Világunkban
és az egyházunkban sok testvér harcol a függőséggel. Valójában az
amerikaiak közel fele arról számol be, hogy van olyan családtagja vagy
közeli barátja, aki küzdött már függőséggel, és minden hetedik beszámol
arról, hogy maguk is szenvednek függőségben. Manapság az internet
lehetőséget kínál a függőséget okozó magatartásra, ideértve magának az
internet használatát, az elektronikus eszközöket és a pornográfiát. Ez
utóbbi különösen elterjedt, és ismert, hogy pusztító hatással van a
személyes kapcsolatokra. Melyik család nem tapasztalt valamilyen
függőségi nehézséget?
Bármelyik tényező is kényszeríti az embert a függőség felé, ennek
eredményeként a kapcsolatok biztosan szenvednek: kapcsolat Istennel,
családjával, barátaival. A függőség rettentő elszigetelő tapasztalat
lehet. Egyházként, mint olyan személyek, akik Isten iránti közös
szeretetük révén kötődnek egymáshoz, felismerik és imádkoznak, hogy a
függőséggel küzdő egyének ne csak megfelelő szakmai segítségnyújtással
elégítsék ki igényeiket, hanem hogy erősítsék kapcsolatukat Istennel és
másokkal, hogy meggyógyuljanak.
Keresztény hitünkben azt ünnepeljük, hogy Jézus megszabadított minket
a bűntől és a haláltól; ez Jézus legnagyobb győzelme és ajándéka
nekünk. A keresztségben mindannyian részt veszünk ebben a rejtélyben,
megtisztítva a bűntől és megvilágítva Isten kegyelmének
fényében. Ugyanakkor küzdünk azért, hogy „Isten fiainak dicsőséges
szabadsága” szerint éljünk (Róm 8:21), és ez az ajándék általában csak
fokozatosan válik életünk részévé. Imádkozzunk a függőségben
szenvedő testvéreink iránt, hogy mind segítséget, mind pedig gyógyító
kapcsolatokat kapjanak a gyógyulás útján, annak érdekében, hogy valódi
mélységében élvezzék Isten képének méltóságát.
Kommentáld!