A Galata-levélről, az Apostolok Cselekedeteiről és a Miatyánk – imádságról szóló katekézisei után a pápa most a jubileumi Szent József-év kapcsán Jézus nevelőapjáról kezdett új elmélkedéssorozatot. Emlékeztetett Árpádházi Szent Erzsébet ünnepére, akitől a mély hitet és a karitatív szeretetet tanulhatjuk.

Gedő Ágnes – Vatikán

De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. (...) Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. (...) Ő maga a béke lesz. (Mik 5,1.2-3.4)

 

Ferenc pápa a Mikeás könyvéből felolvasott szakasz után így kezdte katekézisét: Boldog IX. Piusz 1870. december 8-án hirdette ki Szent Józsefet az egyetemes egyház védőszentjévé. 150 évvel a jeles esemény után most egy különleges Szent József-évet tartunk. Patris corde – kezdetű apostoli levelemben összegyűjtöttem alakjának főbb jellemzőit. Ma, jobban mint valaha, ebben a globális válságtól szenvedő világunkban támaszunk, vigasztalónk és vezetőnk lehet Szent József. Ezért döntöttem úgy, hogy katekézis-sorozatot szentelek neki, mely reményeim szerint segíthet abban, hogy elmélyítsük példáját és tanúságtételét. Az elkövetkező hetekben tehát Szent Józsefről fogunk beszélni.

 

E bevezető után Ferenc pápa a názáreti ács nevének eredetéről szólt. A Bibliában több, mint tíz személy viseli a József nevet. Héberül annyit tesz, mint „Isten növeljen”, és ezt főként a gyermekáldásra, a sok utódra értették. A názáreti József esetében is fontos a név, hiszen ő bízik, mélyen hisz a gondviselésben, Istenben. Minden cselekedetét az a bizonyosság vezérli, hogy Isten megnöveli majd, hozzátesz majd az ő által elért eredményekhez, vagyis Isten mozdítja előre üdvössége tervét.

A név jelentése után a pápa Betlehemről beszélt, mely rurális terület volt abban az időben: Beth Lechem, vagyis a kenyér háza. Arabul a hús házának nevezték, valószínűleg azért, mert a környéken birkákat és kecskéket tartottak, ezért sok utalás szerepel a húsra, a kenyérre. Maga Jézus is az eucharisztikus misztérium kapcsán kenyérről és testről (ld. hús) beszél. Önmagáról ezt mondja: „De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,54)

 

Isten Fia nem Jeruzsálemet választotta megtestesülése helyszínéül, hanem Betlehemet és Názáretet. Két félreeső települést, távol a kor nyüzsgő, hatalmi központjától. Bár az Úr szerette Jeruzsálemet, a szent várost, mégis a perifériát választotta, mert szereti a peremhelyzeteket. Jézus tehát nem a birodalmi udvarba született, hanem a periférián, ahol egészen 30 éves koráig élt, Józsefhez hasonlóan ácsként. Jézus kedveli a perifériákat és a peremhelyzeteket – mutatott rá a pápa. Ha ezt a tényt nem vesszük figyelembe, az olyan, mintha nem vennénk komolyan az evangéliumot és Isten működését, aki továbbra is a földrajzi és egzisztenciális peremvidékeken nyilvánul meg. Az Úr mindig titokban működik a perifériákon, a lelkünkben, érzelmeinkben is, melyeket talán mi szégyellünk. Az Úr azonban odajön, hogy tovább segítsen minket. Jézus a bűnösöket keresi, belép házukba, beszél velük, megtérésre szólítja őket. Ezért meg is szidják: „Nézd már, ezt a Mestert – mondják a törvénytudók: együtt eszik a bűnösökkel, bepiszkolja magát, azokat keresi, akik nem cselekedték, hanem elszenvedték a rosszat: a betegeket, az éhezőket, a szegényeket, az utolsókat.” Jézus mindig a perifériákra megy. Ez pedig nagy bizalommal tölt el minket, mert az Úr ismeri szívünk, lelkünk, társadalmunk, városunk és családunk perifériáit, azt a sötét részt, ami miatt talán szégyenkezünk.

 

Ebben a tekintetben az akkori társadalom nem nagyon különbözött a maitól – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. Ma is létezik a központ és a peremvidék. Az egyház pedig tudja, hogy a peremvidékről kiindulva kell hirdetnie a jó hírt. József, aki názáreti ács volt és bízott Isten tervében, melyet fiatal jegyesének és neki szánt, ma is emlékezteti az egyházat, hogy arra figyeljen, amit a világ szándékosan figyelmen kívül hagy. Ma József ezt tanítja nekünk: „Ne azt a sok dolgot nézd, amit a világ dicsér! Nézd a sarkokat, az árnyékokat, a perifériákat, amit a világ nem akar!” József a lényegre irányítja tekintetünket, amit mások nem tartanak sokra. Ebben az értelemben a lényeg tanítómestere: rávezet, hogy türelmesen kell megvizsgálnunk, fölfedeznünk és értékelnünk azt, ami igazán számít.

 

Induljunk hát újra Betlehemből, Názáretből és tanuljuk meg értékelni a lényegest! Azt üzenem a világ eldugott és elfeledett vidékein élő embereknek, vagy azoknak, akik a lét perifériáin tengődnek, hogy találják meg Szent Józsefben a tanúságtevőt és védelmezőt, akire tekinthetnek. Együtt imádkozzunk ezzel a kis „házi” imával, ami a szívből fakad:

Szent József, te, aki mindig Istenre bíztad magad, és döntéseidet a gondviselés vezérelte, taníts meg minket arra, hogy ne annyira a saját terveinkre hagyatkozzunk, mint inkább az ő szeretettervére. Te, aki a perifériákról jössz, segíts, hogy megtérjen tekintetünk, és azt kedveljük, amit a világ kiselejtez és kizár. Vigasztald meg azt, aki egyedül érzi magát, és támogasd azt, aki csöndben munkálkodik az emberi élet és méltóság védelméért. Ámen.

Ferenc pápa katekézise elmondása után olasz nyelvű köszöntésében arról beszélt, hogy csütörtökön tartják Olaszországban a visszaélések áldozatainak imanapját, melyet a püspöki kar hirdetett meg. Legyen ez a kezdeményezés jó alkalom arra, hogy elgondolkodtasson, érzékenyítsen és az ima révén is támogassa az áldozatok emberi és lelki regenerálódását. Alapvető kötelessége mindazoknak, akik nevelési felelősséget viselnek a családban, a plébánián, az iskolában, a szabadidős és sportlétesítményekben, hogy megóvják és tiszteletben tartsák a rájuk bízott serdülőket és gyerekeket, ugyanis ők éppen ezeken a helyeken szenvedik el a legtöbb abúzust.

 

Ferenc pápa az idősekhez, betegekhez, fiatalokhoz és ifjú házasokhoz fordulva Árpádházi Szent Erzsébet ünnepéről szólt, melyet a világegyház november 17-én (a magyar helyi egyház pedig november 19-én) tart. A mély hitű és buzgó szeretetszolgálatáról ismert szent asszony legyen példa előttük. Erzsébet, az irgalmas szeretet szentje segítse valamennyiüket az erényes élet folytatásában és abban, hogy nyitott lélekkel forduljanak a szegényekhez és minden szűkölködőhöz – fohászkodott végül Ferenc pápa, aki apostoli áldásával búcsúzott a VI. Pál-teremben összegyűlt hívektől.