„Isten megmutatkozott a történelemben. Üdvösségének nagy és hosszú története van.” Reggeli homíliájában, a Szent Márta-ház kápolnájában május 11-én bemutatott szentmisén az Apostolok cselekedeteiből vett napi olvasmányból (ApCsel 13,13–25) indult ki a szentatya.

Szent Pál ahhoz, hogy Jézusról beszéljen, Izrael népének Egyiptomból való kivonulásától kezdi. Isten üdvössége úton van az idők teljessége felé – mondta ezzel kapcsolatban Ferenc pápa. Szentekkel és bűnösökkel teli út ez. Az Úr vezeti népét – a jó és rossz pillanatokkal, a szabadsággal és a rabszolgasággal együtt – a teljesség felé. A végén ott áll Jézus. Itt nem ér véget a történet. Jézus elküldte nekünk a Szentlelket, aki emlékeztet Jézus üzenetére, és segít megértetni azt, hogy utána elindul egy második út. Az Egyház így halad előre számos szenttel és bűnössel, kegyelem és bűn között.

Ez az út arra szolgál, hogy megértsük Jézus személyét, és elmélyítsük a hitet, valamint hogy megértsük az erkölcsöt, a tízparancsolatot. Ami egykor normálisnak tűnt, nem volt bűn, ma már halálos bűn. „Gondoljunk csak a rabszolgaságra. Az iskolában megtanultuk, hogy mit tettek a rabszolgákkal: egyik helyről a másikra vitték, majd eladták őket. Latin-Amerikában adták-vették őket… Ez halálos bűn!” – hangsúlyozta a szentatya. „Ma ezt mondjuk, de akkor nem volt az. Sőt voltak, akik azt mondták, hogy megengedhető, mert azoknak az embereknek nincs lelkük. Előre kellett haladni ahhoz, hogy jobban megértsük a hitet, az erkölcsöt. Hála Istennek, hogy ma nincsenek rabszolgák! – mondhatnánk. De vannak, sokan! – figyelmeztetett a pápa. – Csak ma már tudjuk, hogy ez halálos bűn. Mára előrébb jutottunk. Korábban a halálbüntetés is elfogadott volt, ma viszont elfogadhatatlan.”

Ez érvényes a vallásháborúkra is – állapította meg Ferenc pápa. – A hit és az erkölcs tisztázása során jelen vannak a szentek, akiket mindenki ismer, és a rejtett szentek is. Az Egyház tele van ilyen ismeretlen szentekkel; ez az életszentség visz bennünket előre az idők második teljessége felé, amikor végül eljön az Úr. Isten így akarta megismertetni magát népével: az úton haladva.

Isten népe mindig úton van. Amikor megtorpan, rabbá válik egy istállóban, mint egy szamár. Nem ért semmit, nem lép előre, nem mélyíti el a hitet, a szeretetet, és nem tisztítja meg a lelkét. De létezik az idők harmadik teljessége – ez pedig a mi időnk. Mindannyian úton vagyunk saját időnk teljessége felé. Elérkezik az idő beteljesedése, az élet véget ér, és találkoznunk kell az Úrral. Ez a mi személyes pillanatunk, bár a második úton haladunk, ami Isten népe idejének második teljessége. Mindannyian úton vagyunk. Gondoljunk csak arra, hogy az apostoloknak, a prédikátoroknak, az elsőknek meg kellett értetniük az emberekkel, hogy Isten szerette és kiválasztotta a mindig úton lévő népét – fogalmazott a szentatya.

Jézus elküldte a Szentlelket, hogy elindulhassunk az úton. A Szentlélek ösztönöz bennünket, hogy az úton járjunk: ez Isten irgalmasságának hatalmas műve, és mindannyian úton vagyunk a személyes időnk teljessége felé.

Amikor gyónunk, tegyük fel a kérdést: a vétkeink miatti szégyenen túl megértjük-e, hogy az a lépés, amit teszünk, egy lépés az úton az idők teljessége felé? Istentől bocsánatot kérni nem automatikus dolog – figyelmeztetett a pápa. – Meg kell értenünk, hogy úton vagyunk, úton lévő nép vagyunk, és egy nap – talán ma, holnap vagy harminc év múlva – szemben találjuk magunkat az Úrral, aki sosem hagy minket magunkra, hanem elkísér az úton. Gondoljunk erre! Amikor gyónni megyünk, gondolunk-e erre? És arra, hogy úton vagyunk? Hogy egy lépés ez az Úrral való találkozás felé, a mi időnk teljessége felé? Ez Isten irgalmasságának nagy műve – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír