A Szentatya – a hagyományokhoz híven – március 27-én, húsvét vasárnapján délben a Szent Péter-bazilikában bemutatott ünnepi szentmisét követően ünnepi üzenetet intézett a katolikus hívekhez és minden jószándékú emberhez, majd megáldotta Róma városát és a világot.

Kedves Testvéreim, boldog húsvétot!

Jézus Krisztus, az Atya irgalmasságának a megtestesülése, szeretetből halt meg a kereszten és szeretetből támadt fel. Ezért ma így kiáltunk: Jézus az Úr!

Feltámadása teljességgel megvalósítja a zsoltár próféciáját: Isten irgalmassága örökkévaló, szeretete mindörökre megmarad, soha nem hal meg. Teljesen bízhatunk Benne, és hálát adunk neki, mert leszállt értünk a mélység, az abisszus legmélyére.

Az emberiség lelki és erkölcsi örvényeivel, a szívekben feltáruló, gyűlöletet és halált előidéző ürességekkel szemközt csakis a végtelen irgalom nyújthat nekünk üdvöt. Csakis Isten képes betölteni szeretetével ezeket az ürességeket, ezeket a mélységeket, és lehetővé tenni számunkra, hogy ne süllyedjünk alá, hanem együtt folytassuk utunkat a szabadság és az élet Földje felé. 

Húsvét örömteli híradása ez: Jézus, akit keresztre feszítettek, nincsen itt, feltámadt (vö. Mt 28,5–6). Ez nyújtja nekünk azt a vigasztaló bizonyosságot, hogy a halál szakadéka fölött áthaladtunk, és ezzel a mélységgel együtt legyőzetett a gyász, a siralom és a fájdalom (vö. Jel 21,4). Az Úr, aki elszenvedte a tanítványaitól való elhagyatást, az igazságtalan ítélet súlyát, a becstelen halál gyalázatát, most halhatatlan életének részeseivé tesz bennünket, s nekünk ajándékozza gyöngéd, az éhezőkkel és szomjazókkal, a vándorlókkal és a bebörtönzöttekkel, a perifériára szorultakkal és az eldobottakkal, visszaélések és az erőszak áldozataival együttérző tekintetét. A világ tele van olyan emberekkel, akik testben és lélekben szenvednek, miközben az újságok mindennapos krónikái borzalmas bűntettek híradásaival telnek meg, amelyeket nem ritkán a családi ház falai között követnek el. Ugyanígy telve vannak az újságok a nagy kiterjedésű fegyveres konfliktusokkal, amelyek egész népeket tesznek ki kimondhatatlan próbatételeknek.

A feltámadott Krisztus megmutatja a remény ösvényeit a szeretett Szíriának, az országnak, amelyet egy hosszan tartó konfliktus marcangol, amelyet szomorú udvartartásként övez a pusztítás, a halál, a humanitárius jog és a polgári együttélés lerombolása. A feltámadott Úr hatalmára bízzuk a folyamatban lévő megbeszéléseket, hogy minden érintett jóakarata és együttműködése révén elérhessék a béke gyümölcseit, és megkezdhessék egy testvéri, minden polgár méltóságát és jogait tisztelő társadalom felépítését. Az élet üzenete, amely az angyal szájából hangzott fel a sír elgördített záróköve mellett, győzze le a szívek keménységét, s mozdítsa elő a népek s kultúrák közötti termékeny találkozást a Földközi-tenger medencéjének és a Közel-Keletnek más térségeiben is, különösen Irakban, Jemenben és Líbiában.

Az új ember képe, amely felragyog Krisztus arcán, segítse elő a Szentföldön az izraeliek és palesztinok közötti együttélést, valamint a türelmes készséget és a mindennapos elköteleződést egy igazságos és tartós béke alapjainak megteremtésére, a közvetlen és őszinte tárgyalások révén. Az élet Ura kísérje azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket az ukrajnai háború végérvényes megoldásának elérésére tesznek, ösztönözve és támogatva a humanitárius segítségnyújtás kezdeményezéseit is, ideértve a fogvatartottak szabadon bocsátását.

Az Úr Jézus, a mi Békénk (Ef 2,14), aki feltámadva legyőzte a rosszat és a bűnt, adjon ösztönzést húsvétnak ezen az ünnepén, hogy közel legyünk a terrorizmus áldozataihoz. A terrorizmus az erőszak vak és vad formája, amely szüntelenül ártatlan vért ont ki a világ eltérő részein, ahogyan az megtörtént nemrégiben a belgiumi, törökországi, nigériai, csádi, kameruni és elefántcsontparti merényleteknél. Az Úr Jézus vezesse el jó kimenetelhez a remény kovászait, a békére nyíló kilátásokat Afrikában; különösen is gondolok Burundira, Mozambikra, a Kongói Demokratikus Köztársaságra és Dél-Szudánra, amely országokat politikai és társadalmi feszültségek jellemeznek.

Isten a szeretet fegyvereivel győzte le az önzést és a halált. Fia, Jézus az irgalmasság mindenki előtt kitárt kapuja. Húsvéti üzenete mind jobban vetüljön ki a venezuelai népre azon nehéz körülmények közepette, amelyekben élniük kell, és mindazokra, akik kezükben tartják az ország sorsát, hogy a közjóra való tekintettel lehessen munkálkodni, megkeresve a mindenkivel folytatott párbeszéd és együttműködés tereit. Mindenhol fáradozzanak a találkozás, az igazságosság és a kölcsönös tisztelet kultúrájának az elősegítésén, mert csakis ezek biztosíthatják az állampolgárok lelki és anyagi jólétét.

A feltámadott Krisztus, aki az élet üzenete az egész emberiség számára, visszatükröződik a századok során, és arra hív minket, hogy ne feledkezzünk meg azokról a férfiakról és nőkről, akik egy jobb jövőt keresve vannak úton, a migránsok és menekültek mind számosabb seregéről – sok közöttük a gyermek is –, akik a háború, az éhezés, a szegénység és a társadalmi igazságtalanság elől menekülnek. Ezek a testvéreink útjukon gyakran találkoznak a halállal, vagy legalábbis a visszautasítással azok részéről, akik befogadhatnák őket, és segítséget nyújthatnának nekik. Az előttünk álló Humanitárius Világcsúcs állítsa a középpontba az emberi személyt és annak méltóságát, s dolgozzon ki olyan politikai megoldásokat, amelyek képesek a konfliktusok és egyéb szükséghelyzetek áldozatainak a megsegítésére és megvédésére, különösen is a leginkább sebezhetők és az etnikai vagy vallási okokból üldözöttek esetében.

Ezen a dicsőséges napon „örvendjen a föld, hogy ekkora fényár sugárzik rája” (vö. Húsvéti örömének), és mégis olyannyira rosszul bánnak vele és megsértik a haszonvágyból fakadó anyagias kizsákmányolással, ami felborítja a természet egyensúlyát. Különösen is azokra a térségekre gondolok, amelyeket az éghajlatváltozás hatásai sújtanak, melyek nem ritkán szárazságok vagy heves áradásokat okoznak, amelyekből élelmezési válságok erednek a földgolyó eltérő részein.

A hitükért és Krisztus nevéhez való hűségükért üldözött testvéreinkkel együtt, szemközt a rosszal, amely úgy tűnik, kitölti számos ember életének java részét, halljuk meg újra az Úr vigasztaló szavát: „Ne féljetek! Én legyőztem a világot!” (Jn 16,33). Ma van ennek a győzelemnek a ragyogó napja, mivel Krisztus letiporta a halált, és feltámadásával újra felragyogtatta az életet és a halhaltatlanságot (vö. 2Tim 1,10). „Átvezetett minket a rabszolgaságból a szabadságba, a szomorúságból az örömbe, a gyászból az ünnepre, a sötétségből a fényre, a szolgaságból a megváltásra. Ezért mondjuk előtte: Alleluja!” (Szárdeszi Melito: Húsvéti homília).

Mindazoknak, akik elvesztették társadalmainkban a reményt és az életörömet, az elgyengült időseknek, akik magányukban érzik, hogy elhagyja erejük, a fiataloknak, akik úgy vélik, nincs jövőjük, mindenkinek üzenem még egyszer a Feltámadott szavait: „Íme, én mindent újjá alkotok... Aki szomjazik, annak ingyen adok vizet az élet forrásából” (Jel 21,5–6). Jézusnak ez a támaszt nyújtó üzenete segítsen mindannyiunknak, hogy nagyobb bátorsággal induljunk el az Istennel és a testvéreinkkel való kiengesztelődés útjainak a felépítésére.

Fordította: Török Csaba

Fotó: ANSA

Magyar Kurír