Kedves testvéreim!

Ma az evangélium két fiúról szól. Apjuk arra kéri őket, hogy menjenek dolgozni a szőlőskertbe (vö. Mt 21:28-32). Az egyikük rögtön igennel válaszol, de aztán mégsem megy. A másik „nem”-et mond, de aztán megbánja és elmegy.

Mit lehet mondani kettőjük viselkedéséről? Ami mindjárt eszünkbe jut, az az, hogy a szőlőbe dolgozni menni áldozatot követel, és az áldozatnak ára van. Ez nem jön természetes módon, még azon szépség mellett sem, hogy tudják, hogy ők fiak és örökösök. De a probléma itt nem annyira azzal függ össze, hogy ellenállnak a szőlőskertben való munkavégzésnek, mint inkább az apjukkal és önmagukkal szembeni őszinteségükkel, vagy annak hiányával. Bár egyik fiú sem viselkedik kifogástalanul, az egyik hazudik, míg a másik hibázik, de őszinte marad.

Nézzük a fiút, aki igent mond, de aztán mégsem megy. Nem akarja teljesíteni az apa akaratát, de nem is akar vitába szállni vagy beszélni róla. Így az „igen” mögé bújik, egy hamis hajlandóság mögé, amely elrejti lustaságát, és egyelőre megmenti ezzel magát. Ő képmutató. Konfliktus nélkül boldogul, de becsapja és megtéveszti az apját, tiszteletlenül viselkedik vele szemben, ami rosszabb, mintha egy nyers „nem”-mel válaszolt volna. Az a baj azzal, aki így viselkedik, hogy nem bűnös, hanem romlott, mert minden nehézség nélkül hazudik, hogy leplezze és álcázza az engedetlenségét, anélkül, hogy bármilyen őszinte párbeszédet vagy visszajelzést szívesen fogadna.

A másik fiú viszont, aki nemet mondott, de aztán mégis elment, őszinte. Nem tökéletes, de őszinte. Persze jó lett volna hallani, hogy azonnal igent mond. Ez nem történt meg, de legalább világosan és bizonyos értelemben bátran kimutatja vonakodását. Vagyis vállalja a felelősséget a viselkedéséért, és nyíltan cselekszik. Azután ezzel az alapvető őszinteséggel a végén addig kérdőjelezi meg önmagát, amíg meg nem érti, hogy hibát követett el, és vissza nem vonja a lépését. Mondhatnánk, hogy bűnös, de nem romlott. Nagyon figyeljünk erre: ez a fiú bűnös, de nem romlott. És a bűnös számára mindig van remény a megváltásra; a romlott számára viszont ez sokkal nehezebb. Valójában a romlott ember hamis „igenjei”, elegáns, de képmutató álarcai és megszokott hamis színlelései olyanok, mint egy vastag „gumifal”, amely mögé a lelkiismereti aggályok elől be lehet bújni. És ezek a képmutatók annyi rosszat tesznek! Testvérek, bűnösök igen – mindannyian azok vagyunk –, romlottak nem! Bűnösök igen, romlottak nem!

Nézzünk most magunkba, és mindezek fényében tegyünk fel magunknak néhány kérdést. Amikor azzal a nehézséggel szembesülök, hogy becsületes és nagylelkű életet éljek, hogy az Atya akaratának szenteljem magam, hajlandó vagyok-e minden nap „igent” mondani, még ha ennek meg is van az ára? És amikor kudarcot vallok, őszinte vagyok-e Isten előtt a nehézségeimről, a hibáimról, a gyengeségeimről? És amikor „nemet” mondok, utána visszatérek-e? Beszélünk-e erről az Úrral? Amikor hibázom, hajlandó vagyok-e megbánni és visszafordítani a lépteimet? Vagy úgy teszek, mintha minden rendben lenne, és maszkot viselve megyek végig az életen, csak azzal törődve, hogy jónak és igaznak tűnjek? Végül, bűnös vagyok-e, mint mindenki, vagy van bennem valami romlott? Ne felejtsd el: bűnösnek lenni lehet, romlottnak lenni nem.

Mária, a szentség tükre, segítsen bennünket abban, hogy őszinte keresztények legyünk.

__________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Tegnap Piacenzában boldoggá avatták Giuseppe Beotti atyát, akit 1944-ben a hit elleni gyűlölet miatt öltek meg. Krisztus szíve szerinti lelkipásztor volt, aki nem habozott életét adni a rábízott nyáj védelmében. Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ezekben a napokban figyelemmel kísérem a Hegyi-Karabahban élő kitelepítettek tragikus helyzetét. Ismételten felhívást intézek az Azerbajdzsán és Örményország közötti párbeszédre, és remélem, hogy a felek közötti tárgyalások a nemzetközi közösség támogatásával elősegíthetik a humanitárius válság végét jelentő tartós megállapodást. Biztosítalak Benneteket, hogy imádkozom a Sztepanakert város közelében történt üzemanyagraktárban történt robbanás áldozataiért.

Ma kezdődik október, a Rózsafüzér és a missziók hónapja. Arra kérek mindenkit, hogy tapasztalja meg a Rózsafüzér imádkozásának szépségét, szemlélje Krisztus misztériumait Máriával, és kérje közbenjárását az Egyház és a világ szükségleteiért. Imádkozzunk a békéért a megtépázott Ukrajnában és minden olyan országban, amelyet megsebzett a háború. Imádkozzunk a népek evangelizálásáért. És imádkozzunk a Püspöki Szinódusért is ebben a hónapban, amikor az első Közgyűlés az Egyházban a szinodalitás témájáról zajlik.

Ma van a Gyermek Jézus Szent Teréz, a Kis Virág, a bizalom, az önmagunkba vetett bizalom szentjének ünnepe. Jövő október 15-én jelenik meg az ő üzenetéről szóló apostoli buzdítás. Imádkozzunk Szent Terézhez és a Szűzanyához: Szent Teréz segítsen bennünket abban, hogy bízzunk és dolgozzunk a missziókért.

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és sok országból. Különösen köszöntöm a római Három Forrásból a Jelenések Szűzanyájának kegyhelyéről érkező csoportot, a cataniai plébánia híveit, a Porto Sant'Elpidio-i bérmálkodásra készülőket, az afragolai cserkészeket, az Arcieri Storici és a Szent Sebestyén Lovagrend konfraternitásait. Gondolatomat és bátorításomat kiterjesztem a Nők Országos Egyesületében azokra a nőkre, akiknek mellműtétjük volt.

Amint láthatjátok, ma öt gyermek van mellettem, akik az öt kontinenst képviselik. Szeretném velük együtt bejelenteni, hogy november 6-án délután a VI. Pál teremben a világ minden tájáról érkező gyermekekkel fogok találkozni. „Tanuljunk a gyermekektől” a témája ennek az eseménynek, amelyet a Kulturális és Oktatási Dikasztérium támogat. Ez egy olyan találkozó lesz, amely nyilvánvalóvá teszi mindannyiunk álmát: visszaszerezni a gyermekek tiszta érzelmeit, mert Isten Országa azoké, akik olyanok, mint a gyermekek. A gyermekek megtanítanak minket arra, hogyan legyünk átláthatóak a kapcsolatainkban, hogyan fogadjuk be azonnal az idegeneket, és hogyan tiszteljük az egész teremtést. Kedves gyerekek, én is várom, hogy tanulhassak mindnyájatoktól!

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak. És kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!