Húsvét negyedik, Jó Pásztor vasárnapján, mely egyúttal a hivatások 58. imavilágnapja, Ferenc pápa délelőtt a Szent Péter bazilika főoltáránál egyházmegyéje kilenc diakónusát pappá szentelte, A pápával együtt misézett Angelo De Donatis bíboros, a római egyházmegye pápai helynöke és helyettese, Gianpiero Palmieri püspök. A Szentatya homíliájában az újonnan felszentelt papokat szolgálatuk alapvető vonásaira emlékeztette, melyek a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Óva intette őket, hogy „kerüljék az egyházi karrierizmust, ne váljanak állami hivatalnokokká, hanem maradjanak mindig Isten szent népe szolgálatában”.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Az Úr azért választott ki benneteket, hogy a nevében gyakoroljátok papi szolgálatát minden ember számára, így folytatva az ő személyes tanítói, papi és pásztori küldetését – kezdte beszédét a pápa. A szent tanítás szolgálatát gyakorolva Krisztus, az egyetlen tanítómester küldetését folytatjátok. Vele együtt olyan pásztorok lesztek Istent szent és hűséges népe számára, akik a nyájjal együtt vannak, hol elöl, hol hátul haladva. Régebbi nyelvezettel „egyházi karrierről” beszéltek, aminek ma nem ugyanaz a jelentése. Ez a karrier – magyarázta a pápa – szolgálat, melynek megvannak a maga „nyomai, a saját stílusa, amit a papoknak követniük kell, ez pedig a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Ez Isten stílusa.  

 

Ferenc pápa a pap közelség-stílusának négy vonását elemezte: Közelség Istennel az imádságban, a szentségekben és a misében. Beszélni az Úrral, közel lenni az Úrhoz, ahogy Isten közel jött hozzánk a Fiában, még a nehéz pillanatokban is. A pap legyen közel az Istenhez az imádsággal, mert a papban, aki nem imádkozik, kialszik a Szentlélek tüze.

 

Másodjára a pap legyen közel a püspökhöz, ebben az esetben – utalt a pápa a római egyházmegyére – a helyetteséhez. Közel lenni a püspökhöz, mert benne találják meg az egységet, mint az ő munkatársai. Ferenc pápa felidézte egyik emlékét egy papról, aki „eltévelyedésekor” felhívta a püspökét. Gondoljon a pap arra, hogy a püspök neki atyja és legyen alázatos, menjen hozzá, legyen hozzá közel.

 

A harmadik közelség a papok kapcsolata egymás közt. A pápa azt javasolta nekik, hogy soha ne szólják meg, ne szapulják egymást. Ha valami gondjuk van egymással, legyenek férfiak, menjenek el egymáshoz és mondják meg egyenesen a másik szemébe nézve. Ha kell, menjenek el püspökhöz, aki segíteni fog, de soha ne szapulják egymást és ne pletykáljanak, ne fecsegjenek. Legyen egység egymás közt a papi tanácsban, a bizottságokban, a munkában. Tehát közelség egymás közt és a püspökkel!

 

Ferenc pápa számára a legfontosabb közelség Isten szent és hűséges népét illeti. Senki nem tanulta, hogy pap legyen. Tanultak egyházi tudományokat, amit előír az egyház. Ők azonban választottak, Isten népének a soraiból, ahogy az Úr mondta egykor Dávidnak: „A nyáj mögül hívtalak meg téged”. Ne felejtsétek el, honnan jöttetek, családból, népetekből. Ne veszítsétek el Isten népe szimatját! Pál apostol szavát idézte a pápa Timóteushoz: „Emlékezzék anyádra és nagyanyádra!”. Igen, ahonnét jöttetek, ez pedig Isten népe. A Zsidókhoz írt levél szerzője mondja: „Emlékezzetek azokra, akik bevezettek benneteket a hitbe”. Ez a nép papsága, ők nem állami hivatalnokok!

 

A közelségen túl Isten stílusa az együttérzés és gyengédség. Ne zárják be a papok a szívüket amikor az emberek hozzájuk mennek és segítségüket kérik. Szánjanak időt erre, hallgassák meg őket, legyenek irgalmasok, amiként a mennyei Atya is irgalmas velük, hiszen ő soha nem fárad bele az irgalmasságába. Isten irgalmassága másfelől gyengédség is. Végül arra buzdította őket, hogy távolodjanak el a hiúságtól és a pénz gőgjétől, mert az ördög a „zseben” keresztül lép be az ember életébe. Gondoljanak a szegényekre, ne legyenek törtetőek, hivatalnokok, akik egyházi karriert építenek. Végül arra buzdította őket, hogy nem kell félniük a rájuk váró keresztektől, ha közel maradnak Istenhez, a püspökükhöz, egymáshoz és Isten népéhez.