Október 30-án délben a Szentatya a Zakeusról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Az Úrangyala elimádkozása után pedig közelségéről biztosította a földrengés sújtotta olasz térség lakóit, és a hívők imáját kérte svédországi apostoli útjára. A pápa beszédét teljes egészében adjuk közre.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium egy olyan eseményről szól, amely Jerikóban történt, amikor Jézus a városba érkezett és a tömeg fogadta (vö. Lk 19,1–10). Jerikóban élt Zakeus, a „vámosok”, vagyis az adóbehajtók feje. Zakeus a gyűlölt római megszállók gazdag munkatársa, népének kizsákmányolója volt. Kíváncsiságból ő is látni akarta Jézust, de mivel nyilvános bűnösnek számított, nem közelíthetett a mesterhez, ráadásul kis termetű volt, így felmászott egy szikomorfára annak az útnak a mentén, amerre Jézusnak el kellett haladnia.

Jézus, amikor közel ért a fához, feltekintett, és így szólt: „Zakeus, gyere le azonnal, mert ma a te házadban kell megszállnom” (Lk 19,5). Elképzelhetjük, mennyire csodálkozott Zakeus! De miért mondta Jézus, hogy kell, hogy „a te házadban kell megszállnom”? Milyen kötelességről van szó? Tudjuk, hogy Jézus legfőbb kötelessége az volt, hogy megvalósítsa az Atyának az egész emberiségre vonatkozó tervét, amely Jeruzsálemben teljesedik be Jézus halálra ítélésével, keresztre feszítésével és harmadik napon történő feltámadásával. Ez az Atya irgalmasságának üdvözítő terve. Ebben a tervben benne van Zakeusnak, a tisztességtelen és mindenki által megvetett embernek az üdvössége is, akinek megtérésre volt szüksége. Az evangélium ugyanis azt mondja, hogy amikor Jézus hívta, „mindenki méltatlankodott: »Bűnös ember házába ment be!«” (Lk 19,7). A nép gazembert látott benne, aki felebarátai bőrén gazdagodott meg. Ha Jézus azt mondta volna neki, hogy: „Gyere csak le, te, a nép kizsákmányolója és árulója! Gyere csak, el akarok számolni veled!”, akkor a nép biztosan megtapsolta volna. De ők zúgolódni kezdtek: „Jézus az ő házába megy, egy bűnös, egy kizsákmányoló házába!”

Jézus pedig, aki az irgalmasság vezetett, éppen őt kereste. Amikor belép Zakeus házába, azt mondja: „Ma üdvösség köszöntött e házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett” (Lk 19,9–10). Jézus tekintete túllát a bűnökön és előítéleteken. Ez fontos! Ezt meg kell tanulnunk! Jézus tekintete túllát a bűnökön és előítéleteken; Isten szemével nézi az embert, nem áll meg a múlt bűneinél, hanem már meglátja a jövőbeli jót. Jézus nem nyugszik bele a bezártságba, hanem mindig – mindig! – új élettereket nyit meg; nem áll meg a látszatnál, hanem a szívet nézi. Ebben a jelentben megpillantotta ennek az embernek a sebzett szívét: Zakeusnak a kapzsiság bűnétől és annyi rossz tettől megsebzett szívét. Nézi azt a megsebzett szívet, s egészen odáig megy!

Néha mi úgy próbálunk jó útra téríteni vagy megtéríteni egy bűnöst, hogy leszidjuk őt, szemére vetjük bűneit és igazságtalan magatartását. Jézus Zakeussal szembeni viselkedése másik utat tár elénk: mutassuk meg a tévedőnek a benne lévő értéket, azt az értéket, amelyet Isten továbbra is lát benne, minden hibája ellenére. Ez pozitív meglepődést válthat ki, amely meglágyítja a szívet, és arra készteti az illetőt, hogy felszínre hozza a benne rejlő jót. Arról van szó, hogy bizalmat szavazunk az embernek, ami segíti őt fejlődni és megváltozni. Isten így viselkedik valamennyiünkkel: bűnünk nem állítja le, hanem szeretettel túllép rajta, és felébreszti bennünk a jó iránti vágyakozást. Mindnyájan éreztük már ezt a jó iránti vágyakozást egy rossz tett után. Így tesz velünk a mi Atyánk, így tesz velünk Jézus. Nincs olyan ember, akiben ne lenne valami jó. Isten erre a jóra tekint, hogy az embert kivonja a rosszból.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy meglássuk a jót az emberekben, akikkel nap mint nap találkozunk, hogy mindenki bátorítva érezze magát arra, hogy felszínre hozza Isten szívébe vésett képmását, és így örülhessünk Isten irgalmasságának meglepetésein! A mi Istenünkén, aki a meglepetések Istene!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Madridban a boldogok sorába iktatták José Antón Gómez, Antolín Pablos Villanueva, Juan Rafael Mariano Alcocer Martínez és Luis Vidaurrázaga Gonzáles vértanúkat, akiket Spanyolországban öltek meg a múlt században, az egyházüldözés idején. Bencés szerzetespapok voltak. Dicsérjük az Urat, és ajánljuk közbenjárásukba azokat a testvéreinket, akiket sajnos még ma is üldöznek a világ különböző részein Krisztusba vetett hitük miatt.

Kifejezem közelségemet Közép-Olaszország lakóihoz, akiket földrengés sújtott. Ma reggel is erős földmozgás volt. Imádkozom a sebesültekért és a súlyos károkat szenvedett családokért, valamint a mentési munkálatokban és a segítségnyújtásban dolgozó emberekért. A feltámadt Úr adjon nekik erőt, a Szűzanya pedig oltalmazza őket!

Szeretettel köszöntöm az összes zarándokokat, akik Olaszországból és már országokból érkeztek, külön is köszöntöm azokat, akik Ljubljanából (Szlovéniából) és Sligóból (Írországból) érkeztek. Köszöntöm a fodrászok és kozmetikusok zarándoklatának résztvevőit, a Történelmi Felvonulások és Játékok Nemzeti Szövetségét, valamint a Petosinóból, Pogliano Milaneséből, Carugatéból és Padovából érkezett fiatalokat. Köszöntöm a szardíniai UNITALSI zarándokait is.

A következő két napban apostoli útra megyek Svédországba, a reformációról való megemlékezés alkalmából, ezen az eseményen katolikusok és evangélikusok együtt fognak emlékezni és imádkozni. Kérlek mindnyájatokat, imádkozzatok, hogy ez az utazás újabb előrelépés legyen a testvériség útján a teljes közösség megvalósulása felé.

Szép vasárnapot kívánok nektek – ragyog a nap! –, és szép ünnepet mindenszentek napján! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: ANSA

Magyar Kurír