erenc pápa: Ne tartsuk Jézust fenyegetésnek vagy akadálynak életünkben! Vízkereszt ünnepén, január 6-án is a hívekkel közösen imádkozta el a Szentatya az úrangyalát a Szent Péter téren. erenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, szép ünnepet!

Ma, az Úr megjelenésének ünnepén az evangélium (vö. Mt 2,1–12) három olyan magatartásformát mutat be, amelyekkel az emberek Jézus Krisztus eljövetelét és világnak való megmutatkozását fogadták. Az első magatartásforma a keresés, a sietős keresés; a második a közömbösség; a harmadik a félelem.

Sietős keresés: a bölcsek tétovázás nélkül útnak indulnak, hogy megkeressék a Messiást. Jeruzsálembe érkezve megkérdezik: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk” (Mt 2,2). Hosszú utat tettek meg, most pedig nagy sietséggel érdeklődnek, hol találhatnák meg az újszülött királyt. Jeruzsálemben Heródes királyhoz fordulnak, aki a főpapokat és az írástudókat kéri, hogy tudakolják meg a helyet, ahol a Messiásnak születnie kell.

A bölcseknek e sietős keresésével szemben áll a második magatartásforma: a főpapok és az írástudók közömbössége. Nagyon kényelmesek. Ismerik az Írásokat, pontos választ tudnak adni a születés helyéről: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta” (Mt 2,5); van tudásuk, mégsem hagyják ott kényelmüket, nem mennek megkeresni a Messiást. Pár kilométerre van csak Betlehem, mégsem mozdulnak.

Még negatívabb a harmadik magatartás, Heródesé: a félelem. Fél attól, hogy az a Gyermek, elveszi a hatalmát. Hívatja a bölcseket, megtudakolja, mikor tűnt fel előttük a csillag, és elküldi őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!” (Mt 2,7–8). Igazából Heródes nem akart elmenni imádni Jézust. Nem azért akarja megtudni, hol található a gyermek, hogy imádja, hanem hogy eltegye láb alól, mert vetélytársnak tartja. Figyeljétek csak meg: a félelem mindig képmutatáshoz vezet. A képmutatók azért ilyenek, mert félelem van a szívükben.

Ezt a három magatartásformát találjuk az evangéliumban: a bölcsek sietős keresése, a főpapok, az írástudók közömbössége, azokról van szó, akik ismerik a teológiát; s végül Heródes félelme. Mi is elgondolkodhatunk és választhatunk: a három közül melyik magatartásformát vesszük át. Én sietve akarok Jézushoz menni? „Ó, Jézus nem mond nekem semmit… nyugton maradok…” Vagy félek Jézustól, és azt akarom, hogy a szívemen kívül maradjon?

Az önzés elhitetheti velünk, hogy Jézus belépése az életünkbe fenyegetést jelent. Ekkor megpróbáljuk elnyomni, elhallgatatni Jézus üzenetét. Amikor valakit emberi ambíciók vezetnek, amikor valaki a legkényelmesebb perspektívákat és rossz hajlamait követi, Jézust akadálynak érzékeli.

De a közömbösség kísértése is mindig jelen van. Bár tudjuk, hogy Jézus az Üdvözítő – a miénk, mindnyájunké –, mégis úgy szeretnénk élni, mintha nem lenne az: ahelyett, hogy saját keresztény hitünkkel összhangban viselkednénk, a világ elveit követjük, amelyek arra ösztönöznek, hogy kövessük a zsarnokoskodásra, hatalomszerzésre, gazdagságra irányuló hajlamainkat.

Ehelyett nekünk a bölcsek példáját kell követnünk: sietősnek kell lennünk a keresésben, készek kényelmünk feladására, hogy megtaláljuk Jézust életünkben. Keresnünk kell őt, hogy imádjuk, hogy elismerjük: ő a mi Urunk, ő az, aki az igazi követendő utat mutatja. Ha ezt a magatartást követjük, Jézus ténylegesen megment minket, és szép életet élhetünk, fejlődhetünk a hitben, a reményben, az Isten és a testvéreink iránti szeretetben.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriának, az időben zarándokló emberiség csillagának közbenjárását, hogy anyai segítségével minden ember eljuthasson Krisztushoz, az igazság világosságához, és a világ előrehaladhasson az igazságosság és a béke útján.

***

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Néhány keleti egyház, katolikusok és ortodoxok, ezekben a napokban ünnepli az Úr születését. Hozzájuk intézem szívélyes jókívánságaimat: kívánom, hogy ez az örömteli ünneplés új spirituális életerő és az összes keresztények közötti közösség forrása legyen, hiszen mindnyájan Urunknak és Üdvözítőnknek valljuk őt. Külön is szeretném kifejezni közelségemet a kopt ortodox keresztényekhez, és szívből üdvözölni testvéremet, II. Teodort a kairói új székesegyház felszentelésének örömteli alkalmából.

Vízkereszt egyúttal a gyermekmisszió világnapja is, amely idén arra hívja a misszionárius gyermekeket, hogy tegyék magukévá Jézus látásmódját, hogy ő legyen értékes vezetőjük imádságukban, testvéri szeretetükben, legszűkölködőbb kortársaikkal való osztozásukban.

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, családok, plébániai csoportok és társulatok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Külön is köszöntöm a lavellói és a San Martino in Rió-i hívőket, a Megjelenés Szent Józsefének nővéreit, valamint a Bonate Sottó-i és a Romano di Lombardia-i bérmálkozókat.

Külön üdvözlöm a vízkereszt értékeit ápoló történelmi-folklorisztikus udvart, mely idén a Monti Prenestini területével foglalkozik. Szeretnék megemlékezni azokról a „bölcsek udvaráról” is, amelyeket Lengyelország számos városában tartanak a családok és társulatok buzgó részvételével.

Mindenkinek szép ünnepet kívánok. Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír