Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

Húsvét e harmadik vasárnapján az evangélium a feltámadott Jézus és az emmauszi tanítványok találkozását meséli el (vö. Lk 24,13-35). Két tanítványról van szó, akik beletörődve a Mester halálába, Húsvétvasárnap úgy döntenek, hogy elhagyják Jeruzsálemet és hazatérnek. Talán egy kicsit nyugtalanok voltak, mert hallották, ahogy az asszonyok a sírtól jőve azt mondták, hogy az Úr olyan… Elindulnak, és miközben mennek, szomorúan beszélgetnek a történtekről, Jézus megjelenik mellettük, de nem ismerik fel őt. Megkérdezi tőlük, hogy miért olyan szomorúak, ők pedig azt mondják neki: „De hát te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” (18.v.). Jézus így válaszol: „Micsoda?” (19. v.). Elkezdik mondani neki a történetet az elejétől, és Jézus rábírja őket, hogy elmondják neki az egészet. Aztán menetközben segít nekik másképpen értelmezni a tényeket a próféciáknak, Isten Igéjének és mindannak a fényében, amit Izrael népének hirdettek. Újraértelmezni: ezt teszi velük Jézus, segíti az újraértelmezést. Maradjunk ennél a nézőpontnál.

Valóban, számunkra fontos, hogy Jézussal együtt újraértelmezzük történetünket: életünk egy bizonyos időszakát, napjaink történését, csalódásaival és reményeivel együtt. Emellett mi is, mint azok a tanítványok, szembesülve a velünk történtekkel, elveszve találhatjuk magunkat ezen események között, egyedül és bizonytalanul, sok kérdéssel és aggodalommal, csalódásokkal, sok mindennel. A mai evangélium arra hív, hogy mondjunk el mindent Jézusnak, őszintén, anélkül, hogy attól félnénk, hogy zavarjuk: ő meghallgat; anélkül, hogy félnénk, hogy rosszat mondunk, és a megértésért való küzdelmünk miatti szégyenkezés nélkül. Az Úr örül, valahányszor megnyílunk előtte; csak így tud kézen fogni, elkísérni és újra lángra lobbantani a szívünket (vö. 32. v.). Mi is, mint az emmauszi tanítványok, arra vagyunk hivatva, hogy időt töltsünk vele, hogy amikor esteledik, velünk maradjon (vö. 29. vers).

Van ere egy jó módszer, és ma ezt szeretném javasolni nektek: ez abból áll, hogy minden este szenteljünk egy kis időt egy rövid lelkiismeretvizsgálatra. Mi is zajlott ma bennem? Tegyük fel ezt a kérdést. Arról van szó, hogy értelmezzük újra a napot Jézussal, értelmezzem újra az én napomat: nyissuk meg előtte a szívünket, hozzuk elé az embereket, döntéseinket, aggodalmainkat, eleséseinket és reményeinket, mindazt, ami történt; tanuljuk meg fokozatosan más szemmel nézni a dolgokat, az ő szemével, nem csak a sajátunkkal. Így újra átélhetjük e két tanítvány tapasztalatát. Krisztus szeretete előtt még a fárasztónak és sikertelennek tűnő dolgok is más megvilágításba kerülhetnek: egy nehezen átölelhető kereszt, a döntés egy sérelem megbocsátásáról, egy helyrehozási lehetőség elmulasztása, a fáradságos munka, az őszinteség, aminek ára van, és a családi élet nehézségei új megvilágításban jelenhetnek meg előttünk, a Megfeszített és Feltámadott fényében, aki tudja, hogyan lehet minden elesést előrelépéssé alakítani. Ehhez azonban fontos, hogy feladjuk a védekezésünket: időt és teret adjunk Jézusnak, ne titkoljunk el semmit előle, vigyük hozzá a szenvedéseinket, engedjük, hogy megsebezzen minket az ő igazsága, hogy a szívünket megdobbantsa Igéjének lehelete.

Kezdjük el ma, hogy ezen az estén imaidőt szentelünk arra, hogy feltesszük magunknak a kérdést: milyen volt a napom? Milyen örömei, bánatai voltak, milyen mindennapi dolgok történtek? Mik voltak a nap talán rejtett gyöngyszemei, amelyekért hálás lehetek? Volt egy kis szeretet abban, amit tettem? Mik azok az elesések, szomorú dolgok, kétségek és félelmek, amelyeket Jézus elé kell vinnem, hogy új utakat nyisson előttem, felemeljen és bátorítson? Mária, a bölcs Szűz, segítsen bennünket, hogy felismerjük a velünk járó Jézust, és újraértelmezzük – a szó: újra-olvassuk – életünk minden napján őelőtte.

_____________________________________________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Tegnap Párizsban boldoggá avatták Henri Planchatot, a Páli Szent Vince Kongregáció papját, Ladislas Radigue-t és a Jézus és Mária Szent Szíve Kongregáció három papját. Az apostoli buzgóságtól ihletett lelkipásztorok hitükről egészen a vérük ontásáig tettek tanúságot, amelyet 1871-ben Párizsban, az úgynevezett párizsi „kommün” idején szenvedtek el. Tapsoljuk meg az új Boldogokat!

Tegnap volt a Föld Napja. Remélem, hogy a teremtés védelme iránti elkötelezettség mindig együtt jár a legszegényebbekkel való hatékony szolidaritással.

A szudáni helyzet sajnálatos módon továbbra is súlyos, ezért megismétlem felhívásomat az erőszak mielőbbi megszüntetésére és a párbeszéd útjára való visszatérésre. Arra kérek mindenkit, hogy imádkozzon szudáni testvéreinkért.

Ma van a 99. a Szent Szív Katolikus Egyetem napja, melynek témája A tudás szeretetéért. Az új humanizmus kihívásai. Remélem, hogy a legnagyobb olasz katolikus egyetem az alapítók szellemében néz szembe ezekkel a kihívásokkal, különös tekintettel az egy éve Boldoggá avatott fiatal Armida Barellire,.

Jövő pénteken három napra Magyarországra, Budapestre utazom, hogy teljessé tegyem a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra tett utamat. Ez lehetőség lesz arra, hogy újra átöleljek egy egyházat és egy számomra oly kedves népet. Ez egyben egy út lesz Európa közepére, amely felett továbbra is a háború jeges szele fúj, miközben sok ember kitelepülése sürgető humanitárius kérdéseket tűz napirendre. Szeretettel fordulok most hozzátok, kedves magyar testvéreim, mert szeretettel várom, hogy zarándokként, mindnyájatok barátjaként és testvéreként találkozam veletek, és többek között a hatóságokkal, a püspökökkel, a papokkal és a felszenteltekkel. a fiatalokkal, az egyetemi közösséggel és a szegényekkel. Tudom, hogy nagy erőfeszítéseket tesztek, hogy felkészüljetek az érkezésemre: szívemből köszönöm ezt. És arra kérlek mindnyájatokat, hogy kísérjetek imáitokkal ezen az úton.

Ne feledkezzünk meg ukrán testvéreinkről sem, akiket még mindig sújt ez a háború.

Szívemből üdvözöllek benneteket, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és sok országból – nagyon sok ország zászlaját látom – különösen Salamancáét és az albacetei diákokat, valamint a Máltai Lovagrend Segélyszervezetének velencei-trentinoi csoportját.

Köszöntöm Ferrara, Palermo és Grumello del Monte híveit; Lodi Egyházmegyei Iskolájának a közösségét; az albai, bergamoi, bresciai, comói és milánói egyházmegyék különböző városainak fiataljait; a bérmálásra jelentkezetteket számos olasz plébániáról; a cadoneghe-i Szent Szív Intézet növendékeit; a „Volœntieri” szövetkezetet Casoli és az agnai „Mototurismo” csoportot.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak; és kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat kívánok az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230423-regina-caeli.html