Kedves testvéreim, buongiorno (jónapot kívánok)!

Ma az evangélium a testvéri helyreigazításról szól nekünk (vö. Mt 18:15-20), amely a szeretet egyik legmagasabb rendű kifejezése, és egyben az egyik legigényesebb is, mert nem könnyű másokat kijavítani. Ha egy hitben való testvéred rosszat tesz neked, akkor harag nélkül segíts neki, igazítsd ki: segíts a helyreigazítása által.

Sajnos azonban gyakran az első, ami a hibát elkövetők körül kialakul, az a pletyka, amelyben az érintett személyen kívül mindenki megtudja a hibát, részletekkel együtt! Ez nem helyes, testvéreim, ez nem Istennek tetsző. Soha nem szűnök meg azt ismételgetni, hogy a pletyka csapás az emberek és a közösségek életére, mert megosztottsághoz vezet, szenvedéshez vezet, botrányhoz vezet; soha nem segíti a javulást vagy a növekedést. Egy nagy lelki tanítómester, Szent Bernát azt mondta, hogy a tétlen kíváncsiság és a felületes szavak a büszkeség létrájának első lépcsőfokai, amelyek nem felfelé, hanem lefelé vezetnek, és az embert a kárhozat és a pusztulás felé taszítják (vö. Az alázat és a büszkeség tizenkét lépcsőfoka).

Ehelyett Jézus arra tanít bennünket, hogy más módon viselkedjünk. Ezt mondja ma is: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt.” (15. v.). Beszélj vele erről „négyszemközt”, beszélj róla tisztelettel, hogy segíts neki megérteni, hogy miben hibázott. Mindezt a saját érdekében tedd, felülkerekedve a szégyenérzetén, és rátalálva az igazi bátorságra, ami nem a rágalmazás, hanem az, hogy szelíden és kedvesen mondd meg neki négyszemközt.

De kérdezhetnénk, mi van, ha ez nem elég? Mi van, ha nem érti meg? Akkor segítséget kell keresnünk. De vigyázzunk: ne a pletykálkodók csoportjától! Jézus azt mondja: „vigyél magaddal egy vagy két társat” (16. v.), vagyis olyanokat, akik valóban segíteni akarnak ennek a megtévedt testvérnek.

Ha azonban továbbra sem értené meg? Akkor - mondja Jézus - vond be a közösséget. De ez most sem azt jelenti, hogy az illetőt nyilvánosan pellengérre állítjuk, megszégyenítjük, hanem azt, hogy mindenki egyesíti az erőfeszítéseit, hogy segítsen neki megváltozni. Az ujjal mutogatás nem jó, sőt, gyakran még nehezebbé teszi a hibázó számára, hogy felismerje a tévedését. A közösségnek inkább azt kell éreztetnie vele, hogy miközben elítéli a hibáját, imádsággal és szeretettel mellette áll, és mindig kész megbocsátást, megértést és újrakezdést kínálni neki.

Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: hogyan viselkedjek azzal, aki megbánt engem? Tartsam magamban és gyűjtögessem a haragot? „Megfizetsz érte„, ezek azok a szavak, amelyek oly gyakran elhangzanak: „meg fogsz fizetni ezért...”. Beszéljek róla a hátuk mögött? „Tudod, mit tett?”; és így tovább... Vagy veszem a bátorságot, bátor leszek, és megpróbálok beszélni róla vele? Imádkozom-e érte, kérek-e segítséget ahhoz, hogy jót cselekedjen? És gondoskodnak-e a közösségeink az elesettekről, hogy fel tudjanak állni, és új életet tudjanak kezdeni? Ujjal mutogatnak, vagy ölelésre tárják a karjukat? Te mit teszel: ujjal mutogatsz vagy kitárod a karodat?

Mária, aki továbbra is szeretett, amikor meghallotta, hogy az emberek elítélik a Fiát, segítsen bennünket, hogy mindig a jóság útját keressük.

___________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni a közelségemet Marokkó szeretett népéhez, amelyet egy pusztító földrengés sújtott. Imádkozom a sérültekért, azokért, akik életüket vesztették - oly sokan! - és hozzátartozóikért. Köszönetet mondok a mentésben résztvevőknek és mindazoknak, akik az emberek szenvedéseinek enyhítésén dolgoznak; mindenki konkrét segítsége támogassa a lakosságot ebben a tragikus időszakban: érezzünk együtt a marokkói néppel!

Ma a lengyelországi Markowában boldoggá avatták Józef és Wiktoria Ulma vértanúkat hét gyermekükkel együtt: Egy egész családot, amelyet a nácik 1944. március 24-én azért irtottak ki, mert menedéket nyújtottak néhány üldözött zsidónak. Evangéliumi szeretettel szálltak szembe az akkori gyűlölettel és erőszakkal, amely azt az időszakot jellemezte. Ez a második világháború sötétségében fénysugarat jelentő lengyel család legyen mindannyiunk számára a jóság iránti buzgalom és a rászorulók szolgálatának követendő példája. Tapsoljuk meg ezt az áldott családot!

Az ő példájukat követve halljuk meg a felhívást, hogy állítsuk szembe a fegyverek erejét a szeretet erejével, az erőszak szónoklatát a kitartó imádsággal. Tegyük ezt mindenekelőtt a háború miatt ma is szenvedő számos országért; különösen fokozzuk imáinkat az ostromlott Ukrajnáért. Ott vannak a zászlók, ott vannak az annyira, de annyira szenvedő Ukrajna zászlói!

Holnapután, szeptember 12-én a szeretett etióp nép hagyományos Újévét ünnepli. Szeretném legmelegebb jókívánságaimat tolmácsolni az egész népnek, abban a reményben, hogy a testvéri megbékélés és a béke ajándékaival lesznek áldottak.

Fordítsuk ma figyelmünket a normandiai Mont-Saint-Michel apátságra, amely temploma felszentelésének ezredik évfordulóját ünnepli.

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és különböző országokból, különösen a madridi Jézus Szentséges Szíve plébániát, a saronnói Feltámadott Krisztus lelkipásztori közösséget, a Solierából érkezett bérmálkozásra készülőket és a luccai gimnazistákat.

A kateketikai év kezdetéhez közeledve az Elledici, a szaléziak kiadója egy kateketikai kézikönyvet adományoz a téren ma jelenlévőknek „Lépésről lépésre„ címmel: ez egy gyönyörű ajándék! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a katekéták értékes munkáját, és a Jézussal való találkozás örömét kívánom a katekézisben résztvevő fiúknak és lányoknak.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok, és kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230910-angelus.html