1970. szeptember 27-én Szent VI. Pál pápa avatta egyházdoktorrá a spanyol kármelita szerzetesnőt. Április 12. és 15. között nemzetközi kongresszust rendeznek Avilában, a róla elnevezett katolikus egyetemen, Kivételes nő. 50 év címmel – Montini pápa nevezte így Avilai Szent Terézt.

1515-ben született, és 1582-ben halt meg.

A láng, melyet Jézus gyújtott Terézben, tovább ragyog ebben a világban,

amelynek mindig szüksége van bátor tanúságtevőkre, akik képesek ledönteni bármilyen falat, legyen az fizikai, egzisztenciális vagy kulturális” – írja üzenetében Ferenc pápa; kiemelve a kármelita szent intelligenciáját és kitartását, mely szépérzékkel és „spirituális anyasággal” párosult. Teréz „példa arra a rendkívüli szerepre, amelyet a nők töltöttek be az Egyház és a társadalom történetében”.

Avilai Szent Teréz ma is beszél írásain keresztül. Üzenete és példája mindenkinek szól, aki hívást érez a szerzetesi életre, de azoknak is, akik szeretnének előrehaladni a megtisztulás útján, levetkőzve a világias életet, egyesülni Istennel a „belső várkastély” lakásaiban.

Ha barátunknak választjuk, társunknak és kísérőnknek földi zarándokutunkon, biztonság és nyugalom tölt el minket”

– fogalmaz Ferenc pápa.

Üzenete végén arra buzdít a Szentatya, hogy mélyítsük el Avilai Szent Teréz üzenetét és tanítását.

*

1577-ben írta A belső várkastély című művét, mely a keresztény misztika foglalata. Teréz a lelket úgy képzeli el, mint egy gyémántból vagy különleges tisztaságú kristályból készült várkastélyt, amelyben sok szoba van, miként az égben is sok lakás. Az igaz ember lelke ugyanis nem más, mint egy paradicsom, amelyben Isten gyönyörűségét találja. „Mivel Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, ez elég ahhoz, hogy szinte fel sem tudjuk fogni a lélek nagy méltóságát és szépségét.” A várkastélyban középen van a legfőbb lakás, „ahol nagyon titokzatos dolgok történnek Isten és a lélek között”.

Isten úgy alkotta meg az ember természetét, hogy mindenki képes befogadni azokat a természetfölötti kegyelmeket, amelyek lehetővé teszik a Vele való személyes kapcsolatot. Senki sincs ebből eleve kizárva. Akik azonban elutasítják Isten szeretetét – a Teremtő tudatos megtagadásával vagy súlyos bűnök elkövetésével –, éppen azt nem akarják befogadni, amit e képességük lehetővé tesz. Ha viszont igent mondanak Istenre, ez az adottságuk működésbe léphet.

Avilai Szent Teréz azt vizsgálja,

minként léphetünk be „a mi szép és gyönyörűséges” várkastélyunkba.

Sok lélek van ugyanis, aki a vár külső falán tartózkodik, s egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy beljebb jusson. A kapu, amelyen át beléphetünk ebbe a várkastélyba, az imádság és az elmélkedés. Teréz hét lakást különböztet meg a lélek várkastélyában, amelyek különböző távolságra vannak Istentől. Ahhoz, hogy eljussunk a legbelső lakásba, teljes önátadásra van szükség, egészen Istenre kell hagyatkoznunk.

Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: egyedül Isten elég!” 

– vallotta Avilai Szent Teréz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír