Ferenc pápa a bencés apátokkal, 
köztük Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal

„Ez a rendszeres római találkozótok azt a célt szolgálja – kezdte beszédét a pápa –, hogy végiggondoljátok a Szent Benedektől kapott monasztikus karizmát, hogy miként tudtok hűségesek maradni hozzá a mai változó világban és az irgalmasság mostani jubileumi vonatkozásában.” A Szentatya hozzátette: „Maga Krisztus hív bennünket, hogy legyünk irgalmasak, mint az Atya, és ennek ti vagytok a kitüntetett tanúságtevői. Ugyanis ha csak Jézus Krisztus szemlélése révén ragadhatjuk meg az Atya irgalmas arcát, akkor a monasztikus hivatás éppen olyan főutat jelent, mely szemlélődő tapasztalatot szerez róla, továbbá személyes és közösségi tanúságtétellé formálja azt.”

„A mai világ mind jobban rászorul erre az irgalomra, mely a keresztény élet középpontja, ugyanakkor konkrét életforma, olyan levegővétel, mely élteti a személyes kapcsolatokat, és ami annak az üzenetnek a hitelességét és hitelre méltóságát tárja föl, melynek az egyház a letéteményese és meghirdetője. Napjaink világában a monasztikus szerzetesek hivatásukként őriznek egy sajátos adományt, és különleges felelősséget hordoznak, mégpedig hogy tartsák életben a lélek oázisait, ahol pásztorok és hívek együtt meríthetnek az isteni irgalmasság forrásaiból. Legyen számotokra még érvényesebb a bencés hagyomány mottója: »ora et labora«, mely kiegyensúlyozott kapcsolat megtartására nevel az Abszolút felé fordulás és a hétköznapi felelősség elkötelezettsége között” – hangsúlyozta a pápa. 

A Szentatya így folytatta: „Miközben közösségeitekben az irgalomra törekedtek egymás iránt, összes monostorotok szerte a világon hirdesse az evangéliumi testvériséget, mégpedig a tevékeny és ékesszóló silentium, csend által, mely beszélni engedi az Istent a mai lármás és szétszórt világban. Szemlélődésetek csendje, melynek ti vagytok az őrei, az előfeltétele Isten történelmi jelenléte észlelésének. Jóllehet a világtól elkülönülve éltek, klauzúrátok nem terméketlen, sőt gazdagság, nem pedig akadály a közösség számára.”

„Az imával harmonizáló munkátok tegyen benneteket Isten teremtő művének résztvevőivé, akik szolidárisak a szegényekkel. A rátok jellemző vendégszeretet révén találkozhattok a megtévedt és távoli szívekkel, akik emberi és lelki szegénységben élnek” – fogalmazott Ferenc pápa, majd az ifjúság tanítása és nevelése kapcsán arra emlékeztette a bencés apátok konferenciájának résztvevőit, hogy diákjaik maguk is váljanak annak a humanizmusnak részeseivé, mely a bencés regulából árad, és továbbra is őrizzék meg és táplálják a keleti egyházak testvéreivel fenntartott közösséget.

Végül arra kérte a résztvevőket a pápa, hogy konferenciájuk alkalma erősítse meg a bencés föderációt, hogy az mindinkább szolgálja a monostorok egymással való közösségét és együttműködését. Arra buzdította őket, hogy ne bátortalanodjanak el a hivatások számának csökkenése miatt, hanem továbbra is őrizzék meg a tanúságtétel buzgóságát és a karizma iránti hűséget, mert szolgálatuk nagyon értékes az egyházban.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír