Március 3-án Hamvazószerdán a térdfájdalmai miatt távol maradó Ferenc pápa helyett államtitkára, Pietro Parolin bíboros végezte a nagyböjti időszak nyitányának pápai szertartásait. Ő kísérte az asszisztenciát a bencés Szent Anzelm templomtól a domonkosrendi Santa Sabina bazilikáig, ahol a szentmise során felolvasta Ferenc pápa homíliáját.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál” - kezdte a pápa homíliáját Parolin bíboros. A magamutogatástól óvva intő Jézus többször használja a „jutalom, a viszonzás” kifejezést, ami főként Hamvazószerdán meglepő, amikor figyelmünk inkább a hit igényelte elkötelezettségre irányul. Jézus maga is többször utal a jutalomra, amely úgy tűnik, mintha cselekvésünk rugója lenne, amit szívünk vágya is jelez.

 

Az Úr azonban kétféle jutalmat különböztet meg, az egyik az Atyától várt jutalom, másrészt az emberektől remélt jutalom. Az első örök, igazi és végleges, ez az élet célja. A második viszont múlandó, egyfajta káprázat, amikor az emberek csodálatát keressük, noha ez csak illúzió, délibáb, amelyet elérve üresek maradunk. Nyugtalanság és elégedetlenség kíséri azokat, akiknek világias a távlatuk, mely elcsábít ugyan, de aztán csalódást kelt. Az evilág jutalmát remélő ember soha nem talál békére, mert szem elől téveszti az Atyát és a testvéreket. Ezzel a kockázattal mindnyájunknak szembe kell nézni, ezért figyelmeztet minket Jézus: „Legyetek óvatosak!”. Mintha azt mondaná: „Vigyázz, nehogy elkápráztasson a látszat a végtelen jutalom helyett!”

A hamvazkodás szertartása kivon minket e káprázatból, hogy az emberektől várt jutalmat az atyai jutalom elé helyezzük. A hamu komor jele arra indít, hogy eltöprengjünk emberi múlandóságunkon, ami olyan, mint egy keserű gyógyszer, mégis hatékonyan gyógyítja a látszatbetegséget. Ez egy lelki betegség, amely rabszolgává alakítja és függővé teszi az embert mások csodálatától. Ilyenkor csak a többiek tekintete számít, nem pedig az Istené. Valójában ez „a szem és az elme rabszolgasága”, ami arra késztet bennünket, hogy a hiú dicsőség zászlaja alatt éljünk, amelynél nem a szív tisztasága számít, hanem az emberek csodálata, nem Isten rajtunk nyugvó tekintete, hanem az, ahogy mások ránk tekintenek. Ám az ember nem elégedhet meg ezzel a jutalommal. Ez a látszatbetegség megrontja még a legszentebb dolgokat is, mint az ima, az alamizsna és a böjt, mert ezek mind autorefenciálissá válhatnak, ha belülről kezdi rágni az öntetszelgő szú. Ilyenkor a szív nem szabad, nem az Atya és a testvérek szeretetét keresi, hanem emberi elismerést. Ferenc pápa homíliája megpróbálja leleplezi ezt a képmutatást a látszat diagnózisával.   

 

A hamu a semmit tárja föl az evilági jutalom fáradságos keresése mögött. A világiasság hamu, amit elfúj a szél. Az Úr adta nagyböjti idő az életre indít, Húsvét felé, ami el nem múlik, vagyis az Atyánál lévő jutalom felé, ami a gyógyulás útja, amit napról napra újra kell járni az ima, a szeretetcselekedet és a böjt révén, hiszen a nagyböjti hamu megtisztít minket a látszat képmutatásától – szólt Ferenc pápa homíliája, majd röviden a három elkötelezettséget elemezte.  

 

A szobánk rejtekében végzett ima olyan titok, mely kívül felvirágoztatja az életet. Szeretettel és bizalommal teli párbeszéd, mely megvigasztalja és megnyitja a szívet. Tekintsünk ezért a Kereszterfeszítettre, mutassunk meg neki sebeinket és a világ sebeit, maradjunk csendben előtte, aki ránk talál a rejtekben is. A „szeretet titka” távol áll minden hivalkodástól és hangoskodástól. Az igazi imádság mindenképpen szeretetszolgálattá akar válni és így megszabadít minket a legrosszabb rabszolgaságtól, saját magunkétól. A hamvazkodással megtisztított nagyböjti szeretet a lényegeshez vezet minket, mégpedig az adakozásban rejlő bensőséges örömhöz. A reflektorfények nélkül osztott alamizsna békességet és reményt ad a szívnek. Feltárja az adakozás szépségét, amely befogadássá válik Így felfedezhetjük az értékes titkot: a szívnek nagyobb öröm adni, mint kapni.

Végül a böjtről adott a pápa hasznos tanácsokat. A böjt nem diéta, ezért ne annyira a testünket, hanem a szellemünket próbáljuk fitten tartani. A böjt megfoghatóan arra emlékeztet, hogy az életünket nem szabad alávetni evilágnak múlandó színterének.  Ezért sem szabad a böjtöt csak az étkezésre korlátozni, ami bizonyos függőséget is okozhat. Mindenki keresse azt a böjti formát, ami igazán hatással van a konkrét életére.

 

Végül Ferenc pápa hamvazószerdai homíliája arra emlékeztetett, hogy amíg az ima, a szeretetcselekedet és a böjt a rejtekben történik, annak hatásai azonban már nem titkosak és nem is csak bennünket gyógyítnak, hanem képesek megváltoztatni a világot. Ezek a lélek fegyverei és ma, az Ukrajnáért folytatott ima- és böjtnapon könyörögjünk Istenhez azért a békéért, amit egyedül csak Ő tud megadni nekünk. Uram, aki a rejtekben is látsz, hallgasd meg a benned bízók imáját, különösen is az alázatosokét és a megpróbáltakét, akik szenvednek és menekülnek a háborús zajok elől! Teremts békét a szívünkben és adj békét napjainkban, ámen!