Kedves testvéreim, buongiorno (jó napot kívánok)!

A mai liturgia evangéliuma (Jn 14,1-12) Jézus halála előtti utolsó beszédéből való. A tanítványok szíve nyugtalan, de az Úr megnyugtató szavakat intéz hozzájuk, arra hívja őket, hogy ne féljenek, ne féljenek. Ő nem hagyja el őket, hanem helyet készít nekik, és arra a helyre vezeti őket. Az Úr ma tehát mindannyiunknak megmutatja azt a csodálatos helyet, ahová mehetünk, és egyúttal megmondja, hogyan juthatunk oda, megmutatja az utat. Megmondja nekünk, hogy hová menjünk, és hogyan juthatunk oda.

Először is, hogy hová menjünk. Jézus látja a tanítványok szorongását, látja félelmüket az elhagyatottságtól, ahogy velünk is megtörténik, amikor el kell válnunk valakitől, akit szeretünk. Ezért mondja: "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek ... hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (2-3. v.). Jézus az otthon, a kapcsolatok és a bensőségesség helyének ismerős képét használja. Az Atyák házában - mondja barátainak, és mindannyiunknak - van hely számotokra, szívesen látlak benneteket, mindig az ölelés melegségével fogadnak benneteket, és én a mennyben vagyok, hogy helyet készítsek nektek! Előkészíti számunkra ezt az ölelést az Atyával, a helyet az örökkévalóságra.

Testvérek, ez az Ige a vigasztalás forrása, és a reménység forrása számunkra. Jézus nem válik el tőlünk, hanem megnyitotta számunkra az utat, megelőlegezve végső célunkat: a találkozást az Atya Istennel, akinek szívében mindannyiunknak helye van. Amikor tehát fáradtságot, zavarodottságot, sőt kudarcot is tapasztalunk, emlékezzünk arra, hová tart az életünk. Nem szabad szem elől tévesztenünk a célt, még akkor sem, ha fennáll a veszélye annak, hogy figyelmen kívül hagyjuk, hogy elfelejtjük a végső, a fontos kérdéseket: Hová tartok? Merre tartok? Mi az, amiért érdemes élni? E kérdések nélkül a jelenbe sűrítjük az életünket, azt gondoljuk, hogy minél jobban ki kell élveznünk, és végül napról napra élünk, cél nélkül, cél nélkül. Hazánk ehelyett a mennyben van (vö. Fil 3,20); ne feledkezzünk meg célunk nagyságáról és szépségéről!

Ha már felfedeztük a célt, mi is, mint Tamás apostol a mai evangéliumban, azon tűnődünk: hogyan juthatunk oda, mi az út? Időnként, különösen, amikor nagy problémákkal kell szembenéznünk, és az az érzésünk, hogy a gonosz erősebb, feltesszük magunknak a kérdést: mit tegyek, milyen utat kövessek? Hallgassuk meg Jézus válaszát: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). "Én vagyok az út". Jézus maga az út, amelyet követni kell, hogy igazságban éljünk és bőségben legyen életünk. Ő az út, és ezért a belé vetett hit nem egy "elméleti csomag", amelyben hinni kell, hanem egy út, amelyen végig kell menni, egy út, amelyet be kell járni, egy vele együtt megtett út. Jézus követése, mert ő az út, amely a kimeríthetetlen boldogsághoz vezet. Jézus követése és utánzása, különösen a másokhoz való közelség és irgalmasság cselekedeteivel. Ez az iránytű a Mennyországba jutáshoz: a szeretet.

Testvérek, éljük meg a jelent, vegyük kézbe a jelent, de ne hagyjuk, hogy elnyomjon bennünket; nézzünk felfelé, tekintsünk a mennybe, emlékezzünk a célra, gondoljunk arra, hogy az örökkévalóságra, az Istennel való találkozásra vagyunk hivatottak. A Mennyből forduljunk a szívünkbe, újítsuk meg ma a Jézus melletti döntésünket, a döntést, hogy szeretjük őt, és Őt követjük.

Szűz Mária, aki Jézust követve már megérkezett a célhoz, támogassa reménységünket.

______________________

A Regina Caeli imádság után

Kedves testvéreim!

Tegnap két boldoggá avatást ünnepeltünk. Az uruguayi Montevideóban boldoggá avatták Jacinto Vera püspököt, aki a XIX. században élt. A népéről gondoskodó lelkipásztor nagylelkű missziós buzgalommal tett tanúságot az evangéliumról, elősegítve a társadalmi megbékélést a polgárháború feszült légkörében. A spanyolországi Granadában boldoggá avatták a fiatal Maria de la Concepción Barrechegurn y Garcíát. Súlyos betegsége miatt ágyhoz kötötten, nagy lelki erővel viselte szenvedéseit, csodálatot és vigasztalást ébresztve mindenkiben. 1927-ben, 22 éves korában halt meg. Tapsoljuk meg a két boldoggá avatottat!

Szívből köszöntöm mindnyájukat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és számos országból, különösen az Ausztráliából, Spanyolországból, Angliából érkezett híveket és a lisszaboni Szent Tamás Kollégium diákjait.

Köszöntöm a Meter Egyesületet és alapítóját, Don Fortunato Di Noto-t, akik továbbra is elkötelezettek a kiskorúak elleni erőszak megelőzése és az ellene való küzdelem iránt; ma ünneplik a Gyermekáldozatok 27. Napját; 30 éve védik a gyermekkort a bántalmazástól és az erőszaktól. Közel állok hozzátok, testvéreim, és imáimmal és szeretetemmel kísérlek benneteket. Soha ne fáradjatok el az áldozat oldalán állni, ott vár rátok a Gyermek Krisztus. Köszönöm!

Köszöntöm a római vikariátus orvosi körzetének fibromyalgia-betegek csoportját; a Szent József Benedek Cottolengo nővéreket; az Irgalmasság Laikus Egyesületét; a Kamilliánus Világi Családot; Pozzuoli, Caraglio és Valle Grana híveit; valamint Empoli és Ponte Buggianese kórusait.

Külön üdvözlet illeti az új svájci gárdistákat, családjukat és barátaikat, valamint a svájci hatóságokat, akik részt vettek e jeles testület megünneplésében. Mindannyian tapsoljuk meg a gárdát!

Holnap Pompejiben a hagyományos Rózsafüzér, a Szűzanyához intézett könyörgés lesz a kegyhelyen, amelyet Boldog Bartolo Longo a békének kívánt szentelni. Ebben a májusi hónapban imádkozzuk a rózsafüzért, kérve a Boldogságos Szűzanyától a béke ajándékát, különösen az ostromlott Ukrajna számára. A nemzetek vezetői hallgassanak a szenvedő és békét akaró emberek kívánságára!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok. Kérem, ne felejtsetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez, és arrivederci (viszontlátásra)!

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/angelus/2023/documents/20230507-regina-caeli.html