A Szentatya csütörtök délben, Szent Péter és Pál apostol főünnepén is elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Elmélkedésében azt hangsúlyozta, hogy mindkét apostolnak nehéz körülmények között kellet tanúságot tennie Krisztusról.

A Szentatya beszédének teljes fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az egyházatyák szerették Szent Péter és Pál apostolt két oszlophoz hasonlítani, amelyeken az Egyház látható épülete nyugszik. Mindketten vérükkel pecsételték meg Krisztus melletti tanúságtételüket, amelyet az evangélium hirdetésével és a születő keresztény közösség szolgálatával végeztek. Ezt a tanúságtételt állítják előtérbe a mai liturgia szentírási olvasmányai, amelyek azt az okot is megjelölik, amely miatt megvallott és hirdetett hitüket később a legnagyobb próbatétellel, a vértanúsággal koronázták meg.

Az Apostolok cselekedetei elbeszéli Péter bebörtönzését és későbbi szabadulását (vö. ApCsel 12,1–11). Péter már Jeruzsálemben megtapasztalta az evangéliummal szembeni ellenkezést, ahol Heródes király börtönbe zárta „azzal a szándékkal, hogy nyilvános pert indítson ellene” (ApCsel 12,4). Ő azonban csodás módon kiszabadul, és így teljesíteni tudta evangelizáló küldetését, előbb a Szentföldön, aztán pedig Rómában, minden erejével a keresztény közösséget szolgálva.

Pál is megtapasztalta az ellenségeskedést, amelyből az Úr kiszabadította. A feltámadt Jézus sok, pogány lakosú városba elküldte, ő pedig erős ellenállásba ütközött mind zsidó hittestvérei, mind az állami hatóságok részéről. Amikor tanítványának, Timóteusnak ír, végigtekinti életét, misszionáriusi tevékenységét, és az evangéliumért elszenvedett üldöztetéseket is.

Ez a két „szabadítás”, Péteré és Pálé, feltárja a két apostol közös útját: mindkettejüket arra küldte Jézus, hogy kedvezőtlen, nem egyszer ellenséges közegben hirdessék az evangéliumot. Személyes és egyházi életük eseményeivel azt bizonyítják és üzenik nekünk ma, hogy az Úr mindig mellettünk áll, velünk jár, soha nem hagy magunkra. Különösen is a próbatétel idején Isten kinyújtja kezét felénk, segítségünkre siet, és megszabadít minket ellenségeink fenyegetéseitől. De emlékezzünk, hogy a mi igazi ellenségünk a bűn és a bűnre csábító gonosz. Amikor kiengesztelődünk Istennel, főképp a bűnbocsánat szentségében, megkapjuk a megbocsátás kegyelmét, megszabadulunk a rossz kötelékeitől és megkönnyebbülünk vétkeink súlyától. Így folytatni tudjuk utunkat, az evangélium vidám hirdetőiként és tanúiként, kinyilvánítjuk, hogy mi elsőként kaptunk irgalmat.

Szűz Máriához, az apostolok királynőjéhez fordulunk imánkkal, amelyet ma elsősorban a Rómában élő Egyházért és ezért a városért mondunk, amelynek Péter és Pál a védőszentje. Ők nyerjék el e város számára a lelki és anyagi jólétet! Az Úr jósága és kegyelme segítse az egész római népet, hogy testvériségben és egyetértésben éljen, ragyogtassa fel a keresztény hitet, amelyről elszánt buzgósággal tett tanúságot Szent Péter és Pál apostol.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Ma délelőtt itt, a téren misét mutattam be azzal az öt bíborossal, akiket a tegnapi konzisztóriumon neveztem ki, és megáldottam az utóbbi egy év során kinevezett, sokféle országból származó metropolita érsekek palliumát. Ismételtem köszöntöm őket és gratulálok nekik, s köszöntöm azokat is, akik elkísérték őket ezen a zarándokúton. Bátorítom őket, hogy örömmel folytassák küldetésüket az evangélium szolgálatában, közösségben az egész Egyházzal. Ugyanennek a szertartásnak a keretében szeretettel fogadtam az ökumenikus pátriárka, kedves testvérem, Bartholomaiosz nevében Rómába jött küldöttség tagjait. Az ő jelenlétük is az egyházaink közötti testvéri kapcsolatok jele.

Szívből köszöntelek mindannyiatokat! Köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és az egyes híveket, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, külön is megemlítem azokat, akik Németországból, Angliából, Bolíviából, Indonéziából és Katarból jöttek. Köszöntöm továbbá a katolikus iskolák diákjait, akik Salbris-ből (Franciaországból), Eszékről (Horvátország) és Londonból érkeztek.

Ma mindenekelőtt benneteket köszöntelek, római hívek, a város védőszentjeinek ünnepén! Nagy tapsot az összes római hívőnek! Az ünnep alkalmából a római „Pro Loco” megszervezte a hagyományos virágszőnyegkészítést, amelyben művészek és a polgárőrség önkéntesei vettek részt. Köszönet ezért a kezdeményezésért és a gyönyörű virágcsodákért! Arra is szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy ma este tűzijáték lesz a Piazza del Popolón.

Mindenkinek szép ünnepet kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír