Kedves testvéreim, jó reggelt!

Folytatva a katekézisek útvonalát az apostoli buzgóság néhány példamutató modelljével, ma az evangelizációról, az apostoli buzgóságról, Jézus nevének viseléséről beszélünk, emlékeztetünk. És sok olyan nő és férfi van a történelemben, akik ezt példamutató módon tették. Ma például Xavéri Szent Ferencet választjuk példának, akit egyesek szerint az újkor legnagyobb misszionáriusának tartanak. De nem lehet megmondani, hogy ki a legnagyobb, ki a legkisebb. Nagyon sok rejtett misszionárius van, akik még ma is sokkal többet tesznek, mint Xavéri Szent Ferenc. Xavéri Szent Ferenc pedig a missziók védőszentje, akárcsak a Gyermek Jézus Szent Teréz. És egy misszionárius akkor nagy, ha elmegy. És sok-sok pap, laikus, női hívő van, akik a missziókba mennek... még Olaszországból is. Sokan közületek, látom például, amikor egy történet érkezik egy papról, aki püspökjelölt, aki tíz évet misszionáriusként töltött ott. Ez hihetetlen - elhagyni a saját hazádat, hogy hirdesd az evangéliumot. Ez az apostoli buzgóság. Ezt kell igazán ápolnunk, és ha ezeket a férfiakat és nőket nézzük, megtanuljuk.

Xavéri Szent Ferenc 1506-ban született egy nemes, de elszegényedett családban az észak-spanyolországi Navarrában. Párizsba ment tanulni - világlátott fiatalember volt, intelligens, csodálatos, világlátott. Ott találkozott Loyolai Ignáccal. Elvégezte a lelkigyakorlatokat, és megváltoztatta az életét. Otthagyott mindent, a világi karrierjét, hogy misszionárius legyen. Jezsuita lett, letette a fogadalmat. Aztán pap lett, és evangelizálni ment, keletre küldték. Abban az időben a misszionáriusok keleti utazásai azt jelentették, hogy ismeretlen világokba küldték őket. Ő pedig ment, mert tele volt apostoli buzgalommal.

Ő volt az első a szenvedélyes misszionáriusok számos induló csapatából, a modern kor lelkes misszionáriusai közül, akik készek voltak hatalmas nehézségeket és veszélyeket elviselni, eljutni olyan földekre és találkozni olyan népekkel, amelyek teljesen ismeretlen kultúrákból és nyelvekből származnak, és akiket csak az az erős vágy hajtott, hogy megismertessék Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát.

Alig tizenegy év alatt rendkívüli feladatot teljesített. Többé-kevésbé tizenegy évig volt misszionárius. Az utazások abban az időben zordak és veszélyesek voltak. Sokan haltak meg útközben hajótörés vagy betegség miatt. Ma sajnos azért halnak meg, mert hagyják őket meghalni a Földközi-tengeren. Xavéri Ferenc több mint három és fél évet töltött a hajókon, ami küldetése teljes időtartamának egyharmada. Ahhoz, hogy Indiába jusson, három és fél évet töltött hajókon; majd Indiából Japánba. Milyen megható.

Megérkezett az indiai Goába, a portugál Kelet fővárosába, a kulturális és kereskedelmi fővárosba. Xavéri Ferenc pedig felállította bázisát, de nem állt meg itt. Tovább evangelizálta India déli partvidékének szegény halászait, katekizmust és imádságot tanított a gyerekeknek, keresztelt és betegeket ápolt. Aztán egy éjszaka Szent Bertalan apostol sírjánál imádkozva úgy érezte, hogy Indián túlra kell mennie. Jó kezekben hagyta a már megkezdett munkát - ez a jó, a szervezés -, és bátran vitorlát bontott az indonéz szigetvilág legtávolabbi szigetei, a Molukkák felé. Azoknak az embereknek nem volt látóhatáruk... Micsoda bátorság volt ezekben a szent misszionáriusokban! És a mai misszionáriusoké is. Persze ők nem három hónapot töltenek egy hajón, hanem huszonnégy órára repülőre szállnak. De ott is ugyanez a helyzet. Ott kell letelepedniük, sok kilométert kell utazniuk, és elmerülniük az erdőkben. Ez olyan, mint.... És így a Molukkákon lefordította a katekizmust a helyi nyelvükre, és megtanította őket, hogyan kell énekelni a katekizmust, énekkel lépett be. Az érzéseit a leveleiből értjük meg. Ezt írta: "A veszélyek és szenvedések, amelyeket önként és kizárólag Isten, a mi Urunk szeretetéért és szolgálatáért vállalunk, hatalmas lelki vigasztalásokban gazdag kincsek. Itt néhány év alatt valaki elveszítheti a szemét a sok örömkönnytől." (1548. január 20.) Örömében sírt, amikor Isten művét látta.

Egy nap Indiában találkozott egy japánnal, aki beszélt neki a távoli országról, ahová még egyetlen európai misszionárius sem merészkedett. Xavéri Ferenc nyugtalanságot érzett az apostolkodás iránt, hogy máshová menjen, ezért elhatározta, hogy minél hamarabb elindul, és kalandos utazás után egy kínai férfi dzsunkáján érkezett meg oda. Japánban töltött három éve meglehetősen nehéz volt az éghajlat, az ellenállás és a nyelvtudatlansága miatt. Az elvetett magok azonban itt is nagy gyümölcsöt hoztak.

A nagy álmodozó Japánban megértette, hogy az ázsiai küldetése számára egy másik ország a döntő: Kína. Kultúrájával, történelmével, méretével de facto uralmat gyakorolt a világnak ezen a részén. Kína még ma is kulturális központ, hatalmas történelemmel, gyönyörű történelemmel..... Így hát visszatért Goába, és nem sokkal később ismét hajóra szállt, abban a reményben, hogy Kínába jut. Ám terve kudarcot vallott - Kína kapujában, egy szigeten, a kínai partok előtt fekvő kis Sancian-szigeten halt meg, hiába várta, hogy Kanton közelében partra szállhasson a szárazföldön. 1552. december 3-án, teljesen elhagyatottan halt meg, csak egy kínai férfi állt mellette, hogy vigyázzon rá. Így ért véget Xavéri Ferenc földi útja. Életét buzgón a missziókban töltötte. Elhagyta Spanyolországot, egy magasan fejlett országot, és megérkezett az akkori legfejlettebb országba - Kínába -, és a nagy Kína küszöbén halt meg, egy kínai férfi kíséretében. Ez nagyon szimbolikus, nagyon szimbolikus.

Intenzív tevékenysége mindig összekapcsolódott az imádsággal, az Istennel való egyesüléssel, misztikus és szemlélődő imádsággal. Soha nem hagyta el az imát, mert tudta, hogy ebből meríti erejét. Bárhová ment, nagy gondot fordított a betegekre, a szegényekre és a gyermekekre. Nem volt "arisztokratikus" misszionárius. Mindig a legrászorultabbakkal ment, a gyerekekkel, akiknek a legnagyobb szükségük volt a tanításra, a katekézisre. A szegényekkel, a betegekkel... Ő kifejezetten a "peremvidékekre" ment, amikor a gondozásról volt szó, ás ott nőtt naggyá. Krisztus szeretete volt az az erő, amely a legtávolabbi határokig hajtotta, állandó fáradsággal és veszélyekkel, a kudarcok, csalódások és csüggedések leküzdésével; sőt, vigaszt és örömet adott neki, hogy mindvégig követte és szolgálta Őt.

Xavéri Szent Ferenc az, aki mindezeket a nagyszerű dolgokat megtette, ilyen szegénységben, ilyen bátorsággal, aki egy kicsit nekünk is adhat ebből a buzgalomból, abből a buzgalomból, hogy az evangéliumért éljünk, hogy hirdessük az evangéliumot. Oly sok fiatal, oly sok mai fiatalban van valami... nyugtalanság... és nem tudják, mit kezdjenek ezzel a nyugtalansággal. Nézzétek Xavéri Ferencet, nézzétek meg a világ horizontját, nézzétek meg az embereket, akiknek nagy szükségük van rá, nézzétek meg, hogy mennyi ember szenved, mennyi embernek van szüksége Jézusra. Legyen bátorságotok elmenni. Ma is vannak bátor fiatalok. A sok misszionáriusra Pápua Új-Guineában gondolok, a saját fiatal barátaimra, akik a vanimói egyházmegyében vannak, és sok másra, akik - fiatalok - elindultak, hogy Xavéri Ferenc nyomdokain evangelizáljanak. Az Úr adjon nekünk örömöt az evangelizáláshoz, örömöt, hogy hordozzuk ezt az üzenetet, amely olyan gyönyörű, amely boldoggá tesz minket és mindenkit. Köszönjük!

____________________________________

Különleges üdvözlés

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Skóciából, Indiából, Indonéziából, Koreából, Tajvanról, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkező csoportokat. A feltámadt Krisztus örömében kérem rátok és családotokra Isten, a mi Atyánk szerető irgalmát. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat!

__________________________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim! Az apostoli buzgóságról szóló folyamatos katekézisünkben most Xavéri Szent Ferenchez, a katolikus missziók védőszentjéhez fordulunk. Ferenc Spanyolországban született, Párizsban tanult, ahol találkozott Loyolai Szent Ignáccal, és néhány társával együtt megalakította a Jézus Társaságát, a pápa szolgálatába állítva magukat koruk egyházának legsürgetőbb szükségleteiért. A tizenhatodik század, a felfedezések kora nagy missziós tevékenységet követelt. Ferenc elindult Kelet-Indiába, ahol Goából kiindulva intenzív prédikációs, keresztelési, katekizációs és betegápoló tevékenységet folytatott. Indiából a Maluku-szigetekre, majd onnan Japánba ment. Mivel nem tudta megvalósítani álmát, hogy Kínába jusson, Ferenc mindössze negyvenhat évesen, a közeli Shangchuan szigetén halt meg. Az evangelizálás iránti hősies buzgalma a Jézus Krisztus személyével való mély ima és szeretetteljes egyesülés életének gyümölcse volt. Xavéri Szent Ferenc példája inspiráljon bennünket saját erőfeszítéseinkre, hogy előmozdítsuk az Egyház küldetését, mint a feltámadt Úr és megváltó szavának örömteli tanúi.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2023/documents/20230517-udienza-generale.html