi szeretetben olyan erő van, amely szeretetre ösztönöz minket (vö. 2 Kor 5:14), és minden belőle ered. Nem tudsz igazán szeretni másokat, ha nem ebben gyökerezik, ha nem az Isten iránti szeretetben, a Jézus iránti szeretetben van a gyökered.
És következzék a szeretet parancsolatából fakadó második oldal. Ez az Isten iránti szeretetet összekapcsolja a felebaráti szeretettel: ez azt jelenti, hogy azáltal, hogy szeretjük testvéreinket, tükörként tükrözzük vissza az Atya szeretetét. Isten szeretetét visszatükrözni, ez a lényeg - szeretni Őt, akit nem látunk, azokon a testvéreken keresztül, akiket látunk (vö. 1Jn 4:20). Egy alkalommal Kalkuttai Szent Teréz így válaszolt egy újságírónak, aki megkérdezte tőle, hogy vannak-e illúziói a világnak az ő tevékenysége által történő megváltoztatásával kapcsolatban: " Nem, én soha nem gondoltam, hogy meg tudom változtatni a világot! Én csak egy csepp tiszta víz akartam lenni, ami által Isten szeretete felragyoghat" (Találkozó újságírókkal a Nobel-békedíj átvétele után, Róma, 1979). Így tudott ő, aki olyan kicsi volt, annyi jót tenni - azáltal, hogy Isten szeretetét cseppként visszatükrözi. És ha néha, ha őt és más szenteket nézzük, talán arra gondolunk, hogy ők olyan hősök, akiket nem lehet utánozni, gondoljunk újra arra a kis cseppre: a szeretet egy csepp, amely sok mindent meg tud változtatni. És hogyan teheti ezt meg? Mindig az első lépést megtéve. Néha nem könnyű megtenni az első lépést, elfelejteni dolgokat..., megtenni az első lépést – tegyük meg. Ez az a csepp – megtenni az első lépést.
Tehát, kedves testvéreim, Isten bennünket mindig megelőző szeretetére gondolva, kérdezzük meg magunktól: Hálás vagyok-e az Úrnak, hogy ő elsőként szeret engem? Érzem-e Isten szeretetét, és hálás vagyok-e neki? És igyekszem-e visszatükrözni az Ő szeretetét? Igyekszem-e szeretni testvéreimet, megteszem-e ezt a második lépést?
Segítsen minket Szűz Mária, hogy mindennapi életünkben megéljük a szeretet főparancsát: szeressük Istent és engedjük, hogy Isten szeressen minket, és szeressük testvéreinket.
____________________
Az Úrangyala után
Kedves testvéreim!
Köszönetet mondok mindazoknak, akik -- oly sok helyen és különböző módon -- csatlakoztak
a böjt, az ima és a bűnbánat napjához, amelyet múlt pénteken éltünk meg, a világ békéjéért könyörögve. Ne hagyjuk abba. Imádkozzunk továbbra is Ukrajnáért, valamint a súlyos palesztinai és izraeli helyzetért és más háborús régiókért. Különösen a Gázai övezetben nyíljon lehetőség a humanitárius segélyek biztosítására, és engedjék azonnal szabadon a túszokat. Senki ne mondjon le arról a lehetőségről, hogy a fegyverek elhallgattassanak – legyen tűzszünet. Ibrahim Faltas atya, akit nemrég hallottam az
A Sua Immagine című műsorban, Ibrahim atya azt mondta: „Szűnjenek meg a fegyverek! Szűnjenek meg a fegyverek!” Ő a Szentföld papja. Ibrahim atyával együtt mondjuk mi is: szűnjenek meg a fegyverek. Álljatok meg, testvéreim! A háborúnak mindig csak vesztesei vannak - mindig!
A mexikói Acapulco térségének lakossága mellett állok, ahol egy nagyon erős hurrikán sújtott le. Imádkozom az áldozatokért, családjaikért és azokért, akik súlyos sérüléseket szenvedtek. A Guadalupe-i Szűzanya támogassa gyermekeit ebben a nehéz helyzetben.
Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és a világ számos pontjáról. Külön köszöntöm a Torano Nuovóból érkezett „Mennyben lévő gyermekek” szüleit, a Campanából érkezett hívek képviselőit, a „Talità Kum” hívők csoportját a római firenzei Szent János plébániáról, a Szlovéniából és Gandossóból érkezett bérmálkozás előtt álló fiúkat és lányokat, valamint a Szent Kamill Gyermekeinek és a Betegek Szolgálóinak zarándoklatát.
Remélem, hogy mindnyájan jól érzitek magatokat vasárnap. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok és arrivederci (viszontlátásra)!
Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20231029-angelus.html
Kommentáld!