Szeptember 6-án délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arról elmélkedett, a vasárnapi evangélium nyomán, hogy Isten nem zárkózik önmagába. Beszédében felhívást fogalmazott meg: Európa minden plébániája, szerzetesközössége, monostora és kegyhelye lásson vendégül egy menekült családot.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (Mk 7,31–37) azt beszéli el, hogy Jézus meggyógyít egy süketnémát. Ez a rendkívüli, csodás esemény azt mutatja be, hogyan állítja helyre az ember teljes kommunikációját Istennel és a többi emberrel. A csoda a Tízváros (Dekapolisz) térségébe – vagyis egy egészében pogány területre – van elhelyezve, így ez a Jézushoz vitt süketnéma a nem hívő ember jelképévé válik, aki úton van a hit felé. Süketsége ugyanis nemcsak azt fejezi ki, hogy az emberek szavait képtelen meghallani és megérteni, hanem Isten szavát is. Szent Pál pedig emlékezet minket, hogy „a hit az igehirdetés meghallásából fakad” (Róm 10,17).

Az első dolog, amit Jézus tesz: félrevonja a tömegből: nem akar reklámot csinálni annak, amit tenni készül, és azt sem akarja, hogy szavát elnyomja a környezet hangzavara és fecsegése. Isten szavának, melyet Krisztus átad nekünk, csendre van szüksége ahhoz, hogy olyan szóként halljuk meg, amely meggyógyít, kiengesztel és helyreállítja a kommunikációt.

A szöveg Jézus két mozdulatát emeli ki: megérinti a süketnéma fülét és nyelvét. Hogy helyrehozza a kapcsolatot azzal a kommunikációban „akadályozott” emberrel, először az érintkezést, a fizikai kontaktust próbálja helyreállítani. Csakhogy mivel a csoda egy fentről származó ajándék, amelyért Jézus az Atyához fohászkodik, ezért feltekint az égre, és parancsot ad: „Nyílj meg!” A süketnéma füle pedig megnyílik, a nyelve megoldódik, és elkezd érthetően beszélni (vö. 35. vers).

Ebből a jelenetből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy Isten nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik és kommunikálni kezd az emberiséggel. Végtelen irgalmában átlépi a közte és köztünk lévő végtelen különbözőség szakadékát, és elénk jön. Hogy megvalósítsa ezt az emberrel való kommunikálást, Isten emberré lesz: nem elégszik meg azzal, hogy a törvényen és a prófétákon keresztül beszéljen hozzánk, hanem jelenvalóvá teszi magát Fiának, a testté lett Szónak a személyében. Jézus a „nagy hídépítő”, aki önmagában építi meg az Atyával való teljes közösség nagy hídját.

Ez az evangélium azonban rólunk is beszél: mi gyakran magunkba fordulunk és magunkba zárkózunk, számtalan megközelíthetetlen és befogadásra képtelen szigetet teremtünk. Még a legelemibb emberi kapcsolatokból is kölcsönös befogadásra képtelen valóságokat kreálunk: bezárkózó házaspár, bezárkózó család, bezárkózó csoport, bezárkózó plébánia, bezárkózó nemzet… Ez nem Istentől való! Ez tőlünk származik, a mi bűnünk!

Keresztény életünk eredeténél, a keresztségben éppen Jézusnak az a tette és szava van: „Effata – Nyílj meg!” És megtörtént a csoda: kigyógyultunk az önzés süketségéből, a bezárkózás és a bűn némaságából, és helyet kaptunk az egyház nagy családjában. Hallgathatjuk Istent, aki beszél hozzánk, és közölhetjük szavát mindazokkal, akik sohasem hallották, vagy akik elfelejtették s az aggodalmak és a világ megtévesztéseinek tüskéi alá temették.

Kérjük a Szent Szüzet, a hallgatás és az örömteli tanúságtétel asszonyát, támogassa elkötelezettségünket, hogy megvalljuk hitünket és elmondjuk az Úr csodás tetteit mindazoknak, akikkel utunkon találkozunk.

Ezt követően Ferenc pápa a következő felhívást fogalmazta meg:

Kedves testvéreim!

Isten irgalmasságát a mi tetteinken keresztül ismerik fel az emberek, miként arról Kalkuttai Boldog Teréz anya élete tanúskodik, akinek halála évfordulójáról tegnap emlékeztünk meg.

Látva azt a tragédiát, hogy menekültek tízezrei próbálnak a háború és az éhség okozta haláltól megmenekülni, és útra keltek az élet reményében, az evangélium arra hív, arra kér minket, hogy legyünk „felebarátai” a „legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak, hogy konkrét reményt nyújtsunk nekik. Ne csak azt mondjuk, hogy „Fel a fejjel! Türelem!...” A keresztény remény küzdő remény, mégpedig a biztos cél felé haladó ember szívósságával küzd.

Ezért – az irgalmasság jubileumi évéhez közeledvén – felhívással fordulok minden európai plébániához [egyházközséghez], szerzetesközösséghez, monostorhoz és kegyhelyhez, hogy mutassa meg az evangélium konkrétságát és fogadjon be egy menekült családot. Ez egy konkrét gesztus, felkészülésként az irgalmasság szent évére.

Európa minden plébániája [egyházközsége], szerzetesközössége, monostora és kegyhelye lásson vendégül egy családot, kezdve az én római egyházmegyémmel!

Európai püspöktestvéreimhez fordulok, akik valódi pásztorok, hogy egyházmegyéjükben támogassák felhívásomat, emlékezve arra, hogy az irgalom a szeretet második neve: „Mindaz, amit akár egynek is tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,40).

A Vatikán két plébániája is befogad majd ezekben a napokban két menekült családot.

Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:

Most spanyolul fogok néhány szórt mondani a Venezuela és Kolumbia között kialakult helyzetről. Ezekben a napokban a venezuelai és kolumbiai püspökök összegyűltek, hogy közösen megvizsgálják azt a fájdalmas helyzetet, amely a két ország határán kialakult. E találkozóban a remény világos jelét látom. Mindenkit arra hívok, különösen a szeretett venezuelai és kolumbiai népet, imádkozzon, hogy a szolidaritás és a testvériség szellemében felül tudjanak emelkedni a mostani nehézségeken.

Tegnap a spanyolországi Geronában boldoggá avatták Fidelia Ollert, Josefa Monrabalt és Faconda Margenatot, akik a Geronai Szent József Nővérek szerzetesintézmény tagjai, és akiket a Krisztus és az egyház iránti hűségük miatt öltek meg. A fenyegetések és megfélemlítések ellenére ezek a nők bátran a helyükön maradtak, hogy istenben bizakodva ápolják a betegeket. A vérük ontásáig menő, hősies tanúságtételük adjon erőt és reményt mindazoknak, akiket keresztény hitük miatt üldöznek. És mi tudjuk, hogy nagyon sokan vannak.

Két nappal ezelőtt megkezdődtek Brazzaville-ben, a Kongói Köztársaság fővárosában a XI. Afrikai Játékok, amelyen több ezer sportoló vesz részt a földrészről. Kívánom, hogy a sportnak ez a nagy ünnepe járuljon hozzá az összes afrikai országok békéjéhez, testvériségéhez és fejlődéséhez. Üdvözöljük az afrikaiakat, akik részt vesznek ezen a tizenegyedik játékokon.

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Különösen is köszöntöm a molvenai „Harmonia Nova” kórust, a Szív Leányai szerzetesnővéreket, San Martino Buon Albergóból és a Caldognóból érkezett híveket, valamint az ivreai fiatalokat, akik a via Francigenán gyalog jöttek Rómába.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA

Magyar Kurír