Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai liturgia evangéliumában Jézus azt mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17). Teljessé tenni: ez a kulcsszó ahhoz, hogy Jézust és üzenetét megértsük. De mit is jelent ez a „teljessé tevés”? Hogy ezt elmagyarázza, az Úr azzal kezdi, hogy elmondja, mi nem a teljesség.

Az Írás azt mondja, „ne ölj”, de Jézus számára ez nem elég, ha az ember egyébként szavakkal megsérti testvéreit; az Írás azt mondja, „ne törj házasságot”, de ez nem elég, ha egyébként az ember kétszínűséggel és hazugsággal szennyezi be szerelmi életét; az Írás azt mondja, „hamisan ne esküdj”, de nem elég ünnepélyes esküt tenni, ha aztán az ember képmutatóan cselekszik (vö. Mt 5,21–37). Így nincs teljesség.

Hogy konkrét példát adjon, Jézus az „áldozat felajánlásának” szertartására utal. Ajándék felajánlása Istennek az ő ingyenes ajándékainak viszonzása volt. Ez olyannyira fontos szertartás volt – a felajánlás, hogy jelképesen viszonozzuk az ő ingyenes ajándékait –, olyan fontos volt, hogy tilos volt megszakítani, kivéve súlyos okból. Jézus viszont kijelenti, hogy igenis meg kell szakítani, ha testvérünknek valami panasza van ellenünk, s ezért először ki kell békülni vele (vö. Mt 5,23–24): a szertartás csak így lesz teljes.

Az üzenet világos: Isten elsőként szeret bennünket, ingyen, megteszi felénk az első lépést anélkül, hogy mi megérdemelnénk; s ezért mi nem ünnepelhetjük az ő szeretetét anélkül, hogy mi magunk meg ne tennénk az első lépést, hogy kibékéljünk azzal, aki megbántott bennünket. Így jön létre a teljesség Isten szemében, különben a külső, pusztán rituális törvénykövetés haszontalan. Képmutatás lesz. Más szóval, Jézus megérteti velünk, hogy a vallási szabályok hasznosak, jók, de csak a kezdetet jelentik: ahhoz, hogy teljessé tegyük őket, túl kell lépni a betűjükön, és meg kell élni az értelmüket. Az Istentől kapott parancsolatokat nem szabad a formális törvénykövetés fojtogató széfjébe zárni, különben egy külsőséges és elidegenedett vallásosságban maradunk, egy „főnökisten” szolgái, nem pedig az Atyaisten gyermekei leszünk. Jézus azt akarja:

ne az vezessen bennünket, hogy egy főnökistent szolgáljunk, hanem gyermeki kapcsolatot ápoljunk az Atyával; és ehhez túl kell lépnünk a betűn.

Testvéreim, ez a probléma nemcsak Jézus idejében létezett, hanem ma is létezik. Néha például azt halljuk: „Atyám, én nem öltem, nem loptam, nem bántottam senkit…”, mintha azt mondaná az illető: „Tökéletes vagyok.” Pontosan ez a formális törvénykövetés, amely megelégszik a szükséges minimummal, míg Jézus a lehetséges maximumra hív bennünket. Vagyis Isten nem számítások és táblázatok alapján gondolkodik; ő úgy szeret bennünket, mint egy szerelmes: nem a minimális, hanem a maximális szeretettel! Nem azt mondja: „Bizonyos pontig szeretlek.” Nem, az igazi szeretet sosem egy bizonyos pontig megy, és sosem érzi magát teljesnek; a szeretet mindig továbblép, nem tud megállni. Az Úr megmutatta ezt nekünk azzal, hogy életét adta a kereszten, és megbocsátott a gyilkosainak (vö. Lk 23,34). És nekünk adta a parancsolatot, melyet a legdrágábbnak tart: hogy úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett bennünket (vö. Jn 15,12). Ez az a szeretet, amely teljessé teszi a törvényt, a hitet, az igazi életet!

Ezért, testvéreim, megkérdezhetjük magunktól: én hogyan élem meg a hitet? Számításból, formalizmusból, vagy Istennel való szeretettörténetként?

Vajon megelégszem azzal, hogy ne tegyek rosszat, hogy fenntartsam a látszatot, vagy igyekszem növekedni az Isten és mások iránti szeretetben?

Időről időre megvizsgálom-e magam Jézus főparancsa alapján, megkérdezem-e magamtól, hogy úgy szeretem-e a felebarátomat, ahogyan ő szeret engem? Mert talán mereven megítélünk másokat, és elfelejtünk irgalmasak lenni, ahogyan Isten is az.

Mária, aki tökéletesen betartotta Isten szavát, segítsen bennünket teljessé tenni hitünket és szeretetünket!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Továbbra is legyünk közel – imádsággal és konkrét támogatással – a szíriai és törökországi földrengés áldozataihoz. Láttam az A Sua Immagine [az Ő képmására] című műsorban a katasztrófa képeit, ezeknek a földrengéstől szenvedő népeknek a fájdalmát.

Imádkozzunk értük, ne feledkezzünk meg róluk, imádkozzunk, és gondolkodjunk el, mit tehetünk értük. És ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról sem: az Úr nyissa meg a béke útjait, és adjon bátorságot a vezetőknek, hogy végigjárják azokat!

Nem kevésbé elszomorítottak a Nicaraguából érkező hírek, és aggódva emlékezem meg Matagalpa püspökéről, Rolando Álvarez püspökről, akit nagyon szeretek, és akit huszonhat év börtönre ítéltek. Ugyanígy gondolok azokra az emberekre is, akiket az Egyesült Államokba deportáltak. Imádkozom értük, és mindazokért, akik szenvednek abban a drága országban, és kérem az imáitokat. Kérjük az Urat, hogy a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nyissa meg a politikai vezetők és minden polgár szívét a béke őszinte keresésére, mely igazságból, igazságosságból, szabadságból és szeretetből születik, és a párbeszéd türelmes gyakorlásával érhető el! Imádkozzunk együtt a Szűzanyához! [Üdvöz légy, Mária…]

Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Üdvözlöm a Lengyelországból, a Cseh Köztársaságból és a Peruból jött csoportokat. Köszöntöm az itt lévő kongói polgárokat. Gyönyörű az országotok! Imádkozzatok az országért! Köszöntöm a spanyolországi Badajozból és a lisszaboni Gregoriano Intézetből érkezett diákokat.

Köszöntöm a Cosenza megyében található Amendolara fiataljait és a Padova melletti Villa Estenséből érkezett AVIS csoportot.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír