Magára vette az apaság terhét, mely nem tőle, hanem az Atyától származott; felnevelte a gyermek Jézust és az érett férfikorba vezette – Szent Józsefről beszélt Ferenc pápa december 18-án, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

A gondok, az aggodalmak közepette, életünk sötét időszakaiban tanuljunk Szent Józseftől, aki tudja, hogyan kell a „sötétben járni”, „hogyan kell meghallgatni Isten hangját”, „hogyan lehet csöndben előre haladni”. Máté evangéliumának mai szakasza (Mt 1,18–24) arról szól, hogy Jézus Máriától, József jegyesétől születik, aki Dávid fia.

Vajon mit érezhetett József, amikor Márián kezdtek mutatkozni az anyaság látható jelei, miután hazatért Erzsébettől? A férfit kétségek gyötrik, fájdalmat érez, szenved, míg körülötte a város lakói elkezdenek pusmogni. Ugyan nem értette, de tudta, hogy Mária Isten embere, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el, nem szégyeníti meg nyilvánosan. Ekkor azonban közbelép az Úr: egy angyal megjelenik József álmában, és elmagyarázza neki, hogy a Máriában fogant élet a Szentlélektől van. József elhiszi, és engedelmeskedik. Lelkében harc dúlt, és e belső harcban megszólalt Isten hangja: „Kelj föl! – ezt a Kelj föl!-t sokszor halljuk a Bibliában egy-egy küldetés elején. Kelj föl, fogd Máriát, és vedd házadba. Vállald föl a helyzetet: vedd kézbe a szituációt, és menj tovább. József nem ment a barátaihoz vigaszért, sem pszichiáterhez, hogy értelmezze az álmát… Nem, hanem hitt – és haladt előre. Kézbe vette a helyzetet.

De mit is kellett kezelnie? Mi is volt a szituáció? Mit kellett fölvállalnia Józsefnek? Két dolgot: az apaságot és a misztériumot – magyarázta a Szentatya. – Józsefnek magára kellett vennie az apaság terhét. Ezt már Jézus családfájából is megsejthetjük, amely alapján azt hitték, hogy József fia. József tehát magára vette az apaság terhét, amely nem tőle, hanem az Atyától származott; és végigvitte az apaságot minden velejárójával együtt: nemcsak támogatta Máriát és a kisdedet, hanem fölnevelte a gyermeket, mesterségre tanította – elkísérte az érett felnőtt korig. „Vedd magadra az apaság terhét, mely nem a tiéd, hanem Istené.” Mindezt egyetlen szó nélkül. Az evangéliumban József egyetlen szót sem szól. A hallgatás, a csöndes engedelmesség embere ő.

De kézbe veszi a másik dolgot, a misztériumot is, ahogy a mai olvasmányban (Jer 23,5–8) hallottuk – folytatta gondolatmenetét a pápa. – Mi ez a misztérium? Isten népének hazavezetése, „újrateremtése”, ami csodálatosabb lesz magánál a teremtésnél is. József kézbe veszi ezt a misztériumot, és segít: hallgatásával, munkájával egészen addig a pillatanig, amikor Isten magához hívja őt.

Erről a férfiról, aki vállalja az apaságot és a misztériumot, azt mondják, hogy az Atya árnyéka: az Atyaisten árnyéka. És ha az ember Jézus megtanulta azt mondani: „apu”, „apa” Atyjának, akit Istenként ismert, azt az életből, József tanúságtételén keresztül tanulta meg. Az ember, aki megőriz, növeszt, előrevisz minden apaságot és minden misztériumot, de nem tart meg belőle magának semmit. Ő a nagy József, akire Istennek szüksége van ahhoz, hogy előrevigye a nép hazavezetésének misztériumát az új teremtés felé – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír