Kedves testvéreim!

Miután legutóbb láttuk, hogy a keresztény igehirdetés öröm, ma egy második szempontra összpontosítunk: mindenkinek szól, a keresztény igehirdetés mindenki számára öröm. Amikor valóban találkozunk az Úr Jézussal, ennek a találkozásnak a csodája áthatja az életünket, és igényli, hogy tovább vigyük önmagunkból. Ő erre vágyik, hogy az Ő evangéliuma mindenkihez szóljon. Sőt, ebben van egy „humanizáló erő", az élet beteljesedése, amely minden férfinak és nőnek szól, mert Krisztus mindenkiért született, halt meg és támadt fel. Mindenkiért: senki sincs kizárva.

Az Evangelii Gaudium-ban azt olvassuk, hogy mindenkinek "joga van részesülni az Evangéliumból. A keresztényeknek kötelességük anélkül hirdetni az Evangéliumot, hogy bárkit is kizárnának. Ahelyett, hogy úgy tűnne, hogy új kötelezettségeket rónak rájuk, inkább olyan embereknek kell megjelenniük, akik meg akarják osztani örömüket, akik a szépség távlatára mutatnak, és akik meghívnak másokat egy ízletes lakomára. Az Egyház nem a hittérítés által növekszik, hanem 'vonzás által'. " (14. sz) Testvéreim, érezzük át, hogy az Evangélium egyetemes céljának szolgálatában állunk, ez mindenkinek szól; és tudjunk lemondani önmagunkról. Az igehirdetésnek, ahhoz, hogy valódi legyen, el kell hagynia saját önzésünket - és legyen meg bennünk a minden határt átlépés képessége is.  A keresztények inkább az előudvaron gyűlnek össze, mint a sekrestyében, és „kimennek a város tereire és utcáira". (Lk14,21) Nyitottnak és befogadónak kell lenniük, a keresztényeknek „extrovertáltnak" kell lenniük, és ez a jellemük Jézustól ered, akinek a világban való jelenléte folyamatos utazás azért, hogy mindenkit elérjen, sőt, hogy néhány találkozásából tanuljon.

Ilyen értelemben számol be az evangélium Jézus meglepő találkozásáról egy idegen asszonnyal, egy kánaáni asszonnyal, aki könyörög neki, hogy gyógyítsa meg beteg lányát (vö. Mt 15,21-28). Jézus ezt visszautasítja, mondván, hogy őt csak „Izrael házának elveszett juhaihoz küldték, és hogy „nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” (24. v., 26. v.). Az asszony azonban az egyszerű emberekre jellemző kitartással azt válaszolja, hogy „a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." (27. v.). Jézus megdöbben ezen, és azt mondja: „Asszony, nagy a te hited. Legyen hát akaratod szerint.” (28. v.). Az ezzel az asszonnyal való találkozásban van valami különleges. Nemcsak valaki készteti Jézust arra, hogy meggondolja magát, méghozzá egy idegen és pogány nő, hanem maga az Úr is megerősödik abban, hogy igehirdetése nem korlátozódhat arra a népre, amelyhez tartozik, hanem mindenki számára nyitottnak kell lennie. 

A Szentírás rámutat arra, hogy amikor Isten elhív valakit, és egyesekkel szövetséget köt, a szempont mindig ez: azért választ ki valakit, hogy másokat is elérhessen, ilyen Isten, Isten elhívásának a szempontja. Az Úr minden barátja megtapasztalta annak szépségét, de egyben felelősségét és terhét is, hogy "kiválasztott". És mindenki érezte már a csüggedést saját gyengeségei vagy a bizonyosságainak az elvesztése miatt. De talán a legnagyobb kísértés az, hogy a kapott hivatást kiváltságnak tekintsük: kérem, nem, a hivatás nem kiváltság, soha. Nem mondhatjuk, hogy másokhoz képest kiváltságosak vagyunk - nem. A hivatás szolgálatra való elhívás. És Isten azért választ ki valakit, hogy mindenkit szeressen, mindenkit elérjen.

Azért is, hogy megelőzzük azt a kísértést, hogy a kereszténységet egy kultúrával, egy etnikummal, egy rendszerrel azonosítsuk. Így azonban elveszíti igazán katolikus, vagyis mindenki számára egyetemes jellegét: nem az első osztályú, kiválasztott emberek kis csoportja. Ne felejtsük el: Isten azért választ ki egyeseket, hogy mindenkit szeressen. Ez az egyetemesség horizontja. Az evangélium nem csak nekem szól, hanem mindenkinek; ezt ne felejtsük el. Köszönöm.

_________________________________________

Különleges üdvözlet

Szeretettel köszöntöm az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Finnországból, Hollandiából, Malajziából, a Fülöp-szigetekről, Koreából és az Amerikai Egyesült Államokból érkező csoportokat. Mindannyiotokra a mi Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét hívom segítségül. Isten áldjon meg benneteket!

____________________________

A Szentatya szavainak összefoglalása

Kedves testvéreim!

Az apostoli buzgóságról szóló katekézis sorozatunkban az Evangelii Gaudium apostoli buzdításról és annak a felhívásáról elmélkedünk, hogy hirdessük „az evangélium örömét". Ez az öröm mindenkinek szól, hiszen a feltámadt Úr minden férfit és nőt arra akar hívni, hogy az élet teljességében részesüljön. A keresztségben kapott küldetésünkhöz hűen kötelességünk az evangéliumot megosztani mindenkivel, akivel találkozunk, nem zárva ki senkit, mert Krisztus mindenkiért született, halt meg és támadt fel. A Szentírás feltárja, hogy amikor Isten tanítványságra hívja az egyes embereket, akkor el is küldi őket, hogy megváltó szeretetének tanúi legyenek. Maga az Egyház „katolikus", egyetemes, mivel azt a küldetést kapta, hogy minden nemzetet tanítvánnyá tegyen, miközben a történelmek és kultúrák gazdag sokféleségét tiszteletben tartó és összeegyeztető egységet is előmozdítja. Mi, akik az Evangélium szépségét és örömét megtapasztaltuk, legyünk egyre inkább tudatában annak, hogy üzenete mindenki számára jó hír, és igyekezzünk egy mindenkit befogadó és magához ölelő Egyház arculatát felmutatni.

Forrás: https://www.vatican.va/content/francesco/en/audiences/2023/documents/20231122-udienza-generale.html