Mindenkinek joga van a szükséges élelemhez: folytassuk a harcot az éhínség ellen érdek nélkül – mondta a pápa június 11-én, amikor a Vatikánban fogadta az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO 39. ülésszakának résztvevőit. A Vatikáni Rádió híradása.

A mintegy 450 fős küldöttséget az ülés vezetője, La Mamea Ropati, illetve a szervezet főigazgatója, José Graziano da Silva vezette. Ferenc pápa emlékeztetett múlt novemberi megnyilatkozására az élelmezésről tartott nemzetközi konferencia kapcsán.

A Szentatya hangsúlyozta, hogy meg kell változtatnunk a természeti erőforrásokhoz és a földek használatához való viszonyulásunkat, ne legyünk a fogyasztás rabszolgái, hagyjunk föl a pazarlással: így felszámolhatjuk az éhínséget, ami nem megoldhatatlan feladat. Ferenc pápának nincsenek kétségei a világszintű adatokkal szemben sem, amelyek szerint az 1992-ben regisztrált 1 milliárd 200 millió éhező száma csökkent. A Szentatya kiemelte, hogy nem sokat ér tudomásul venni a számokat, és vállalásokat meg ajánlásokat kidolgozni. Sokkal inkább válaszolnunk kell arra az imperatívuszra, miszerint mindenkinek joga van a szükséges élelemhez jutni. A jogokból pedig nem lehet senkit kizárni.

Ferenc pápa arra szólít, hogy konkrétan válaszoljunk az éhezőknek és mindazoknak, akik az agrárfejlesztéstől várnak megoldást helyzetükre. Ne feledkezzünk meg az éhínség felszámolásáról és az alultápláltság valamennyi formájának megelőzéséről az egész világon. Fivéreink és nővéreink sokaságának nélkülözése láttán a pápa arra gondol olykor, hogy az éhínség és az agrárfejlesztés témája a válság számos problémáinak egyikévé vált. Mindenütt látjuk, hogy nő azoknak a száma, akik nehezen jutnak rendszeres és egészséges táplálékhoz. De a cselekvés helyett inkább delegáljuk a feladatokat minden szinten. Arra gondolunk: majd csak lesz valaki, aki foglalkozik ezzel, talán egy másik ország, vagy egy kormány, vagy egy nemzetközi szervezet.

A Szentatya arra buzdít, hogy küzdjük le azon hajlamunkat, miszerint nem szeretünk szembenézni a nehéz témákkal, és inkább tegyük föl magunknak a kérdést: „Mit tehetünk?” A pápát nagyon aggasztják a pazarlással kapcsolatos statisztikák, amelyek az élelmiszerek egyharmadát érintik. Nyugtalanító a tudat, hogy az élelmiszerek jó részét nem az éhezők azonnali szükségleteire fordítják. Tehát a pazarlás megszüntetése lényegbevágó. Mint ahogy az is, hogy elgondolkodjunk az agrártermékek nem élelmezési felhasználásán és az egyre egészségesebb környezeti feltételek biztosításán. Minden ország figyelmét fel kell hívni a táplálkozási módozatokra, amelyek szélességi körönként változóak. A világ déli féltekéjén nagy hangsúlyt kell fektetni a növekvő lakosság megfelelő mennyiségű élelmének megteremtésére, míg északon a kulcskérdés a táplálkozás és az élelem minősége. Ami azonban közös aggodalom, mind a mennyiség, mind a minőség kérdésében, az a klíma bizonytalansága, a kereslet növekedése és az árak kiszámíthatatlansága.

Ferenc pápa azt javasolja tehát, hogy változtassunk életmódot, és akkor talán kevesebb erőforrásra lesz szükségünk. A józanság nem áll szemben a fejlődéssel, sőt mára már nyilvánvaló, hogy annak feltételévé vált.

A pápa ezután a piac szabályai és az éhezés közti összefüggést vizsgálta. Az élelmiszerek ingatag ára lehetetlenné teszi a szegényebbek számára, hogy előre tervezzenek, és bármilyen csekély étkezésre is számítsanak. Ennek számos oka van.

Természetesen aggaszt minket a klímaváltozás, de nem feledkezhetünk el a pénzügyi spekulációról sem. Ennek példája az olyan termények, mint a búza, a rizs, a kukorica, a szója árának ingadozása a tőzsdén, melyek a pénzalapok hozamához kötődnek, tehát minél magasabb az áruk, annál több a hozamuk. Itt is más utat kell járnunk – figyelmeztetett a pápa –, ugyanis meg kell győződnünk arról, hogy a föld terményei mondhatni „szent” értékkel bírnak, mivel emberek, családok, gazdálkodó közösségek mindennapos munkájának gyümölcsei. Olyan munka ez, amelyet gyakran bizonytalanság, aggodalom jellemez az éghajlati körülmények, a termények esetleges pusztulása miatt.

Az agrárfejlesztést a gazdasági tevékenység középpontjába kell állítani, hogy így a lakosság jobban szembenézhessen a válsággal, legyen az természeti vagy emberi kéz okozta krízis. Nem elegendőek a szociálpolitikai intézkedések a szegénység felszámolására, minden államnak kötelezettséget kell vállalnia az éhínség problémájának megoldására. A nemzetközi kapcsolatok előterébe kell helyezni a szolidaritást, amit a politikai döntések szintjére kell emelni, vagyis a másikat szolgáló politikát kell folytatni. Ha minden állam a másikért munkálkodik, akkor sikerül egyetértésre jutni a FAO tevékenységét illetően is, és újra felfedezhetjük eredeti funkcióját: „Fiat panis” („Legyen kenyér”), ahogy emblémájában szerepel.

Az embereket helyes táplálkozásra kell nevelni. Nyugaton nagy a fogyasztás és a pazarlás, délen pedig a helyi termelést kell ösztönözni azokban az országokban, ahol krónikus az éhínség, és a terményeket külföldről, esetleg segélyek révén szerzik be. A sürgős segélyek azonban nem elegendők, és nem is mindig megfelelő kezekbe kerülnek. Így függés alakul ki a nagy gyártóktól, és ha az ország nem rendelkezik megfelelő gazdasági erővel, a lakosság nem jut táplálékhoz, és nő az éhínség.

A klímaváltozás a lakosság kényszerű elvándorlását hozza maga után, és számos humanitárius dráma előidézője, mivel hiányoznak az erőforrások, kezdve a víztől, ami már konfliktus forrása, és a jövőben egyre inkább az lesz. A megoldáskeresésben nem szabad elfeledkezni az emberi személy központi szerepéről, amely minden jog mércéje. Nem elég kijelenteni, hogy létezik a vízhez való jog, ha aztán nem teszünk azért, hogy fenntartható legyen a vízfogyasztás, és hogy kiküszöböljük a pazarlást. A víz jelkép, amelyet számos vallás és kultúra használ a hovatartozás kifejezésére, megtisztulásra és belső megtérésre. Ebből a szimbolikus értékből kiindulva a FAO hozzájárulhat a magatartásváltáshoz, amely lehetővé teszi ma és a jövőben is, hogy mindenki hozzájusson a szükségleteihez és a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen vízhez. Egyre aggasztóbb az a jelenség, hogy egyes államok és nemzetközi vállalatok megkaparintják a művelhető földeket, és így nemcsak megfosztják a földműveseket javaiktól, hanem az egyes országok szuverenitását is támadják. Sok térségből a megtermelt javakat külföldre viszik, ezért a helyi lakosság kétszeresen elszegényedik, mivel se élelme, se földje nem marad.

Vannak olyan helyek, ahol a nők nem birtokolhatják azokat a földeket, amelyeken dolgoznak. Az egyenlőtlen jogok következtében sérül a családi harmónia, holott a világon az élelemtermelés túlnyomó része éppen családi vállalkozásokban zajlik. Ezért tehát támogatni kell a családi vállalkozásokat, az államoknak pedig az egyenlőség alapján kell szabályozniuk a föld használati és tulajdonjogát.

Annak távlatában, hogy 2050-re kilencmilliárdan leszünk a bolygón, a FAO becslése szerint a termelésnek nőnie kell, sőt egyenesen meg kell duplázódnia. A pápa arra buzdít, hogy folytassuk az éhínség elleni harcot érdek nélkül. Ebben az egyház is részt vesz, igyekszik megváltoztatni az emberek magatartását, mivel a föld erőforrásai végesek, és fenntartható használatuk rendkívül sürgető.

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír