Március 24-én, nagycsütörtök este a Szentatya a Castelnuovo di Portó-i menekülttáborban mutatott be szentmisét, amelynek keretében megmosta tizenegy menekült és egy önkéntes munkatárs lábát. Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A gesztusok beszédesebbek a képeknél és a szavaknál. A gesztusok. Az Isten igéjéből imént felolvasott szakaszban két gesztust láthatunk. Az első: Jézus, aki szolgál, aki lábat mos. Ő, a „főnök”, megmossa a többiek, az övéi, a legkisebbek lábát. A másik gesztus: Júdás, aki felkeresi Jézus ellenségeit, akik nem akartak békét kötni Jézussal, hogy átvegye a pénzt árulásáért, a harminc pénzérmét. Két gesztus. Ma is két gesztust láthatunk. Az első ennek az estének a gesztusa: mindnyájan, akik itt együtt vagyunk, muzulmánok, hinduk, katolikusok, koptok, evangélikusok, de testvérek, ugyanannak az Istennek gyermekei, akik békében akarunk élni, alkalmazkodva egymáshoz. 

A másik gesztus az, ami három nappal ezelőtt történt: a háború, a pusztítás gesztusa egy európai városban, olyan emberek gesztusa, akik nem akarnak békében élni. De a mögött a gesztus mögött, csakúgy, mint Júdás mögött, más gesztusok álltak. Júdás mögött azok álltak, akik pénzt adtak neki, hogy átadja nekik Jézust. A három nappal ezelőtti, abban az európai fővárosban történt gesztus mögött pedig a fegyvergyártók és fegyverkereskedők állnak, akik vért akarnak, nem békét, akik háborút akarnak, nem testvériséget.

Két egyforma gesztus: egyfelől ott van Jézus, aki lábat mos, miközben Júdás pénzért eladja Jézust; másfelől itt vagytok ti, mi, mindnyájan együtt, különböző vallásúak, különböző kultúrájúak, de ugyanannak az Atyának gyermekei, testvérek, miközben azok a szerencsétlenek fegyvereket vásárolnak, hogy elpusztítsák a testvériséget. Ma, ebben a pillanatban, amikor én is Jézus gesztusát cselekszem, megmosom tizenkettőtök lábát, mindannyian a testvériség gesztusát hajtjuk végre, mindannyian ezt mondjuk: „Eltérőek vagyunk, különbözőek vagyunk, különböző a kultúránk és a vallásunk, de testvérek vagyunk, és békében akarunk élni.” Ez az a gesztus, amelyet veletek teszek. Mindnyájunknak megvan a maga élettörténete, mindnyájatoknak megvan a maga élettörténete: megannyi kereszt, megannyi fájdalom, de ott van nyitott szívetek is, amely testvériséget akar. Mindenki a saját vallási nyelvén imádkozzon az Úrhoz, hogy ez a testvériség megfertőzze a világot, hogy ne legyen harminc pénzérme a testvér meggyilkolására, hanem mindig testvériség és jóság legyen! Így legyen!

A Szentatya szentmise végén mondott szavai:

Most köszönteni foglak egyesével mindnyájatokat, teljes szívemből. Köszönöm nektek ezt a találkozást. Csak arra emlékezzünk, és mutassuk meg másoknak, milyen szép együtt élni testvérekként, eltérő kultúrával, vallással és hagyományokkal: mindannyian testvérek vagyunk! És ennek van neve: béke és szeretet. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Facebook

Magyar Kurír