Ferenc pápa hétfőn a tiszta ivóvízhez való hozzáférést elősegítő önkéntesekből álló szervezet képviselőit fogadta a Vatikánban. Arra buzdította a nemzeteket, hogy tegyék félre az erőforrásokkal kapcsolatos konfliktusokat, és ehelyett egyesítsék erőiket az egyetemes problémák megoldására.

Francesca Merlo / Somogyi Viktória - Vatikán

Ferenc pápa hétfőn a „Szomjas voltam” elnevezésű önkéntesekből álló szervezet tagjaihoz intézett beszédében köszönetet mondott a tagoknak, alapításuk tizedik évfordulója alkalmából, „egyértelmű és sürgető céljukért: ivóvizet juttatni azoknak, akik nem rendelkeznek vele”.

 

Ferenc pápa azzal kezdte, hogy a vízhez, különösen a tiszta ivóvízhez való hozzáférés „elsődleges kérdés a bolygó élete és a népek közötti béke szempontjából”. Hangsúlyozta, hogy bár ez egy mindannyiunkat foglalkoztató kérdés, a világon és különösen Afrikában „vannak olyan népek, amelyek másoknál jobban szenvednek attól, hogy nem férnek hozzá ehhez az elsődleges erőforráshoz”. Ezért végzi a „Szomjas voltam” önkéntes szervezet „humanitárius projektjeit Afrika számos országában, a kontinens különböző régióiban”. A pápa rámutatott, hogy munkájukat „mindig helyi munkaerővel, valamint a misszionáriusokkal és a terület egyházi közösségeivel együttműködésben valósítja meg”.

 

A szervezet elnevezésére („Szomjas voltam”) utalva Ferenc pápa Jézust idézte, amikor azt mondta: „Szomjas voltam, és innom adtatok”, hozzátéve: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg”. (Mt 25:35, 40). „A szomjúság nem fáj, ha sok ivóvíz áll rendelkezésünkre. De tudjuk, hogy ha hiányzik, és sokáig hiányzik, a szomjúság elviselhetetlenné válhat. A földi élet a víztől függ; mi emberek is ettől függünk. Mindannyiunknak szüksége van víz nővérünkre az élethez!” – nyomatékosította Ferenc pápa.

 

Ezt szem előtt tartva a pápa arról elmélkedett, hogy miért övezi néha együttműködés helyett konfliktus a vízhez való hozzájutást. „Miért viselünk háborút egymás ellen olyan konfliktusok miatt, amelyeket úgy kellene megoldanunk, hogy beszélünk egymással? Miért nem egyesítjük erőinket és erőforrásait, hogy együtt vívjuk meg a civilizáció igazi csatáit: az éhség és a szomjúság elleni küzdelmet, a betegségek és járványok elleni harcot; a szegénység és a modernkori rabszolgaság elleni küzdelmet. Miért?” - ismételte meg a pápa. Kiemelte: fontos kialakítani annak tudatát, hogy a fegyverekre való költekezés újra és újra „bepiszkítja a lelket, bemocskolja a szívet és az emberiséget”.

 

Megjegyezte továbbá, hogy bizonyos döntések nem semlegesek, mint például a kiadások nagy részének fegyverekre fordítása, ami végső soron azt jelenti, hogy „elveszünk valami más területtől, ami pedig azt jelenti, hogy továbbra is elveszünk azoktól, akiknek hiányoznak egyes szükségleteik”. „Mi értelme van annak, hogy nemzetközi szinten együtt ünnepélyesen elkötelezzük magunkat a szegénység, az éhezés, a bolygó elpusztítása elleni kampányok mellett, ha aztán visszaesünk a háború régi hibájába, a fegyverkezési hatalom régi stratégiájába, amely mindent és mindenkit visszavet?” – tette fel a kérdést a pápa.

 

Beszéde végén Ferenc pápa a „Szomjas voltam” elnevezésű önkéntes szervezet tagjainak hangsúlyozta: bár szervezetük minden bizonnyal kicsi a nagy problémákhoz képest, „de egy kritikus ponton dolgozik, és ezt eredményesen, a megfelelő módon teszi.” Istennek hála, hozzájuk hasonlóan sok más önkéntes szervezet teszi ezt Olaszországban és a világon. Ezért a pápa így búcsúzott tőlük: „Köszönetet mondok, és arra biztatlak, hogy folytassátok elkötelezettségeteket”.