„Meg kell haladni az individualizmus logikáját, hogy többes számban tudjunk gondolkodni” – Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a világ minden országának ezt a hozzáállást kellene magáévá tennie a jelenlegi válsághelyzetben, amely megköveteli, hogy aki hatalommal bír, a saját gyarapodásával szemben a közjót állítsa előtérbe, az „én” elé helyezze a „mi”-t.

Ebben az időszakban az egységért kell munkálkodni, és mindig ezt kell tenni. Nem létezik olyan jog, ami miatt el lehet távolodni az egységtől. A politikai küzdelem nemes dolog, a pártok eszközök ebben. Ami számít, az a szándék, hogy az ország fejlődjön. De ha a politikusok a saját érdeküket a közérdek elé helyezik, akkor lerombolnak mindent. Más szóval: „Az uralkodó osztályból senkinek nincs joga azt mondani, hogy »én«, hanem azt kell mondania, hogy »mi«, és a válsággal szemben az egységre kell törekednie.” Ebben a pillanatban „ha egy politikus, egy keresztény lelkipásztor, egy katolikus, akár egy püspök, egy pap nem képes azt mondani, hogy »mi«, akkor nem áll a helyzet magaslatán”.

Ebben az értelemben beszélt az amerikai válságról is, a Capitolium előtt történt erőszakos tüntetés kapcsán: „Megdöbbentett... Még a legfejlettebb világban is mindig van valami, ami nem működik; vannak emberek, akik olyan utat választanak, ami szembemegy a közösséggel, a demokráciával, a közjóval. Istennek hála, kitört ez a lázadás, és így jól láthatóvá vált, mert így lehet megoldást találni rá. Az ilyen mozgalom úgy, ahogy van, elítélendő, függetlenül az emberektől, akik benne vannak.” Hozzátette: „Az erőszak mindig ilyen, nem? Egy nép sem dicsekedhet azzal, hogy soha nem volt az életében egy erőszakos nap, egy erőszakos eset sem. Ez megesik a történelemben, de jól meg kell értenünk, hogy ne ismétlődjön meg. Tanulnunk kell a történelemből.”

Mert a válságból az ember biztosan megváltozva jön ki, jobb vagy rosszabb lesz. Olyan helyzet ez, ami arra ösztönöz, hogy „mindent átgondoljunk”, kezdve a „nagy értékektől”, amelyeket „a pillanatnyi életre lefordítva kell megélni”. A statisztikák szerint az egy hónap alatt háborúkra fordított összegből az egész emberiséget egy éven át jól lehetne lakatni. Ferenc pápa szerint „tudatára kell ébrednünk, hogy a világ drámai helyzetben van. Nem csak ünnep létezik. Ahhoz, hogy emelt fővel, jobb emberként kerüljünk ki ebből a válságból, realistának kell lennünk. Realizmusra van szükség”.

Többes számban kell gondolkodnunk, és ez azt is jelenti, hogy fel kell vállalnunk a felelősséget, az egyéni és a kollektív felelősséget is a koronavírus elleni harcban. „Azt gondolom, hogy erkölcsi alapon mindenkinek be kell oltatnia magát, ez nem választható opció, hanem erkölcsi tett. Mert a te egészségedet, életedet kockáztatod, de másokét is.” Ferenc pápa világosan elmondta álláspontját: „Létezik egy öngyilkos vírustagadás, amit én nem tudok megérteni, de ma az a feladatunk, hogy beadassuk magunknak az oltást” – jelentette ki a begyűrűző tudományellenes kultúrán gondolkodva. Hozzátette: „A jövő héten kezdjük el itt a Vatikánban az oltást. Én jelentkeztem rá, be kell adatni.”

Kijelentésének alátámasztására egy személyes emlékét idézte fel: „Amikor gyerek voltam, emlékszem, gyermekbénulás pusztított, sok gyermek lebénult miatta, ezért elkeseredetten keresték az oltóanyagot... Mi pedig az oltások árnyékában nőttünk fel, a kanyaró ellen, ez ellen, az ellen, gyerekként sok oltást kaptunk... Nem tudom, miért mondják egyesek, hogy nem akarják, az oltás veszélyes... Ha azt mondják róla az orvosok, hogy rendben van, hogy nincs különösebb veszélye, akkor miért ne oltatnád be magad?” (A Vatikánban a Covid-19 elleni oltási kampányt néhány napja jelentették be, és január 7-én megérkeztek a részletes belső rendelkezések a kormányzóságtól, amelyhez Vatikánállam egészségügyi és higiénés szolgálata tartozik – A ford.)

A vakcina mint a megelőzés eszköze alapjában az az elv áll, hogy gondoljunk másokra – vagyis a testvériség. „Az a kihívás, hogy közel lépjek a másikhoz, közel a helyzethez, közel a problémához, közel az emberekhez.” A közelség ellensége pedig a közöny kultúrája. Mondják, hogy „létezik a problémáknak egy egészséges tudomásul nem vétele, de a nemtörődömség nem egészséges. A közöny kultúrája rombol, mert eltávolít”.

A hosszú interjúban a pápa kitér pápasága kulcsfontosságú gondolataira is, a találkozás kultúrájától kezdve addig, hogy ne adjuk meg magunkat a kiselejtezés logikájának, különösen a legvédtelenebbekkel szemben. A szegények, a betegek, az idősek, a „hasznot nem hozók” kiselejtezése elfogadhatatlan. Olyan logika ez, ami a meg nem született gyermekek elutasításával kezdődik. „Helyénvaló kioltani egy emberi életet azért, hogy megoldjunk egy problémát, bármilyen problémát? – tette fel a kérdést. – Nem, nem helyes. Helyes dolog felbérelni egy orvlövészt, hogy megoldjunk egy problémát? Valakit, aki emberi életet olt ki? Ez a probléma az abortusszal, tudományos és emberi alapon.” Hozzátette: „Ne feledkezzünk el kultúránk brutalitásáról. Elmondhatjuk, hogy ez a kiselejtezés kultúrája. Ami elveszti a hasznosságát, azt kiselejtezik. Sok dolgot selejteznek ki: ez a kiselejtezés kutúrája. Azokat az embereket, akik nem hasznosak. A gyerekeket, akiket nem akarnak, vagy visszaküldenek a feladónak, amikor kiderül, hogy van valami betegségük, vagy egyszerűen nem kívánt gyerekek: születésük előtt kitörlik őket az életből.”

Ferenc pápa beszélt a soron következő feladatairól is, amelyek a járvány miatt veszélybe kerültek. A Covid miatt – mondta – „törölni kellett utazásokat, Pápua Új-Guineába és Indonéziába, ezeket teljesen törölni kellett. Tiszta lelkiismerettel nem válthatok ki tömeges gyülekezést, igaz? Most nem tudom, az iraki utam megvalósul-e.” (Ferenc pápa iraki útja március 5. és 8. között esedékes – A ford.)

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Famigliacristiana; Avvenire

Magyar Kurír