Isten ma is sír, amikor látja a természeti katasztrófákat, a pénzistent bálványozó emberek által kirobbantott háborúkat, a megölt gyermekeket. Isten ma is sír, mert az emberiség nem érti meg a békét – mondta Ferenc pápa október 27-én reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

A mai evangéliumi szakaszban (Lk 13,31–35) Szent Lukács arról ír, hogy ellenségei nem akadályozhatják meg Jézust küldetése teljesítésében. Jézus rókának nevezi Heródest, mert néhány farizeustól megtudta, hogy meg akarta ölni őt. Elmondja, mi fog történni: készül a halálra. Aztán a bezárkózott Jeruzsálemhez fordul, aki megöli a hozzá küldött prófétákat. Utána viszont hangnemet vált, és gyengéden kezd beszélni, Isten gyöngédségéről szól. Jézus népét nézi, Jeruzsálem városát. És sír Jeruzsálem fölött. Az Atyaisten az, aki sír Jézus személyében: „Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad.” Valaki azt mondta, hogy Isten azért lett emberré, hogy sírhasson, hogy sírjon azért, amit gyermekei tettek. A Lázár sírja előtti sírás a barát könnye. Ez az Atya sírása – hangsúlyozta a Szentatya.

Majd a tékozló fiú apjáról beszélt, akitől a fia kikéri örökségét, és elmegy. Emlékeztetett: ez az apa nem ment oda a szomszédaihoz, mondván: „Nézd, nézd csak, mi történt velem. Mit tett velem ez a szerencsétlen gyerek! Megátkozom ezt a fiamat…”

Nem ezt tette ez az apa. Biztos vagyok benne, hogy talán elment sírni egyedül a szobájába – mondta a pápa. – És hogy miért mondom mindezt? Azért, mert bár az evangélium nem mondja ezt, de arról beszél, hogy amikor a fiú visszatért, messziről meglátta őt az apja. Ez azt jelenti, hogy az apa folyton fölment a teraszra, hogy nézze, hátha hazajött a fia. Az az apa pedig, aki így tesz, a sírásban él, várva fia visszatértét. Ez az Atyaisten sírása. És ezzel a sírással az Atya újrateremti Fiában az egész teremtett világot.

A Szentatya ezután arról a pillanatról beszélt, amikor Jézus a kereszttel megy a kálváriára, és a síró ájtatos asszonyoknak azt mondja, ne sírjanak őérte, hanem sírjanak a gyermekeikért.

Tehát Isten az apa és az anya sírásával sír ma is. A természeti katasztrófák láttán; a háborúk láttán, melyeket azért csinálnak, hogy imádják a pénzistent; a sok ártatlan ember láttán, akik a bombák alatt lelik halálukat, melyeket a pénzisten imádói dobnak le. Mindezek láttán az Atya ma is sír, és azt mondja nekünk: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, gyermekeim, mit tesztek?” Ezt mondja a szegény áldozatoknak és a fegyverkereskedőknek és mindazoknak, akik eladják az emberek életét. Jót tesz nekünk, ha arra gondolunk, hogy Isten  azért lett emberré, hogy sírhasson, és jót tesz nekünk, ha a ma síró Atyára gondolunk: aki sír ezért az emberiségért, mely még mindig nem érti azt a békét, amelyet ő kínál nekünk: a szeretet békéjét – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír