Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai, vasárnapi liturgia evangéliuma egy mozgalmas családi jelenetet tár elénk Mártával és Máriával, a két nővérrel, akik vendégül látják Jézust otthonukban (vö. Lk 10,38–42). Márta azonnal nekilát a vendégek fogadásának, Mária viszont Jézus lábához ül, hogy hallgassa őt. Egyszer csak Márta a Mesterhez fordul, és kéri, mondja meg Máriának, hogy segítsen neki. Márta panasza nem tűnik alaptalannak, sőt úgy érezzük, egyetértünk vele. Jézus azonban így válaszol neki: „Márta, Márta, te sok mindennel törődsz, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha” (Lk 10,41–42). Meglepő válasz. Jézus azonban sokszor felborítja gondolkodásmódunkat. Kérdezzük csak meg, miért mondja az Úr, hogy Mária magatartása helyesebb, miközben persze nagyra értékeli Márta tüsténkedését.

Úgy tűnik, Márta filozófiája a következő: előbb a kötelesség, aztán az élvezet. A vendégszeretet ugyanis nem szép szavakból áll, hanem megköveteli, hogy az ember süssön-főzzön, és megtegyen mindent, hogy a vendég jól érezze magát. Ezt Jézus nagyon jól tudja. És valóban elismeri Márta munkáját. De meg akarja értetni vele, hogy most már új prioritási rend van, mely eltér attól, amelyet addig követett.

Mária rájött, hogy van egy „jobbik rész”, amelyet az első helyre kell tenni. Minden más csak ezután következik, mint a víz folyása a forrásból. Így hát tegyük fel magunknak a kérdést: mi ez a „jobbik rész”?

Jézus szavainak hallgatása. Az evangélium azt mondja: „Mária odaült az Úr lábához és hallgatta szavait” (Lk 10,39). Figyeljük meg: nem állva hallgatta, nem csinált valami mást mellette, hanem leült Jézus lábaihoz. Megértette, hogy ő nem olyan vendég, mint mások. Első látásra úgy tűnik, azért jött, hogy kapjon, mert élelemre és szállásra van szüksége; valójában azonban a Mester azért jött, hogy szaván keresztül nekünk adja önmagát.

Jézus beszéde nem elvont, hanem olyan tanítás, amely megérinti és formálja az életet, megváltoztatja, megszabadítja a rossz homályától, kielégíti, és el nem múló örömmel tölti el: Jézus szava a legjobb rész, az a rész, amelyet Mária választott. Ezért adja neki az első helyet: megáll, és figyel. A többi majd később jön. Ez nem von le semmit a gyakorlati munkálkodás értékéből, de annak nem szabad megelőznie Jézus szavának hallgatását, hanem belőle kell fakadnia, azt Jézus Lelkének kell irányítania. Máskülönben a sok dolog miatti nyugtalankodássá és aggódássá válik és meddő aktivizmusra fokozódik le.

Testvéreim, használjuk ki ezt a szünidőt arra, hogy megálljunk, és hallgassuk Jézust! Manapság egyre nehezebben tudunk időt szánni az elmélkedésre. Sok ember megfeszített tempóban idegőrlő munkát végez. A nyári szünidő arra is alkalmas lehet, hogy kinyissuk az evangéliumot, és lassan, sietség nélkül olvasgassuk; mindennap egy szakaszt, egy kis szakaszt az evangéliumból. És ez bevezet bennünket Jézus dinamikájába. Engedjük, hogy ezek az oldalak kérdéseket intézzenek hozzánk! Kérdezzük meg magunktól, hogyan alakul az életünk, összhangban van-e azzal, amit Jézus mond, vagy nem annyira. Különösen azt kérdezzük meg: amikor elkezdem a napomat, csak belevettem magam a tennivalókba, vagy először Isten igéjében keresek indítást?

Néha ösztönösen, gondolkodás nélkül kezdjük a napunkat, elkezdünk tenni-venni… mint a csirkék. Ez nem jó!

Napjainkat mindenekelőtt azzal kell kezdenünk, hogy az Úrra tekintünk, hallgatjuk az ő szavát, röviden, csak adjon indítást a napunknak.

Ha reggel úgy indulunk el otthonról, hogy magunkban Jézus egyik mondatán gondolkodunk, akkor ez egészen biztosan sajátos alaphangot ad a napunknak, és ennek a jézusi igének hatalma van arra, hogy cselekedeteinket az Úr akarata szerint irányítsa.

Szűz Mária tanítson meg bennünket arra, hogy a jobbik részt válasszuk, amelyet soha nem vesznek el tőlünk!

 *

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap a németországi Ellwangenben boldoggá avatták Giovanni Filippo Jeningent, a Jézus Társasága papját, aki a 17. század második felében élt Németországban. Szolgálatát a württembergi hercegség vidéki lakossága körében végezte. Az evangélium fáradhatatlan hirdetőjeként minden társadalmi réteghez eljutott, különleges apostoli buzgósággal és mélységes Mária-tisztelettel. Segítsen nekünk e pap példája és közbenjárása abban, hogy átérezzük azt az örömöt, amely az evangélium testvéreinkkel való megosztásából fakad. Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ismét kifejezem közelségemet a Srí Lanka-i néphez. Kedves testvéreim, csatlakozom hozzátok imáimban, és arra kérem az összes felet, hogy békés megoldást keressenek a jelenlegi válságra, különösen a legszegényebbek javát tartsák szem előtt, és tartsák tiszteletben mindenki jogait. Csatlakozom a vallási vezetőkhöz, akik mindenkit arra kérnek, hogy tartózkodjanak az erőszak minden formájától, és kezdjenek párbeszédet a közjó érdekében.

És mindig közel vagyok a meggyötört ukrán lakossághoz is, melyet mindennap rakétazápor ér.

Hogy nem lehet megérteni, hogy a háború csak pusztulást és halált okoz, elszakítja egymástól a népeket, megöli az igazságot és a párbeszédet?

Imádkozom, és remélem, hogy minden nemzetközi szereplő valóban a tárgyalások újrakezdésén fog dolgozni, nem pedig az esztelen háború szításán.

Jövő vasárnap, ha Isten is úgy akarja, Kanadába utazom; ezért most szeretnék az ország összes lakosához szólni. Kedves kanadai testvéreim, mint tudjátok, elsősorban Jézus nevében jövök közétek, hogy felkeressem és átöleljem az őslakos népeket. Sajnos Kanadában sok keresztény – köztük szerzetes intézmények egyes tagjai is – hozzájárult a kulturális asszimilációs politikához, amely a múltban sokféleképpen súlyosan károsította az őshonos közösségeket. Ezért nemrég fogadtam a Vatikánban néhány csoportot, az őslakos népek képviselőit, akiknek kifejeztem sajnálatomat és szolidaritásomat az őket ért sérelmek miatt. Most egy bűnbánó zarándoklatra készülök, mely reményeim szerint – Isten kegyelmével – hozzájárul majd a gyógyulás és megbékélés megkezdett útjához. Előre is köszönöm az előkészítő munkálatokat és a fogadtatást, melyben részesülök. Köszönöm mindenkinek! És kérlek benneteket, kísérjetek el imáitokban!

És most köszöntelek benneteket, kedves rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Feltámadás Nővéreit és a Szent Szív Misszionáriusait, akik Rómában tartják általános káptalanjukat. Köszöntöm a Havas Boldogasszony Testvérület tagjait, a Sevilla tartományban található Los Palacios y Villafranca hívőit és a Regnum Christi mozgalom képzési kurzusán résztvevő fiatalokat. A fiatalok hallatják a hangjukat!

Örömmel viszonzom a fiatalok üdvözletét a Giffoni Filmfesztiválról, amelyet idén a „láthatatlanoknak”, vagyis a társadalmi életből kiszorított és kirekesztett embereknek szenteltek. Köszönöm, és sok sikert kívánok!

Köszöntöm a Szeplőtelen Szűz Mária-plébániához tartozó fiatalokat is!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír