A keresztények tekintsenek a „nagy” Keresztelő Jánosra mint a Jézusról szóló alázatos tanúságtétel modelljére, aki egészen a halálig megalázza magát, hogy ezzel is jelezze az Isten Fia eljövetelét – mondta a pápa a december 16-án a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A szentatya arról beszélt, hogy az egyház liturgiája az utóbbi napokban Keresztelő János alakjára figyel, akit az evangélium úgy állít elénk mint tanút. „Ez az ő »hivatása«, hogy tanúságot tegyen Jézusról, mint egy világító lámpás. Olyan »lámpás« volt – folytatta a pápa –, aki a világosságra mutatott, és olyan hang, mely a pusztában kiáltó szavaként szólalt meg. A bűnbánatot hirdette, és keresztelt, de világossá tette, hogy utána jön a nálánál erősebb és nagyobb, akinek saruszíját sem méltó megoldani, mert ő majd tűzzel és Szentlélekkel keresztel.”

A Keresztelő modellje átmeneti jellegű, mely a véglegeset jelzi, és ez a végleges: Jézus! Ebben áll az ő nagysága, amit akkor is megmutatott, amikor a nép és a törvénytudók megkérdezték tőle, vajon ő-e a Messiás. Erre világosan válaszolta: „Én nem vagyok az!” Ez az átmeneti jellegű, mégis biztos tanúságtétel olyan lámpás, melyet nem oltott el a hiábavalóság szele; ez a hang nem fogyatkozott meg a gőg ereje jegyében, hanem mindig a másikat jelezte, és ajtót nyitott a tanúságtételre, az Atyáéra, melyről Jézus azt mondja a mai evangéliumban: „Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét, az Atyáé!” (Jn 5,35) János pedig ajtót nyit erre a tanúságtételre, és az Atya szava hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam!” „János nyitotta meg ezt az ajtót. Ez János nagysága, mindig félreáll. Alázatos, megalázkodik” – hangsúlyozta a pápa. A szentatya arra is rámutatott, hogy János ugyanazt az utat járja be, amin Jézus halad később, amikor kiüresíti önmagát. Így tesz egészen a végsőkig menően: egy börtöncella homályában, amikor lefejezik, egy „táncosnő” miatt, egy házasságtörő asszony irigysége és egy részeges ember gyengesége miatt. „Ha egy képet kellene festeni róla, elég lenne ezt a jelenetet megfesteni” – vélekedett a pápa.

A szentmisén jelen lévő hívekhez, papokhoz, szerzetesekhez és aranylakodalmas házaspárokhoz fordulva a szentatya így szólt: „Jó dolog megkérdezni magunktól, vajon a saját keresztény életünk mindig nyitott út-e Jézus számára, továbbá, hogy az életünk tele van-e Jézusra mutató gesztusokkal.” A pápa úgy fogalmazott, adjunk hálát, mindahányszor sikerült, és kezdjük újra azzal a fiatalos öregséggel vagy idősen is megélt fiatalsággal, mint amilyen az új bor, és tegyünk egy lépést előre, hogy továbbra is Jézus tanúi maradjunk. „János, a nagy tanúságtevő segítsen ezen az úton benneteket ma is, a papi, szerzetesi és házasélet 50. jubileuma után is” – tette hozzá.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír