Kedves testvéreim, buongiorno (jónapot kívánok)!

Ma az evangéliumban (vö. Mt 16, 13-20) Jézus egy jó kérdést tesz fel a tanítványoknak: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” (v.13).

Ezt a kérdést mi is feltehetjük: mit mondanak Jézusról az emberek? Általában jó dolgokat: sokan nagyszerű tanítónak, különleges embernek tartják: jónak, igaznak, következetesnek, bátornak... De vajon elég-e ez ahhoz, hogy megértsük, ki Ő, és mindenekelőtt: elég-e ez Jézusnak? Úgy tűnik, hogy nem. Ha Ő csupán egy személy lenne a múltból - ahogyan az ugyanebben az evangéliumban idézett alakok, Keresztelő János, Mózes, Illés és a nagy próféták is azok voltak az emberek számára -, akkor Ő csupán egy letűnt kor szép emléke lenne. Jézus számára pedig ez nem lesz elég. Ezért az Úr rögtön ezután felteszi a tanítványoknak a döntő kérdést: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (15. v.). Ki vagyok én most számotokra? Jézus nem egy múltbéli történelmi kulcsfigura akar lenni; Ő ma akar fontos személy lenni számotokra, ma akar számomra; nem egy távoli próféta: Jézus a hozzánk közel álló Isten akar lenni!

Krisztus, testvéreim, nem a múlt emléke, hanem a jelen Istene. Ha Ő csupán egy történelmi személyiség lenne, akkor lehetetlen lenne ma utánoznunk Őt: szembesülnénk az idő nagy szakadékával, és mindenekelőtt az Ő példájával, amely olyan, mint egy nagyon magas, megmászhatatlan hegy; meg akarnánk mászni, de nem lennének meg hozzá a képességeink és a szükséges eszközeink. Ehelyett Jézus él: emlékezzünk erre, Jézus él, Jézus él az Egyházban, Jézus él a világban, Jézus elkísér minket, Jézus mellettünk van, Ő kínálja nekünk az Igét, Ő kínálja nekünk a kegyelmét, amelyek megvilágosítanak és felfrissítenek minket az úton: Ő, a szakértő és bölcs vezető, szívesen elkísér minket a legnehezebb utakon és a legmeredekebb lejtőkön is.

Kedves testvéreim, nem vagyunk egyedül az élet útján, mert Krisztus velünk van, Krisztus segít nekünk járni, ahogyan Péterrel és a többi tanítvánnyal is tette. A mai evangéliumban éppen Péter az, aki ezt megérti, és a kegyelem által felismeri Jézusban „a Krisztust, az élő Isten Fiát" (16. v.): „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" - mondja Péter; Ő nem egy múltbeli személyiség, hanem a Krisztus, vagyis a Messiás, a várva várt; nem egy elhunyt hős, hanem az élő Isten Fia, aki emberré lett, és eljött, hogy osztozzon a mi utunk örömeiben és fáradalmaiban. Ne csüggedjünk, ha időnként a keresztény élet csúcsa túl magasnak és az út túl meredeknek tűnik. Nézzünk mindig Jézusra; nézzünk Jézusra, aki mellettünk jár, aki elfogadja gyarlóságainkat, osztozik erőfeszítéseinkben, és szilárd és gyengéd karját gyenge vállainkra helyezi. Vele a közelünkben nyúljunk egymás felé is, és újítsuk meg bizalmunkat: Jézussal az, ami egyedül lehetetlennek tűnik, már nem az, Jézussal előre tudunk menni!

Ma jó lesz, ha megismételjük a döntő kérdést, amely az ő szájából hangzik el: „Ki vagy te - mondja Jézus - ki vagy te, akiről azt mondod, hogy én vagyok?". Halljuk meg Jézus hangját, aki ezt kérdezi tőlünk. Más szóval: ki számomra Jézus? Egy fontos alak, egy viszonyítási pont, egy elérhetetlen modell? Vagy Ő Isten, a Fiú, aki mellettem jár, aki elvezethet a szentség csúcsára, amit magamtól nem tudok elérni? Jézus valóban az én életemben él, Jézus velem él? Ő az én Uram? Rá bízom-e magam a nehéz pillanatokban? Ápolom-e az Ő jelenlétét az Ige, a szentségek által? Hagyom-e, hogy Ő vezessen engem, testvéreimmel együtt, a közösségben?

Mária, az Úti Boldogasszony segítsen bennünket, hogy érezzük, hogy a Fiú él és itt van mellettünk.

________________________

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Csütörtökön néhány napos útra indulok Ázsia szívébe, Mongóliába. Ez egy nagyon vágyott látogatás, amely lehetőséget ad arra, hogy átöleljek egy számában kicsi, de hitében élénk és szeretetében nagy egyházat; és arra is, hogy közelről találkozzam egy nemes, bölcs, erős vallási hagyományokkal rendelkező néppel, amelyet megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetek, különösen egy vallásközi esemény keretében. Szeretnélek megszólítani titeket, mongol testvérek, hogy elmondjam, örömmel utazom, hogy mindannyiunk testvéreként veletek lehessek. Köszönöm a hatóságaitoknak a kedves meghívást, és azoknak, akik nagy elkötelezettséggel készülnek az érkezésemre. Arra kérek mindenkit, hogy kísérjétek imáitokkal ezt a látogatást.

Imádsággal emlékezem meg az elmúlt napokban Északkelet-Görögországban kitört tüzek áldozatairól, és szolidaritásomat fejezem ki a görög néppel. És maradjunk közel az ukrán néphez, amely a háború miatt szenved, és sokat szenved: ne feledkezzünk meg Ukrajnáról!

Üdvözlök mindenkit, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és sok más országból.

Külön köszöntöm a madridi plébániai csoportot; a Molfetta-Ruvo-Giovanazzo-Terlizzi egyházmegye papjait a püspökükkel; a melìai San Gaetano da Thiene híveit; a Pizzo Carano di San Cataldo negyed családjait és a ciociaria-i kerékpárosokat. Köszöntöm a padovai egyházmegyében lévő Codevigo lelkipásztori egység ministránsait, akik a plébánosukkal együtt zarándokolnak Rómába.

Ma Szent Mónikára, Szent Ágoston édesanyjára emlékezünk: imáival és könnyeivel kérte az Urat fia megtéréséért; erős asszony, jó asszony! Imádkozzunk a sok édesanyáért, akik szenvednek, amikor gyermekeik egy kicsit eltévednek, vagy akik az élet nehéz útjain találják magukat.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230827-angelus.html