December 30-án, a 2015-ös év utolsó általános kihallgatásán a Szentatya a gyermekJézusról elmélkedett. Tőle is sokat tanulhatunk, mert Jézusnak nemcsak a halála és feltámadása, hanem egész élete kinyilatkoztatás. Ferenc pápa katekézisét teljes egészében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Egy kicsit hideg van, ugye!?

A karácsony napjai a gyermek Jézust állítják szemünk elé. Biztos vagyok abban, hogy még sok család elkészítette a betlehemet otthonában, folytatva ezt a szép hagyományt, amely Szent Ferencig nyúlik vissza, és amely elevenen tartja szívünkben az emberré lett Isten misztériumát.

A gyermek Jézus tisztelete nagyon elterjedt. Sok szent ápolta ezt a tiszteletet mindennapi imájában, és vágyott arra, hogy életét a gyermek Jézus élete szerint alakítsa. Különösképpen Lisieux-i Szent Terézre gondolok, aki kármelita nővérként a Gyermek Jézusról és Szent Arcról nevezett Teréz nevet hordta. Ő – aki egyháztanító is – meg tudta élni azt a „lelki gyermekséget” – és tanúságot tudott tenni róla –, amely éppen elmélkedéssel, Szűz Mária iskolájában, Isten alázatát teszi magávévá, azét az Istenét, aki kicsinnyé lett értünk. Ez nagy titok! Isten alázatos! Mi, akik önteltek vagyunk, tele hiúsággal, és nagyra tartjuk magunkat, semmik vagyunk, ő nagy, ő alázatos, ő gyermekké válik. Ez az igazi titok! Isten alázatos! Ugye szép!?

Volt egy korszak tehát, Krisztus istenemberi személyében, amikor Isten gyermek volt, és ennek különleges jelentőségűnek kell lennie hitünk számára. Igaz, hogy kereszthalála és feltámadása az ő megváltó szeretetének legnagyobb kifejeződése, de ne felejtsük el, hogy az ő egész földi élete kinyilatkoztatás és tanítás. A karácsonyi időszakban az ő gyermekkorára emlékezünk. Hogy fejlődni tudjunk a hitben, gyakrabban kellene szemlélnünk a gyermek Jézust! Nyilván semmit sem ismerünk ebből az időszakból. A rendelkezésünkre álló néhány adat arról szól, hogy születése után nyolc nappal nevet adtak neki, bemutatták a templomban (vö. Lk 2,21–28); azután szó van a bölcsek látogatásáról, majd a menekülésről Egyiptomba (vö. Mt 2,1–23). Aztán jön egy nagy ugrás, tizenkét éves koráig, amikor Máriával és Józseffel Jézus Jeruzsálembe zarándokol húsvét ünnepére, és ahelyett, hogy szüleivel hazatérne, a templomban marad, hogy az írástudókkal beszélgessen.

Láthatjátok, keveset tudunk a gyermek Jézusról, de sokat tanulhatunk tőle, ha a gyermekek életére nézünk. Nagyon szép magatartás, ahogyan a szülők és a nagyszülők figyelemmel követik, mit csinálnak a gyermekek.

Mindenekelőtt felfedezzük, hogy a gyermekek a figyelmünkre szomjaznak. A középpontban kell lenniük, mert – nem azért, mert önteltek, hanem – szükségük van arra, hogy oltalmazva érezzék magukat. Nekünk is szükségünk van arra, hogy életünk középpontjába helyezzük Jézust, és arra is, hogy – bár paradoxnak tetszhet – felelősen védelmezzük őt. Karunkban akar lenni, azt akarja, hogy gondját viseljük, és hogy tekintetét ránk szegezhesse. Aztán mosolyra kell késztetnünk a gyermek Jézust, hogy kimutassuk iránta érzett szeretetünket, valamint örömünket amiatt, hogy közöttünk van. Mosolya annak a szeretetnek a jele, amely bizonyosságot ad nekünk arról, hogy szeretettek vagyunk.

Végül a gyermekek szeretnek játszani. Engedni játszani a gyermeket azt jelenti, hogy felhagyunk saját logikánkkal, hogy belépjünk az övébe. Ha azt akarjuk, hogy örüljön, akkor meg kell értenünk, mi tetszik neki. És ne legyünk önzők, ne olyasmit csináljunk, ami nekünk tetszik! Ez tanítás számunkra! Jézussal szemközt fel kell hagynunk igényünkkel az autonómiára – itt van a kutya elásva! –, autonómiaigényünk helyett befogadjuk a szabadság igazi formáját, mely abban áll, hogy felismerjük, ki van előttünk, és hogy szolgáljuk őt. Ő Isten Fia, aki jön, hogy üdvözítsen minket. Közénk jött, hogy megmutassa nekünk a szeretetben és irgalomban gazdag Atya arcát. Öleljük hát magunkhoz a gyermek Jézust, és kezdjük el szolgálni őt! Ő a szeretet és a derű forrása.

Milyen szép lesz, ha ma, amikor hazaérünk, odamegyünk a betlehemhez! Csókoljuk meg a gyermek Jézust! És mondjuk neki: „Jézus, szeretnék alázatos lenni, amilyen te vagy, alázatos, amilyen Isten!” Kérjük tőle ezt a kegyelmet!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír