Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!
Ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján az evangélium a feltámadt Jézus két megjelenését meséli el tanítványai, különösen Tamás, a „kételkedő apostol” számára (vö. Jn 20,24-29).
Valójában nem Tamás az egyetlen, aki nehezen tudott hinni. Ő tulajdonképpen egy kicsit mindannyiunkat képvisel. Valóban nem mindig könnyű hinni, különösen akkor nem, ha, mint az ő esetében, óriási csalódás ért minket. És egy ilyen hatalmas csalódás után nehéz volt hinnie. Évekig követte Jézust, kockázatot vállalva, és elviselve a kellemetlenségeket. De a Tanítót keresztre feszítették, mint egy bűnözőt, és senki sem szabadította meg. Senki nem tett semmit! Halott volt, és mindenki félt. Hogyan bízhatott volna újra? Hogyan bízhatott meg az olyan hírekben, amelyek azt mondták, hogy életben van? Kétségek merültek fel benne.
Tamás azonban bátornak mutatkozott. Míg a többiek félelemből bezárkóztak az emeleti terembe, ő kiment, vállalva annak a kockázatát, hogy valaki felismeri, feljelenti és letartóztatja. Azt is gondolhatnánk, hogy bátorságával ő a többieknél jobban megérdemelte volna, hogy találkozzon a Feltámadott Úrral. Ehelyett, éppen azért, mert távol volt, Tamás nem volt jelen, amikor Jézus először jelent meg a tanítványoknak Húsvét estéjén, és így elvesztette ezt a lehetőséget. Eltávozott a közösségtől. Hogyan tudta volna visszaszerezni a lehetőséget? Csak úgy, hogy visszament a többiekhez, visszatért a félve és szomorúan hátrahagyott családhoz. Amikor ezt megteszi, amikor visszatér, elmondják neki, hogy Jézus eljött, de ő nehezen hiszi el – látni akarja a sebeit. És Jézus eloszlatja a kétségét: nyolc nappal később újra megjelenik tanítványai között, és megmutatja nekik a sebeit, kezeit, lábait, ezeket a sebeket, szeretetének bizonyítékait, irgalmának örökre megnyílt csatornáit.
Gondolkodjunk el ezeken a tényeken. Ahhoz, hogy higgyen, Tamás rendkívüli jelet akar – megérinteni a sebeket. Jézus megmutatja neki őket, de hétköznapi módon, mindenki elé lépve, a közösségben, nem pedig kívül. Mintha azt mondaná neki: ha találkozni akarsz velem, ne nézz messzire, maradj a közösségben, a többiekkel. Ne menj el... imádkozz velük... törd meg velük a kenyeret. És ezt mondja nekünk is. Ott fogtok megtalálni engem; ott fogom megmutatni nektek a testemre vésett sebek jeleit: a gyűlöletet legyőző Szeretet jeleit, a bosszút lefegyverző Bocsánat jeleit, a halált legyőző Élet jeleit. Ott, a közösségben fogjátok felfedezni arcomat, amint a kétség és a félelem pillanatait megosztjátok testvéreitekkel, még erősebben ragaszkodva hozzájuk. A közösség nélkül nehéz megtalálni Jézust.
Kedves testvéreim, a Tamásnak adott felhívás nekünk is szól. Mi hol keressük a Feltámadottat? Valamilyen különleges eseményben, valamilyen látványos vagy csodálatos vallási megnyilvánulásban, kizárólag az érzelmek vagy a szenzáció szintjén? Vagy inkább a közösségben, az Egyházban, vállalva a kihívást, hogy ott maradjunk, még ha nem is tökéletes? Anyaszentegyházunk minden korlátja és hibája ellenére, amelyek a mi korlátaink és hibáink is, Krisztus Teste. És ott, Krisztus Testében találhatók meg, most és mindörökké az Ő szeretetének legnagyobb belevésett jelei. Kérdezzük meg azonban magunktól, hogy ennek a szeretetnek a nevében, Jézus sebei nevében hajlandók vagyunk-e kitárni karjainkat az élet által megsebzettek előtt, senkit sem zárva ki Isten irgalmából, hanem mindenkit befogadva – minden embert, mint fivért, mint nővért, ahogy Isten mindenkit befogad. Isten mindenkit szeretettel fogad.
Mária, az Irgalmasság Anyja segítsen bennünket abban, hogy szeressük az Egyházat, és hogy mindenki számára befogadó otthonná tegyük.
____________________________________
A Regina Caeli után
Kedves testvéreim!
Szeretném kifejezni közelségemet minden testvérünknek, akik, különösen Keleten, ma ünneplik a Húsvétot: Kedves testvéreim, Feltámadott Urunk legyen veletek, és töltsön be mindnyájatokat Szentlelkével! Boldog Húsvétot kívánok mindnyájatoknak!
És sajnos, a húsvéti üzenettel szöges ellentétben, a háborúk folytatódnak, és továbbra is szörnyű módon vetik a halált. Gyászoljunk ezek miatt az atrocitások miatt, és imádkozzunk az áldozatokért, kérve Istent, hogy a világnak soha többé ne kelljen megtapasztalnia az emberi kéz által okozott erőszakos halál megrázkodtatásokat, hanem az élet tiszteletét, amelyet Ő ad és újít meg kegyelmével!
Aggodalommal követem a Szudánban kibontakozó eseményeket. Közel állok a szudáni néphez, amely már így is megpróbáltatott, és arra kérlek Benneteket, hogy imádkozzanak azért, hogy tegyék le a fegyvert, és a béke és harmónia útjára lépjenek.
Gondolok az oroszországi és ukrajnai testvéreinkre is, akik most ünneplik a Húsvétot. Az Úr legyen közel hozzájuk, és segítse őket a béke megteremtésében!
Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat, különösen az Isteni Irgalmasság lelkiségét ápoló imacsoportokat, akik ma a szászsebesi Szentlélek kegyhelyen gyűltek össze. És biztos vagyok abban, hogy a szerte a világon élő hívek érzéseit is közvetítem, amikor hálával gondolok Szent II. János Pál emlékére, aki az elmúlt napokban sértő és alaptalan következtetések tárgya volt.
Köszöntöm a Franciaországból, Brazíliából, Spanyolországból, Lengyelországból, Litvániából érkezett csoportokat; a párizsi Saint-Jean de Passy kollégium gyermekeit tanáraikkal és családjaikkal. Köszöntöm a híveket Pescarából, a genovai Scuola Santa Maria ad Nives diákjait és a bresciai Marchenoból való gyermekeket.
Köszöntöm a különböző európai országok tűzoltóit, akik Rómában gyűltek össze egy nagyszabású, a nyilvánosság számára is nyitott demonstrációra. Köszönöm a szolgálatotokat, és szeretnék mondani nektek valamit: amikor imádkozom értetek, kérem a kegyelmet: hogy ne legyen munkátok!
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérem, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat nektek az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!
Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230416-regina-caeli.html
Kommentáld!