Második alkalommal elmélkedett az időskorról múlt szerdán kezdett katekézis-sorozatában a pápa. A különböző életkorok ritmusának összhangjára van szükség, el kell engednünk a mindennapok rohanását, odafigyelni egymásra, idősekre, gyermekekre egyaránt. Ez adja meg a teljes értékű élet szépségét.

Gedő Ágnes - Vatikán

Az audiencia elején a Teremtés könyvéből olvastak fel részletet, amely a vízözön előtti ősatyák hosszú életéről szól.

„Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta. Férfinak és nőnek teremtette őket. (...) Amikor Ádám 130 esztendős volt, magához hasonló, saját képmása szerinti fiút nemzett, akit Szetnek hívott. Ádám Szet születése után még 800 évig élt, s fiai meg lányai születtek. Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg.” (Ter 5,1-5)

Ferenc pápa a hosszúéletűség jelképes erejéről szólva megállapította: az emberi élet átadásához hosszú beavatás szükséges. A generációk közötti kölcsönös támogatás segít átadni és megérteni azokat a tapasztalatokat, amelyekkel megoldást találhatunk a kérdéseinkre. Ehhez azonban idő kell, sok idő, amelyben az ember lelki minősége is fejlődik. Manapság ennek a tapasztalatnak az átadása rövidebb idő alatt történik, mert felgyorsult a világ. A feldolgozásához mégis ugyanúgy türelmesnek kell lennünk. A túlzott sebesség, ami már életünk minden szakaszára ránehezedik, felszínesebbé és kevésbé „táplálóvá” teszi az élettapasztalatot. A fiatalok öntudatlanul is áldozatai ennek a törésnek az óra által mutatott idő és az élet tempója között. A számokban mérhető idő sürget minket, az életszakaszok megéléséhez pedig megfelelő „kelesztés” szükséges. Aki hosszú életet él, végig tudja tapasztalni ezeket az időket, és tisztában van a sietség okozta károkkal is.

Az öregség nyilván lassabb ritmust diktál, ami ugyanakkor a sebesség bűvöletében élők által ismeretlen tereket nyithat meg. Ha elveszítjük a kapcsolatot az öregség lassabb ritmusával, akkor bezárulnak előttünk ezek a terek. Ezért hozta létre a pápa a nagyszülők ünnepét július utolsó vasárnapján. A legfiatalabb és a legidősebb nemzedékek szövetsége emberségben gazdagító erejű. Párbeszédre van szükség fiatalok és idősek között, különben minden generáció magára marad és nem tudják átadni az üzenetet. A pápa emlékeztetett a fa hasonlatára, melynek gyökerei az idősek, gyümölcsei pedig a fiatalok.  

 

A modern város jellemzően ellenséges az idősekkel és a gyerekekkel. A kiselejtező társadalom megszabadul a nem kívánatos gyermekektől és az idősektől, öregek otthonába zárja őket. A túlzott sebesség centrifugaként söpör el minket, ahol elszakadunk egymástól a piac-központú városban, amelyik számára a lassú ritmus időveszteség, a sebesség pedig pénzt hoz. Az őrült gyorsaság nem teszi intenzívebbé az életet, hanem szétporlasztja azt. Az igazi bölcsesség az, ha időt szánunk a szeretteinkre. Ha hazaérve játszunk, beszélgetünk gyermekeinkkel, a nagyszülőkkel, mert ez teszi erőssé az emberi családot. Muszáj időt áldoznunk rájuk, amit nem a haszon határoz meg, mert megtanítanak másként szemlélni az életet.

A pandémia, amely most is kényszerűen meghatározza mindennapjainkat, egy pillanatra leállította a sebesség ostoba kultuszát. A generációk látható szövetsége összehangolja az élet ritmusát és visszaadja a reményt, hogy van értelme élnünk. Visszaadja a szeretetet törékeny életünk iránt, korlátot állít az esztelen sebességhajszának, ami csupán elfogyasztja az életet. Az öregség ritmusa segít megértenünk az életet az idő múlásának vonatkozásában.

Ma a kitolódott élettartam lehetőséget nyújt arra, hogy szorosabbra fűzzük a különböző életkorok szövetségét. Az élet értelme nem korlátozódik a felnőttkorra, 25 és 60 év közé. Az élet értelme annak teljessége, a születéstől a halálig. Képesnek kell lennünk érzelmi kapcsolatokat ápolni minden életkorú emberrel, ezáltal érettebbek, gazdagabbak, erősebbek leszünk. A Szentlélek adja meg az intelligenciát és az erőt ehhez a megújuláshoz. Reformra van szükség, amellyel az óra által diktált időt átalakítjuk az életritmusok szépségévé. Ezt a reformot meg kell valósítanunk a szívünkben, a családunkban és a társadalmainkban. Isten segítse összehangolni a különböző életkorok muzsikáját: kicsinyek, öregek, felnőttek, mindnyájan együtt szólaltassuk meg a párbeszéd szép szimfóniáját – mondta még a szerdiai audiencián a pápa.