A pápa február 8-án, szokásos Úrangyala imádsága előtt arról elmélkedett, hogy az egyház – Jézushoz hasonlóan – a teljes ember és minden ember egészségét és üdvösségét szolgálja. A hívekkel együtt mondott ima után az emberkereskedelmet mint a polgári társadalomhoz méltatlan gyakorlatot tette szóvá.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves Fivéreim és Nővéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz szerint (vö. Mk 1,29–39) Jézus, miután szombaton prédikált a zsinagógában, sok beteget meggyógyít. Prédikálás és gyógyítás: ez Jézus fő tevékenysége nyilvános működése során. Prédikálásával hirdeti Isten országát, gyógyításaival pedig bizonyítja, hogy Isten országa közel jött hozzánk és már köztünk van.

Jézus belép Simon Péter házába, és látja, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik. Azonnal megfogja a kezét, meggyógyítja, és talpra állítja. Sötétedés után, miután már vége a szombatnak, az emberek elhagyhatták otthonukat, és Jézushoz vitték a betegeket, ő pedig tömérdek beteget meggyógyított, akik a legkülönfélébb bajokban, fizikai, pszichés, lelki bajokban szenvedtek. Jézus azért jött a földre, hogy meghirdesse és megvalósítsa az egész ember és minden ember üdvösségét, mégis előszeretettel fordult a testileg vagy lelkileg sérültekhez: a szegényekhez, a bűnösökhöz, az ördögtől megszállottakhoz, a betegekhez, a kirekesztettekhez. Ekképpen a lélek és a test orvosaként, az emberhez forduló irgalmas szamaritánusként tárta fel magát előttünk. Ő az igazi Üdvözítő: Jézus üdvösséget ad, Jézus ápol, Jézus meggyógyít!

Az, hogy Krisztus betegeket gyógyít, arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a betegség értelmén és értékén.

Erre hív minket a betegek világnapja is, amelyet február 11-én, szerdán, a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária liturgikus emléknapján tartunk. Áldásomat adom az ehhez a naphoz kapcsolódó minden programra, különösképpen arra az imavirrasztásra, amelyet itt Rómában tartanak február 10-én este. Emlékezzünk meg az Egészségügyi Dolgozók Pápai Tanácsának elnökéről, Zygmunt Zimowski érsekről, aki jelenleg súlyos betegen Lengyelországban tartózkodik.

Mondjunk érte, egészségéért imát, mert ő készítette elő a betegek világnapjának megünneplését, és most szenvedésével kíséri is azt. Mondjunk imát Zimowski érsekért.

Krisztus üdvözítő műve nem merül ki az ő személyében és földi működésében, hanem folytatódik az egyház által, amely Isten emberek iránti szeretetének és gyengédségének szentsége. Amikor misszióba küldi tanítványait, Jézus két feladattal bízza meg őket: hirdetni az üdvösség evangéliumát és betegeket gyógyítani (vö. Mt 10,7–8). Jézus eme tanításához híven, az egyház mindig küldetése lényegi részének tekintette a betegek ápolását.

„Szegények és szenvedők mindig lesznek veletek” – figyelmeztet Jézus (vö. Mt 26,11), és az egyház folytonosan ott találja őket zarándokútján, hiszen a beteg személyekben kiváltságos utat lát arra, hogy Krisztussal találkozzon, hogy befogadja és szolgálja őt. Aki gondoz, befogad és szolgál egy beteget, az Krisztust szolgálja: a beteg ember Krisztus teste!

Ez történik a mi korunkban is, amikor a sokféle tudományos vívmány ellenére az ember belső és fizikai szenvedése égető kérdéseket ébreszt a betegség, a fájdalom és a halál értelméről. Egzisztenciális kérdésekről van szó, amelyekre az egyház pasztorális tevékenységének a hit fényénél kell válaszolnia: szemünket a megfeszített Krisztusra kell szegeznünk, akiben megjelent Istenünk egész üdvözítő misztériuma, a mennyei Atya pedig az emberek iránti szeretetből nem sajnálta odaadni tulajdon Fiát (vö. Róm 8,32).

Ezért mindnyájunk feladata, hogy elvigyük Isten szavának világosságát és a kegyelem erejét a szenvedőknek és az őket segítőknek, családtagoknak, orvosoknak, ápolóknak, hogy a betegek gondozása egyre nagyobb emberséggel, áldozatos odaadással, evangéliumi szeretettel és gyengédséggel történjen. Anyánk, az egyház a mi kezünk által simogatja meg szenvedéseinket és gyógyítja sebeinket, és ezt anyai gyengédséggel teszi.

Kérjük Máriát, a betegek gyógyítóját, hogy minden betegség sújtotta ember meg tudja tapasztalni – a körülötte álló emberek gondoskodásának köszönhetően – Isten szeretetének hatalmát és anyai gyengédségének vigasztalását.

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves Fivéreim és Nővéreim!

Ma, február 8-án tartjuk Szent Bakhita Jozefina liturgikus emléknapját. Ő egy szudáni származású nővér volt, aki gyermekként a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent az emberkereskedelem áldozatává válni. A Szerzetes Intézmények Férfi és Női Általános Elöljáróinak Uniója erre a napra emberkereskedelem elleni imanapot és tanulmányi napot hirdetett meg. Bátorítok mindenkit, aki olyan férfiak, nők és gyermekek megsegítésén fáradozik, akiket rabszolgaságban tartanak, akikkel munkaeszközként visszaélnek, gyönyörforrásként kihasználnak, és akiket sokszor meg is kínoznak, meg is csonkítanak. Kérem mindazokat, akikre a kormányzás felelősségét bízták, hogy eltökéltem tegyenek meg mindent eme szégyenletes, a polgári társadalomhoz méltatlan seb okainak megszüntetésére. Mindnyájan érezzük feladatunknak, hogy felemeljük hangunkat eme méltóságukban megalázott fivéreink és nővéreink érdekében. Kérjük most közösen Szűz Mária segítségét értük és családtagjaikért.

Üdvözlöm a jelenlévő zarándokokat, a családokat, plébániai csoportokat, társulatokat. Különösképpen üdvözlöm a Caravaca de la Cruzból (Spanyolországból), az Anagniból, Marconból, Quartirolóból és Coratóból érkezett hívőket, a Modena-Nonantola-i Érsekség kórusait, a buccinascói fiatalokat, valamint a Litvániából és Brazíliából érkezett zarándokokat.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóterem

Fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Bonum TV

Magyar Kurír