Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére tart, útközben pedig megkérdezi tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Mk 8,27). Ők pedig válaszukban felsorolják, hogy mit mondanak az emberek: vannak, akik az életbe visszatért Keresztelő Jánosnak tartják, mások Illésnek vagy valamelyik nagy prófétának. Az emberek nagyra értékelték Jézust, „Isten küldöttének” tartották, de még nem tudták felismerni benne a megjövendölt Messiást, akit mindenki várt. Jézus végignéz az apostolokon, és újra kérdezi őket: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” (29. vers). Ez a legfontosabb kérdés, amelyet feltesz Jézus azoknak, akik kísérték, hogy megvizsgálja a hitüket. Péter mindenki nevében nyíltan kijelenti: „Te vagy a Felkent [a Krisztus]” (29. vers). Jézus egészen elámul Péter hitén, felismeri, hogy az a mennyi Atya különleges kegyelmének a gyümölcse. Utána pedig nyíltan feltárja a tanítványainak, hogy mi fogja Jeruzsálemben várni: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie…, megölik, de harmadnapra feltámad” (31. vers).

Amikor ezt hallja Péter, aki az előbb vallotta meg a Jézusba mint Messiásba vetett hitét, megbotránkozik. Félrevonja a Mestert, és szemrehányást tesz neki. És hogyan reagál Jézus? Ő pedig Péternek tesz szemrehányást, nagyon szigorú szavakkal: „Menj vissza mögém, sátán!” – Sátánnak nevezi! – „Mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon” (33. vers). Jézus észreveszi, hogy Péterben, mint a többi tanítványban – ahogyan közünk is mindenkiben – az Atya kegyelmével szembeszáll a Gonosz kísértése, aki el akar fordítani minket Isten akaratától. Azáltal, hogy meghirdeti: szenvednie kell és meg kell halnia, hogy majd feltámadjon, Jézus meg akarja értetni az őt követőkkel, hogy egy alázatos és szolgáló Messiás. Ő az engedelmes szolga, aki engedelmes az Atya szavához és akaratához élete teljes feláldozásáig. Ezért az ott lévő tömeghez fordulva kijelenti, hogy ha valaki az ő tanítványa akar lenni, el kell fogadnia, hogy szolga legyen, ahogyan ő is szolgává tette magát, és így figyelmeztet: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen (35. vers).

Ha valaki el akar indulni, hogy kövesse Jézust, az megkívánja, hogy felvegye keresztjét – valamennyiünknek megvan a magunk keresztje –, hogy elkísérje Jézust az útján, ez pedig egy kényelmetlen út, nem a siker, nem a múló dicsőség útja, hanem olyan út, amely az igazi szabadsághoz vezet, amely megszabadít az önzéstől és a bűntől. Ez a szabadság azt eredményezi, hogy az ember egyértelműen visszautasítja a világias gondolkodásmódot, amely a saját énjét és a saját érdekeit helyezi életének középpontjába: nem ez az, amit Jézus kíván tőlünk. Ezzel szemben Jézus arra hív, hogy veszítsük el életünket érte, az evangéliumért, hogy aztán megújítva, megvalósítva és hitelesen kapjuk azt vissza. Biztosak vagyunk abban, Jézusnak köszönhetően, hogy ez az út végül a feltámadáshoz, a teljes élethez, végérvényesen Istenhez vezet. Ha valaki úgy dönt, hogy követi őt, a mi Mesterünket és Urunkat, aki mindenki szolgájává vált, az megkívánja, hogy beállva mögé együtt haladjunk vele és figyelmesen hallgassuk őt, ahogyan szól hozzánk szavában – ne felejtsetek el mindennap olvasni egy szakaszt az evangéliumból –, és ahogyan szól hozzánk a szentségekben.

Vannak itt fiatalok, fiúk és lányok a téren. Kérdezem tőletek: támadt-e kedvetek, hogy Jézust közelebbről, szorosabban kövessétek? Gondolkodjatok el ezen! Imádkozzatok, és engedjétek, hogy az Úr beszéljen hozzátok.

Szűz Mária, aki egészen a Kálváriáig követte Jézust, segítsen minket szüntelenül, hogy megtisztítsuk hitünket a hamis istenképektől, hogy teljesen Krisztushoz és az ő evangéliumához ragaszkodjunk.

Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Ma Dél-Afrikában boldoggá avatták Samuel Benedict Daswa családapát, akit 1990-ben – éppen 25 évvel ezelőtt – öltek meg az evangéliumhoz való hűsége miatt. Mindig nagyon következetesen élt, bátran felvállalta, hogy a keresztény viselkedésformák szerint éljen, a világias és pogány szokásokat pedig elutasította. Tanúságtétele különösképpen a családokat segítse, hogy terjesszék Krisztus igazságát és szeretetét. És az ő tanúságtétele összekapcsolódik sok testvérünk és nővérünk tanúságtételével, sok fiatalt, öreget s gyermeket üldöztek, kidobtak és öltek meg, amiért megvallották Jézus Krisztust. Köszönjük meg Samuel Benedict Daswának és ezeknek a vértanúknak a tanúságtételét, és kérjük, hogy járjanak közben értünk.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok: családok, plébániai csoportok, társulatok. Köszöntöm a freiburgi egyházmegye híveit, az aostai „zakeus fája” társaságot, a Corte Francából és Orzinuoviból érkezett híveket, az alpagói Katolikus Akció fiataljait, valamint a ravennai motorkerékpáros csoportot. Köszöntöm a Szardíniáról érkezett tanárokat, akiknek veszélybe került a munkahelye; és kívánom, hogy a munka világának problémáit úgy oldják meg, hogy konkrétan figyelembe veszik a családokat és azok igényeit.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA

Magyar Kurír