Galata levél magyarázatáról tartott tizenharmadik katekézis alapszövege az ötödik fejezet 22-23-24. versei: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt” (Gal 5,22-24).

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Szent Pál igehirdetése Jézusról és az ő húsvéti misztériumáról szól. Valójában az apostol Krisztus, mégpedig a megfeszített Krisztus hírnökeként mutatkozik be (vö. 1 Kor 2,2). A galatákat, akik vallásosságukat előírások és hagyományok betartására alapozták, az üdvösség és a hit középpontjára emlékezteti, ami pedig az Úr halála és feltámadása. Úgy jár el, hogy Jézus keresztjének valódiságát tárja eléjük levele harmadik fejezetében: „Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?” (Gal 3,1) – kezdte katekézisét Ferenc pápa.

 

Sokan még ma is inkább a vallási biztonságot keresik, mint az élő és igaz Istent, ezért a szertartásokra és az előírásokra fordítják figyelmüket, ahelyett, hogy a szeretet Istenét ölelnék egészen magukhoz. Ez pedig az új fundamentalisták kísértése, akikben a követendő út félelmet kelt, ezért nem előre, hanem hátrafelé mennek, mert így nagyobb biztonságban érzik magukat: Isten biztonságát keresik, és nem a biztonság Istenét. Pál azt kéri a galatáktól, hogy térjenek vissza a lényeghez, Istenhez, aki életet ad nekünk a megfeszített Krisztusban. Erről első személyben tesz bizonyságot: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20). Levele vége felé pedig megerősíti: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével” Gal 6,14). Éppen ezért ajánlotta a pápa: Ha elveszítjük a lelki élet fonalát, ha ezernyi probléma és gondolat rohan meg minket, tegyük magunkévá Pál tanácsát és álljunk a Megfeszített Krisztus elé, induljunk el újra Tőle! Vegyük kezünkbe a Feszületet, szorítsuk a szívünkhöz! Vagy merüljünk az Eucharisztia imádásába, ahol Jézus az értünk megtört Kenyér, a Feltámadott keresztrefeszített, Isten ereje, aki szívünkbe önti szeretetét!

 

Szent Pál vezetésével tegyünk most még egy további lépést! – kérte a pápa. Kérdezzük meg magunktól: Mi történik, amikor az imádságban találkozunk a Megfeszített Jézussal? Az történik meg, ami egykor a kereszt alatt történt, hogy Jézus átadja a Lelkét (vö. Jn 19,30), vagyis odaadja saját életét. A Lélek pedig, aki Jézus Húsvétjából fakad, a lelki élet alapja. Ő változtatja meg a szívünket, nem a cselekedeteink alapján, hanem a bennünk működő Szentlélek által! Ő vezeti az Egyházat, mi pedig arra hívattunk, hogy engedelmeskedjünk a cselekedetének, amely úgy működik, ahol és ahogyan ő akarja. Másrészt éppen annak a tapasztalata - hogy a Szentlélek egykor reászállt mindenkire és a kegyelme mindenkiben megkülönböztetés nélkül működött – győzte meg még a legingatagabb apostolokat is arról, hogy Jézus evangéliuma mindenkinek szól, nem pedig kevés kivételezettnek. Ám a biztonságot és az egykori tiszta dolgokat keresők kis csoportja elfordul a Lélektől, nem hagyják, hogy a Lélek szabadsága beléjük lépjen. Ám a közösség élete újjászületik a Szentlélekben és így mindig neki köszönhetjük keresztény életünket és tovább folytathatjuk lelki küzdelmeinket.

 

Ferenc pápa katekézise további részében erről a lelki küzdelemről beszélt, mely a Galata levélnek egy másik nagyszerű tanítása. Az apostol két ellentétes oldalt mutat be: egyrészt a „test cselekedeteit”, másrészt a „Lélek gyümölcseit”. Melyek is a test cselekedetei? Ezek Isten Lelkével ellentétes magatartások. Az apostol nem azért nevezi őket a test cselekedeteinek, mert hogy valami rossz lenne az emberi testünkben. Ellenkezőleg, azt láttuk, hogy az apostol miként ragaszkodik a Krisztus által a keresztre vitt emberi test valóságához! A test, eredeti szóval a hús egy olyan kifejezés, amely az embert csak a földi dimenziójában, önmagába zárva, egy horizontális életben jelzi, ahol az ember a világi ösztönöket követi és az ajtó bezárul a Lélek előtt, aki pedig felemel, megnyit Isten és mások felé. Ám a test arra is emlékeztet, hogy mindez megöregszik és elmúlik, elpusztul, míg a Lélek életet ad. Pál ezért sorolja fel a test cselekedeteit, amelyek a szexualitás önző használatára utalnak, továbbá olyan mágikus gyakorlatokra, melyek bálványimádásnak minősülnek, valamint gyakorlatokra is, amelyek aláaknázzák a személyközi kapcsolatokat, mint például „viszálykodás, féltékenység, nézeteltérések, megosztottság, széthúzás, irigység…” (vö. Gal 5,19-21). Mindezek a test, - hogy úgy mondjam - a „hús” gyümölcsei, egy csakis emberi, de betegesen emberi magatartás gyümölcsei, mert az embernek megvannak a maga értékei.

 

A Lélek gyümölcse ezzel szemben „szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, jóindulat, jóság, hűség, szelídség, önuralom” (Gal 5,22) – így mondja Pál. Azok a keresztények, akik a keresztségben „Krisztust öltik magukra” (Gal 3,27), arra hivatottak, hogy így éljenek. Jó lelkigyakorlat lehet, ha elolvassuk Szent Pál felsorolását és megnézzük saját magatartásunkat, vajon megfelel-e a Szentlélek szerinti életnek, mely ezeket a gyümölcsöket hozza – ajánlotta a Szentatya. Figyeljünk például az első három gyümölcsre, mert a szeretet, a béke és az öröm meglétéről ismerjük fel azt az embert, akiben Isten Szentlelke lakik! A békés, derűs és szerető emberben a Lélek működését látjuk.

 

Az apostolnak ez a tanítása komoly kihívás elé állítja közösségeinket is. Az egyház iránt érdeklődőknek néha az a benyomásuk támad, hogy parancsok és előírások sűrű erdejével találják szembe magukat, de nem, ez nem az Egyház! – szögezte le a pápa. Ellenben ez lehet bármiféle társulat. Így azonban nem lehet meglátni a Jézus Krisztusba vetett hit szépségét, mert sokféle parancsolatból és olyan erkölcsi látásmódból indul ki, amely sokfelé elágazva, végül is elfeledteti velünk a szeretet eredeti, imádságból fakadó termékenyégét, amely békét ad és örömteli tanúságra indít. Hasonlóképpen, a Szentségekben kifejeződő Lélek életét nem fojthatja el bürokrácia, amely megakadályozza a Lélek kegyelméhez jutást, aki pedig a szív megtérésének szerzője. Mi magunk, papok vagy püspökök is mennyi bürokráciával kísérjük a szentségek vételét, ami persze nem tetszik az embereknek, hiszen sokszor nem látják bennünk az újjáteremtő Lélek erejét. Nagy felelősséggel hirdessük tehát a keresztre feszített és feltámadt Krisztust, akit a szeretet Lelkének fuvallata éltet! Hiszen csak ennek a Szeretetnek van ereje vonzani és megváltoztatni az ember szívét – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.