Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ebben a katekézisben a keresztények egységéért végzett imával szeretnék foglalkozni. A január 18-tól 25-ig tartó hetet ugyanis kimondottan ennek szenteljük: kérjük Istentől az egység ajándékát, hogy megszüntessük a Jézusban hívők közötti megosztottság botrányát. Az utolsó vacsora után Jézus övéiért imádkozott, „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Ez a szenvedése előtti imája, mondhatnánk lelki végrendelete. Vegyük észre azonban, hogy az Úr nem megparancsolta az egységet a tanítványoknak. Beszédet sem mondott nekik, hogy megindokolja annak szükségességét. Nem,

az Atyához imádkozott értünk, hogy egyek legyünk.

Ez azt jelenti, hogy magunkban, saját erőnkből nem tudjuk elérni az egységet. Az egység mindenekelőtt ajándék, kegyelem, melyért imádkoznunk kell.

Mindannyiunknak szüksége van rá. Rájövünk ugyanis, hogy még önmagunkban sem vagyunk képesek megőrizni az egységet. Pál apostol is szaggató feszültséget érzett magában: a jót akarja, de a rosszra hajlik (vö. Róm 7,19). Így felfogta, hogy a körülöttünk levő sok megosztottságnak – a személyek között, a családban, a társadalomban, a népek között, sőt a hívők között tapasztalható megosztottságnak – a gyökere bennünk van. A II. vatikáni zsinat kijelenti, hogy „valójában

azok az egyensúlyzavarok, amelyektől a mai világ szenved, azzal a mélyebb egyensúlyzavarral függenek össze, mely az ember szívében gyökerezik.

Magán az emberen belül küzd ugyanis egymással sok dolog. […] Ezért megosztottságtól szenved önmagában, amiből sok és nagy társadalmi ellentét is származik” (Gaudium et spes, 10.). Ezért a megosztottság felszámolásához nem az vezet, ha szembeszállunk valakivel, mert az ellentét újabb ellentétet szül. Az igazi gyógymód azzal kezdődik, hogy kérjük Istentől a békét, a kiengesztelődést, az egységet.

Ez elsősorban a keresztényeket érinti: az egység csak az ima gyümölcseként érhető el. A diplomáciai erőfeszítések és a tudományos párbeszédek nem elegendők. Jézus tudta ezt, és imádságával megnyitotta előttünk az utat.

Az egységért végzett imánk tehát alázatos, de bizakodó részvétel az Úr imájában,

aki megígérte, hogy az ő nevében mondott minden imát meghallgat az Atya (vö. Jn 15,7). Ezen a ponton feltehetjük magunknak a kérdést: „Én imádkozom az egységért?” Ez Jézus akarata, de ha áttekintjük azokat a szándékokat, amelyekért imádkozunk, valószínűleg rájövünk, hogy keveset, vagy talán sosem imádkoztunk a keresztények egységéért. Pedig tőle függ a hit a világban; az Úr ugyanis azért imádkozott az egységért közöttünk, „hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). A világ nem azért fog hinni, mert jó érvekkel meggyőzzük. Akkor fog hinni, ha tanúságot teszünk a bennünket egyesítő és a mindenkihez való közeledésre késztető szeretetről.

Ebben a súlyos bajokkal terhelt mai korban még inkább szükség van az imára, hogy az egység jusson érvényre a konfliktusok felett. Sürgősen félre kell tenni az egyéni érdekek keresését a közjó előmozdítása érdekében, s ezért alapvető jelentősége van a mi jó példánknak: elengedhetetlen, hogy a keresztények folytassák a teljes, látható egység felé vezető utat. Az elmúlt évtizedekben, hála Istennek, számos előrelépés történt, de bizakodva és fáradhatatlanul ki kell tartani a szeretetben és az imában.

Ez olyan út, amelyet a Szentlélek hívott létre az Egyházban, a keresztényekben és mindannyiunkban,

és amelyről sosem fogunk visszafordulni. Mindig haladnunk kell előre!

Az imádkozás azt jelenti, hogy harcolunk az egységért. Igen, harcolunk, mert ellenségünk, az ördög [diabolosz], ahogy maga a szó is mondja, a megosztó. Jézus egységért imádkozik a Szentlélekben, az egység megvalósulásáért. Az ördög viszont mindig megoszt, mert neki előnyös a megosztás. A megosztottságot sugallja, mindenhol és minden módon, a Szentlélek viszont mindig egységre sarkall. Az ördög általában nem a magas teológia szintjén, hanem testvéreink gyengeségein keresztül kísért bennünket. Ravasz: felnagyítja mások hibáit és fogyatékosságait, ellentétet szít, kritizálásra ösztönöz, klikkeket hoz létre. Isten útja másmilyen: ő úgy fogad el bennünket, amilyenek vagyunk, nagyon szeret bennünket, úgy szeret bennünket, amilyenek vagyunk, és úgy fogad el bennünket, amilyenek vagyunk. Egymástól különbözőnek fogad el, bűnösként fogad el bennünket, és mindig az egység felé terelget. Vizsgáljuk meg magunkat, és tegyük fel magunknak a kérdést, hogy azon a helyen, ahol élünk, viszályszítók vagyunk-e, vagy harcolunk az egység növelése érdekében azokkal az eszközökkel, amelyeket Isten nekünk adott: az imádsággal és a szeretettel. A viszályszítás pedig a pletykával történik, mindig, amikor megszólunk másokat. Az állandó pletykálkodás a leginkább kéznél levő fegyvere az ördögnek arra, hogy megossza a keresztény közösséget, hogy megossza a családot, a barátokat, hogy folyton bomlasszon. A Szentlélek ellenben mindig az egységre sarkall!

Ennek az imahétnek a témája éppen a szeretetet érinti: „Maradjatok meg szeretetemben: sok gyümölcsöt fogtok teremni” (vö. Jn 15,5–9). Az egymással való közösség gyökere Krisztus szeretete, mely arra késztet, hogy legyőzzük előítéleteinket, s így a másikban testvért lássunk, akit minden körülmények között szeretnünk kell. S ekkor felfedezzük, hogy a más felekezetű keresztények – a maguk hagyományaikkal, a maguk történelmével – Isten ajándékai, egyházmegyei és plébániai közösségeink területén jelen lévő ajándékok. Kezdjünk el imádkozni értük, és lehetőség szerint velük együtt! Így megtanuljuk őket szeretni és megbecsülni. Az ima – emlékeztet a zsinat – az egész ökumenikus mozgalom lelke (vö. Unitatis redintegratio, 8.). Az ima legyen hát a kiindulópont ahhoz, hogy segítsük Jézust álmának megvalósításában: hogy mindannyian egyek legyen!

*

FELHÍVÁS

Holnapután, január 22-én, pénteken lép hatályba a nukleáris fegyverek tilalmáról szóló szerződés. Ez az első jogilag kötelező nemzetközi eszköz, amely kifejezetten tiltja ezeket a bombákat, melyeknek használata válogatás nélküli hatást eredményez, rövid időn belül emberek sokaságára sújt le, és hosszan tartó károkat okoz a környezetben.

Erősen biztatok minden államot és minden embert, hogy eltökélten dolgozzon egy nukleáris fegyverek nélküli világ feltételeinek megteremtésében, hozzájárulva a béke és a többoldalú együttműködés előmozdításához, melyekre az emberiségnek ma nagyon szüksége van.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír