Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai liturgia evangéliumában Jézus azért szól a tanítványokhoz, hogy megnyugtassa őket minden félelmükről, és arra hívja őket, hogy legyenek éberek. Két alapvető buzdítást intéz hozzájuk: az első: "Ne félj, te kisded nyáj" (Lk 12,32); a második: "Legyetek készen" [az olasz eredetiben használt 35. v. szó szerinti fordítása]. "Ne féljetek" és "legyetek készen." Ez két kulcsszó ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeket, amelyek időnként megbénítanak bennünket, és legyőzzük a passzív, szunnyadó élet kísértését. "Ne féljetek" és "Legyetek készen." Nézzük meg ezt a két meghívást.

Ne féljetek! Először is Jézus bátorítja a tanítványokat. Éppen most fejezte be, hogy az Atya szerető és gondviselő gondoskodásáról beszélt nekik, aki gondoskodik a mezők liliomairól és az ég madarairól, és ezért még inkább gondoskodik gyermekeiről. Nincs tehát okunk aggodalomra, mert életünk szilárdan Isten kezében van. Felbátorít bennünket Jézus felhívása, hogy ne féljünk. Valóban, időnként úgy érezzük, hogy a bizalmatlanság és az aggodalom érzése fogva tart bennünket. A kudarctól való félelem, attól, hogy nem ismerik el és nem szeretik, attól, hogy nem tudjuk megvalósítani terveinket, hogy soha nem leszünk boldogok, és így tovább. Ezért küzdünk azért, hogy megoldásokat találjunk, hogy megtaláljuk azt a teret, ahol kiléphetünk a körforgásból, hogy javakat és vagyont halmozzunk fel, hogy biztonságot szerezzünk. De hová vezet ez minket? A végén szorongva és állandóan aggódva élünk. Ehelyett Jézus megnyugtat minket: Ne féljetek! Bízzatok az Atyában, aki meg akar adni nektek mindent, amire valóban szükségetek van. Ő már odaadta nektek a Fiát, az Ő országát, és gondviselésével mindig elkísér benneteket, minden nap gondoskodik rólatok. Ne féljetek -- ez az a bizonyosság, amelyhez szíveteknek ragaszkodnia kell! Ne féljetek - a szívetek ehhez a bizonyossághoz kötődik. Ne féljetek!

Az a tudat, hogy az Úr szeretettel vigyáz ránk, nem jogosít fel bennünket arra, hogy elszunyókáljunk, hogy engedjünk a lustaságnak! Ellenkezőleg, ébernek, ébernek kell lennünk. Szeretni ugyanis azt jelenti, hogy figyelni kell a másikra, tudatában kell lenni a szükségleteinek, késznek kell lenni meghallgatni és befogadni, készen kell állni.

A második szó. Készen állni. Ez a mai második meghívás. Ez a keresztény bölcsesség. Jézus többször megismétli ezt a meghívást. Ma pedig három rövid példázaton keresztül teszi ezt, középpontjában a ház urával, aki az elsőben váratlanul tér vissza egy lakodalomból; a másodikban nem akarja, hogy tolvajok lepjék meg; a harmadikban pedig hosszú útról tér vissza. Mindegyiknek az az üzenete, hogy ébren kell maradni, nem szabad elaludni, vagyis nem szabad elvonatkoztatni, nem szabad engedni a belső tétlenségnek, mert az Úr olyan helyzetekben is eljön, amikor nem számítunk rá. Figyelni az Úrra, nem elaludni. Ébernek kell maradnunk.

Életünk végén számon fogja kérni rajtunk a ránk bízott javakat. Ezért ébernek lenni azt is jelenti, hogy felelősnek lenni, vagyis ezeket a javakat hűségesen őrizni és kezelni. Nagyon sok mindent kaptunk: életet, hitet, családot, kapcsolatokat, munkát, de a helyeket is, ahol élünk, a városunkat, a teremtést. Olyan sok mindent kaptunk. Próbáljuk meg feltenni magunknak a kérdést: Vigyázunk-e erre az örökségre, amit az Úr ránk hagyott? Vigyázunk-e a szépségére, vagy csak magunknak és a közvetlen kényelmünkre használjuk a dolgokat? Egy kicsit el kell gondolkodnunk ezen - vajon őrzői vagyunk-e a nekünk adott teremtésnek?

Testvérek, járjunk félelem nélkül, abban a bizonyosságban, hogy az Úr mindig elkísér bennünket. Maradjunk ébren, nehogy elaludjunk, amikor az Úr elhalad mellettünk. Szent Ágoston szokta mondani: "Félek, hogy az Úr elmegy, és én nem veszem észre." Elalszom, és nem veszem észre, hogy az Úr elmegy. Maradjatok éberek! Szűz Mária segítsen bennünket, aki örömmel és nagylelkűen fogadta az Úr látogatását, és készségesen és nagylelkűen mondta: "Itt vagyok!"

___________________________________________

Az Úrangyala után a Szentatya folytatta:

Kedves testvéreim!

Megelégedéssel üdvözlöm az első gabonával megrakott hajók indulását Ukrajna kikötőiből. Ez a lépés bizonyítja, hogy lehetséges a párbeszéd és a konkrét eredmények elérése mindenki javára. Ezért ez az esemény a remény jeleként is megjelenik, és őszintén remélem, hogy ezt az irányt követve véget érhetnek a harcok, és igazságos és tartós béke jöhet létre.

Szomorúan értesültem a tegnap reggel Horvátországban történt autóbusz balesetről. Néhány Medjugorjéba tartó zarándok életét vesztette, sokan megsebesültek. A Szűzanya járjon közben mindannyiukért és hozzátartozóikért.

Ma van az utolsó napja a tavalyi Compostelai Szentévről elhalasztott európai ifjúsági zarándoklatnak Santiago de Compostelába. Örömmel, szívből áldok meg minden fiatalt, aki részt vett, és áldok mindenkit, aki dolgozott ennek az eseménynek a megszervezésén és kíséretében. Legyen az életetek mindig egy utazás, egy utazás Jézussal, egy utazás Isten és testvéreitek felé, egy utazás a szolgálatban és az örömben!

Most üdvözzöllek benneteket, rómaiakat és a különböző országokból érkező zarándokokat, különösen a máltai híveket. Köszöntöm a crevalcore-i csoportot, a veronai egyházmegye fiataljait és a tollmezzo-i "Don Bosco" Oratóriumból érkezetteket.

Mindannyiuknak szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2022/documents/20220807-angelus.html