Az Isten és népe közötti találkozásról beszélt szeptember 13-án, kedden reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén, valamint óva intett a rossz szokásoktól, melyek a családtagok figyelmét is elvonják egymástól.

Isten szava a mai liturgiában egy találkozást tár elénk. Az emberek gyakran összefutnak anélkül, hogy valóban találkoznának egymással. Mindenki csak saját magára gondol; néz, de nem lát; hall, de nem hallgatja meg a másikat – állapította meg a pápa. – A találkozás azonban valami más, a találkozás az, amiről a mai evangéliumi szakasz szól (vö. Lk 7,11–17): találkozás egy férfi és egy nő, egy élő anya és egy halott egyszülött fiú között; találkozás két csoport között: az egyik egy boldog tömeg, amely örül, hogy találkozott Jézussal, és követi őt, a másik síró emberekből áll, akik a síró édesanyát kísérik ki a város kapuján; találkozás a kijárat és a bejárat között. Ezek a találkozások elgondolkodtatnak minket arról, hogyan találkozzunk egymással.

Az evangéliumban azt olvassuk, hogy az „Úrnak megesett rajta a szíve”. Ez az együttérzés nem ugyanaz, mint amit mi élünk át, amikor például az utcán valami szomorú dolgot látunk, és sajnálkozunk fölötte. Jézus nem megy el a szenvedő mellett, hanem „megesik rajta a szíve”. Odalép az asszonyhoz, valóban találkozik vele, és aztán csodát tesz – emelte ki a Szentatya. – Mindebből nemcsak a gyengédséget látjuk, hanem a találkozás „termékenységét” is. Minden találkozás termékeny. Minden találkozás helyére teszi az embereket és a dolgokat. Mi hozzászoktunk a közöny kultúrájához, és dolgoznunk kell, kérnünk kell a kegyelmet, hogy a termékeny találkozás kultúráját építsük, amely visszaadja Isten gyermekeinek méltóságát, az élők méltóságát.

Mi hozzá vagyunk szokva ehhez a közönyhöz... Amikor látjuk a világ csapásait, amikor hallunk róluk, ezt mondjuk: „Hát, sajnos, szegény emberek, mennyit szenvednek...”, aztán megyünk tovább. Találkozás – ismételte meg a kulcsszót Ferenc pápa. – És ha én nem nézek oda? Nem elég nézni, látni kell! Ha nem állok meg, ha nem érintem meg a szenvedőt, ha nem beszélek vele, akkor nem jöhet létre valódi találkozás, és nem segíthetek megteremteni a találkozás kultúráját.

Az „embereket félelem fogta el, és magasztalták Istent, mert meglátogatta népét” – utalt a Szentatya az evangéliumi szakaszra, majd megjegyezte, ebben is szereti látni Jézus mindennapos találkozását jegyesével, az egyházzal, mely visszatérését várja.

A mai üzenet számunkra ez: Jézus találkozása népével. Mindannyiunknak szükségünk van Jézus szavára. Szükségünk van a vele való találkozásra. Családi körben, az étkezések közben hányszor tévézünk és üzengetünk a mobiltelefonon... A családtagok gyakran közömbösek már az együttlét iránt. Magában a családban, a társadalom magjában sincs találkozás – mondta a pápa, majd azért fohászkodott, hogy dolgozzunk a találkozás kultúrájának építésén, egyszerűen csak Jézust követve.

Ne csak nézzünk: lássunk is. Ne csak halljunk: hallgassunk is meg. Ne csak keresztezzük egymás útját: hanem álljunk meg. Ne csupán annyit mondjunk: sajnálom szegényeket, hanem essen meg rajtuk a szívünk. És aztán lépjünk oda hozzájuk, érintsük meg őket, és a szív nyelvén mondjuk, ami abban a pillanatban eszünkbe jut: „Ne sírj!”, legalább adjunk nekik egy csepp életet – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír