A keresztény élet egyszerű, elég, ha Jézust állítjuk mindennapos döntéseink középpontjába. Karácsony után elkezdődik az úgynevezett évközi idő. Ami azonban nem változik: a keresztény élet középpontjában mindig Jézus áll, az Atya első és utolsó Szava, a világmindenség Ura, a világ Üdvözítője. Rajta kívül nincs senki más, Ő az egyetlen – mondta a szentatya.

A mi életünk középpontja is Jézus Krisztus, aki megmutatkozik előttünk, és nekünk meg kell ismernünk, föl kell ismernünk őt az élet megannyi helyzetében. „De atyám, én ismerem ennek vagy annak a szentnek az életét, az itt vagy ott előforduló jelenéseket…” – mondhatja valaki. Ez rendben van, a szentek azok szentek, nagy emberek! De a jelenések nem mind valódiak ám! – hangsúlyozta a pápa. – A szentek fontosak, de a középpontban Jézus Krisztus áll: Jézus Krisztus nélkül nincsenek szentek! És itt jönnek a kérdések: Az én életem közepén Jézus Krisztus áll? Milyen a kapcsolatom Jézus Krisztussal?

Három dolgot kell tennünk azért, hogy biztosan Jézus legyen életünk középpontjában. Az első feladat: ismernünk kell Jézust, hogy majd felismerhessük őt. A maga idejében sokan nem ismerték fel őt: a törvénytudók, a főpapok, az írástudók, a szadduceusok, néhány farizeus. Sőt, üldözték és megölték őt. Fel kell tennünk tehát a kérdést: „Érdekel engem, hogy megismerjem Jézust? Vagy jobban érdekel a tévésorozat, a pletykálkodás, az ambíciók vagy a mások életének megismerése?” Ahhoz, hogy megismerjük Jézust, ott van az imádság, a Szentlélek, de ott van az evangélium is, amit mindig magunknál kell tartanunk, hogy mindennap elolvassunk belőle egy-egy szakaszt. Ez ugyanis az egyetlen módja annak, hogy megismerjük Jézust. A többit a Szentlélek végzi el. Ez a mag, amit majd a Szentlélek csíráztat ki és növeszt meg – magyarázta Ferenc pápa.

Ahhoz, hogy Jézus álljon életünk középpontjában, egy másik dolgot is kell tennünk, imádnunk kell őt – folytatta gondolatmenetét a szentatya. – Nem elég kérni tőle és hálát adni valamiért. Kétféleképpen imádhatjuk Jézust: csöndes imádsággal, vagy pedig úgy, hogy elfordítjuk tekintetünket azoktól a dolgoktól, amiket imádunk, amik jobban érdekelnek minket. Csak Isten maradhat. A többi dolog csak akkor kell, ha én képes vagyok egyedül Istent imádni.

Ezzel kapcsolatban a pápa megjegyezte, van egy kis imádság, amit szoktunk is imádkozni, a Dicsőség: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké.” Azonban gyakran csak „papagájmódra” daráljuk el. Holott ez az imádás imádsága! Dicsőség: imádom az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Kis imákkal, csönddel imádjuk Isten nagyságát, imádjuk Jézust, és mondjuk: „Te vagy az egyetlen, te vagy a kezdet és a vég, és veled akarok maradni egész életemben, az egész örökkévalóságban. Te vagy az egyedüli.” És űzzük el azokat a dolgokat, melyek megakadályoznak minket Jézus imádásában.

A keresztény élet egyszerű, nagyon egyszerű, ugyanakkor szükségünk van a Szentlélek kegyelmére, hogy fölébressze bennünk a vágyat Jézus megismerésére, imádására és követésére. Ezért kértük a könyörgésben az Úrtól, hogy mutassa meg, mit kell tennünk, és adja meg hozzá az erőt is. Hogy a mindennapok egyszerűségében – mert nem kell semmi különös, nehéz vagy fölösleges dolog ahhoz, hogy nap mint nap keresztények legyünk – adja meg az Úr a kegyelmet, hogy megismerhessük Jézust, imádjuk és kövessük őt – fohászkodott hétfő reggeli homíliája végén Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír