Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai evangélium, Húsvét hatodik vasárnapján a Szentlélekről beszél nekünk, akit Jézus Paraklétosznak nevez (vö. Jn 14,15-17). A paraklétosz egy görög eredetű szó, amely egyszerre jelent vigasztalót és pártfogót [a szerkesztő megjegyzése: a szó olaszul 'védőügyvédet' is jelent]. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek soha nem hagy minket magunkra, közel áll hozzánk, mint egy ügyvéd, aki segíti a vádlottat, mellette áll. És ő tanácsot ad nekünk, hogyan védekezzünk a vádlóinkkal szemben. Emlékezzünk vissza arra, hogy a fő vádló mindig az ördög, aki a bűnt, a bűnre való vágyat, a gonoszságot belénk helyezi. Gondolkodjunk el ezen a két szemponton: a (Szentlélek) hozzánk való közelségén és a segítségnyújtásán a minket vádolókkal szemben.

Az ő közelsége: a Szentlélek, mondja Jézus, „veletek marad és bennetek lakik” (vö. 17. vers). Ő soha nem hagy el minket. A Szentlélek velünk akar maradni: nem egy átutazó vendég, aki udvariassági látogatást tesz nálunk. Ő egy életre szóló társ, biztos jelenlét. Ő Lélek, és a mi lelkünkben akar lakni. Türelmes és velünk marad akkor is, amikor elesünk. Marad, mert igazán szeret minket; nem úgy tesz, mintha szeretne minket, aztán amikor a dolgok súlyossá válnak, magunkra hagy. Nem. Ő hűséges, átlátható, hiteles.

Sőt! Amikor megpróbáltatások közt találjuk magunkat, a Szentlélek megvigasztal minket, elhozza nekünk Isten megbocsátását és erejét. Amikor pedig hibáinkat elénk állítja és kijavít, azt olyan finoman teszi – a hangja mindig gyengéd és a szívhez szóló szeretet melegségével hangzik. Természetesen a Lélek, a Paraklétosz igényes, mert ő egy igaz, hűséges barát, aki nem titkol semmit, aki rámutat, hogy min kell változtatnunk, miben kell fejlődnünk. Ám, amikor helyreigazít minket, soha nem aláz meg, és soha nem kelt bizalmatlanságot, ellenkezőleg biztosít arról, hogy Istennel mindig sikerül. Ilyen az ő közelsége. Ez egy gyönyörű bizonyosság.

A második nézőpont, hogy a Szentlélek a mi Pártfogónk. Ő a mi szószólónk, megvéd minket. Megvéd minket mindazokkal szemben, akik vádolnak minket: önmagunkkal szemben, amikor nem becsüljük magunkat és nem bocsátunk meg magunknak, amikor odáig megyünk, hogy azt mondjuk magunknak, hogy kudarcot vallottunk, semmire sem vagyunk jók; a világgal szemben, amely elveti azokat, akik nem illenek bele az elvárásaiba és a szokásaiba; az ördöggel szemben, aki par excellence „vádló” és megosztó (vö. Jel 12:10), és mindent megtesz azért, hogy tehetetlennek és boldogtalannak érezzük magunkat.

Mindezekkel a vádló gondolatokkal szemben a Szentlélek azt tanácsolja nekünk, hogyan válaszoljunk. Hogyan? Jézus szerint a Paraklétosz az, aki „eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott nekünk” (vö. Jn 14:26). Eszünkbe juttatja tehát az evangélium szavait, és így képessé tesz bennünket arra, hogy a vádló ördögnek ne a saját szavainkkal, hanem az Úr saját szavaival válaszoljunk. Mindenekelőtt emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus mindig a mennyei Atyáról beszélt, megismertette velünk az Atyát, és kinyilvánította az Atya irántunk való szeretetét, hogy mi az ő gyermekei vagyunk. Ha segítségül hívjuk a Szentlelket, megtanuljuk befogadni és felidézni az élet legfontosabb igazságát, amely megvéd minket a gonosz vádjaitól. És mi a legfontosabb igazság az életben? Az, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Isten szeretett gyermekei vagyunk: ez a legfontosabb igazság, és a Lélek az emlékezetünkbe idézi ezt.

Testvéreim, tegyük fel magunknak ma a kérdést: Segítségül hívjuk a Szentlelket? Gyakran imádkozunk hozzá? Ne feledkezzünk meg arról, aki közel van hozzánk, vagy inkább bennünk van! Aztán: Figyelünk a hangjára, olyankor is, amikor bátorít, és amikor kijavít minket? A gonosznak, az élet „törvényszékeinek” a vádjait Jézus szavaival válaszoljuk meg? Emlékezetünkben tartjuk azt, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk? Mária tegyen minket engedelmessé a Szentlélek hangjára és érzékennyé az ő jelenlétére.

_______________________

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim,

Az elmúlt napokban ismét az izraeliek és palesztinok közötti fegyveres konfliktusok tanúi voltunk, amelyekben ártatlan emberek vesztették életüket, köztük nők és gyerekek. Reménykedem abban, hogy a közelmúltban megkötött tűzszünet stabilizálódik, elhallgatnak a fegyverek, mert soha nem lehet fegyverrel biztonságot és stabilitást elérni, hanem tovább romlik a béke minden reménye.

Szívből köszöntöm Önöket, Rómaiakat, az Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokokat, különösen a kanadai, szingapúri, malajziai és spanyol híveket.

Köszöntöm a Szent Egyed Közösség vezetőit 25 afrikai országból, valamint a lengyel Radomi Egyetem vezetőségét és professzorait. Köszöntöm a Nemzetközi Karitászt, amely ülést tartott és új elnököt választott. Bátran haladjunk előre a reform útján!

Köszöntöm Scandicciből és Torrita di Sienából való híveket; a gyerekeket Decanato of Appiano Gentile-ből, az Agesci Scouts Algheroból és a szenegáli fiatalokat; a cammaratai „XXIII. János” Iskolai Intézetet; valamint a Rákellenes Alapítványt támogató Váltó az életért résztvevőit.

Sok országban ma ünneplik az anyák napját. Emlékezzünk hálával és szeretettel minden édesanyára – a még velünk lévőkre és azokra, akik már a mennyben vannak – bízzuk őket Máriára, Jézus édesanyjára. Tapsoljuk meg nagyon az édesanyákat!

Forduljunk hozzá, és kérjük, hogy enyhítse a meggyötört Ukrajna és a háború és erőszak által megsebzett minden nemzet szenvedését.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok, és köszöntöm a csodálatos Szeplőtelen Fogantatás csoportot! Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230514-regina-caeli.html